Nem sok fogalmam van arról, hogy mik történtek a héten. Ha nem írom meg azonnal, kifut a fejemből. Ugyanígy vagyok ezzel a munkámmal is, ha nem csinálok meg valamit azon nyomban, teljesen elfelejtkezek róla. Ezért felírok mindent.
Azt viszont tudom, hogy szombaton elmentünk a kolléganőimmel bulizni. A szép lány van mindig besózva, mert nem tud kivel eljárkálni, pedig gyönyörű lány. Gondolom szül a korosztálya (ezt szokta mondani), mi meg már nem, ezért ráérünk elmászkálni.
Az a jó ebben a negyven feletti korosztályban, hogy már nem görcsölünk olyanokon, hogy hova menjünk, de még AZON SEM, hogy mielőtt elindulnánk, kivasaljuk a hajunkat és ezekben a most divatos 20 cm-es (csak a sarka!) cipőkbe induljunk el. A cicus ilyenekre még rá szokott pörögni. Például alig akart táncolni, mert ő sportcipőben jött. Szép sportcipőben, ami szerintem inkább utcai vagány cipő volt. Mi többiek beállították úgy, ahogy voltunk, semmi extra procc.
Elmentünk egy koktélbárba, mert a szép lány kiszemelte, hogy az trendi hely lesz. Ez egy icipici hely, a bejáratnál egy nagy acélpult. Bementünk, leültünk ahol hely volt. A srác, aki maga volt a koktélkeverő, pincér, mókamester egy személyben, odajött és hozott mindenkinek egy pohár vizet, amelyben egy uborkakarika volt. Ilyet még nem láttam. Aztán megkérdezte, hogy mit innánk. De itallapot nem hozott. Rögtönöznünk kellett, elmondani, hogy mi az ízlésvilágunk, amiből ő kitalált egy koktélt. Én azt mondtam, szeretem a desszerteket, amire ő rávágta, hogy örülnék-e egy mákos guba koktélnak. WOW! Naná! Miután mind a négyünket kifaggatta, elillant. Mi meg utána. Meg akartam nézni, hogy hogy készíti az italokat. Fergeteges előadás volt, nagyon tetszett. A mákos koktél is isteni lett, a többiek is elégedettek voltak.
Onnan vacsorázni mentünk, a végén pedig "dizsit" kerestünk. Nem volt könnyű. A Fogsor szerintem jó lett volna, nekem tetszett a zene, de a szép lány kiborult a közönségtől. Ő szofisztikáltabb férfiakat szeretett volna nézegetni. Nekünk többieknek meg mindegy volt, csak jó legyen a zene. A Brooklynban túl csinos lányok voltak ezekben a felhőkarcoló cipőkben, oda nem mentünk be. Lekeveredtünk a Gozsduban valami étterem aljába, ahol volt két táncterem. Mi igazán negyven felettiek azon nyomban elkezdtünk táncolni, a másik két lány csak nézett és nem volt valami jó a kedvük. Negyed óra kellett, hogy beinduljanak a ritmusra. Mary Poppinst alig lehetett hazarángatni, ő még maradt volna, de nekem kettőkor fellőtték a pizsit meg hát féltem, hogy mi lesz vasárnap velem, ha nem alszom eleget, már ha a négy óra alvás elegendő. Nagy családi eseményre voltunk hivatalosak, nem lehetett tovább maradni.
Hétfőn semmi, kedden semmi, szerdán szabit vettem ki, hogy elmehessek a gyerekek óvodai előadására (fakt). Mindketten tornára voltak beosztva, így nem kellett kettészakadnom, mint tavaly, amikor negyed órát a kézműveseknél töltöttem, a másik negyed órát az agyagozóknál. Ügyesek voltak. A fiamat külön megdicsérték, hogy ő a legkisebb (4 éves) és mégis úgy csinálja a feladatokat, mint a nagyok. Például a kergetőzést. Fogócskát. Az eszem megáll. Na jó, volt labdadobás, verseny és távolugrás is.
Aztán hazamentem és ágyneműt, ablakot, függönyt mostam, rendet raktam, pókhálóztam, porszívóztam. Nem volt kedvem létrát becipelni a lakásba, ezért felmásztam mindenféle asztalra, szekrényre, hogy elérjem az ablakok tetejét, amennyire lehet. A karnist csak piszkavassal tudtam lepiszkálni, ami még könnyű volt, de visszarakni a függönyt már nem volt olyan magától értetődő, de a lustaságom nyert, még mindig nem volt kedvem létrát becipelni egyedül, ennek ellenére mégis vissza tudtam rakni és elég ügyesen is.
Jöhet a hosszú hétvége, amikor is semmi szenzációs programunk nem lesz és az a jó, hogy már semmi bajom ezzel, jó lesz ez így, langyosan is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.