Lebuktam

Van ez a szuper Google, mindenki barátja, azon belül is egy csomó funkció, térkép, naptár, fordító, fényképtár és a google+. Arra akarok kilyukadni, hogy google "pluszozta" a sógornőm tesója a barna rizses posztomat. :D Röhögök. Magamon. Ő garantáltan tudja, ki irkál itt, simán felismerhető vagyok, nem elég álnevekkel machinálni. Ez csak azért baj, mert előfordul, hogy randa pletykás vagyok. Róluk, mint ahogy Mary Poppinsról és még kevesekről nem tudok pletykálni, szóval akár folytathatnám is blogot, ahogy eddig, de azt hiszem anyukám is olvasgat, és akkor nekem kampec :D. De akiket csípek, azokról nem fröcsögök, csak azokról, akiktől agybugyogást kapok meg hát magamról, persze most baj, hogy volt pár nem szalonképes sztorim.  

Az a gyanúm, hogy valahol én cseszhettem el, nyilván nyitva hagytam megint a bloggert és úgy szörföztem valamerre, a legjobb barátnőmnek például még felkérést is küldtem a bezzeggel a google-s fotóihoz, így fedezett fel magának, mondjuk tök mindegy, mert így sem olvas, mert őt a blogok baromira nem érdeklik. 

Azt akartam még elmesélni, hogy nincs kedvem szabira menni. Sajnos igazi nyaralásunk idén sem lesz. Minden kolléga kérdezi, mikor kezdem meg a rendes nyári szabit, de én mindig lerázom őket, nincs mit mesélni, még egy Balatont sem.
Annak idején, amikor Sara barátnőmnek sikerült elhelyezkednie, azt mondta, hogy dolgozni járni sokkal üdítőbb, mint otthon dekkolni a gyerekekkel. Öt év után ment vissza dolgozni, addig ő is HTB volt, ráadásul abból a fajtából, aki odaadóan főzött (én nem vagyok ügyes a konyhában), már teregetés közben párosította a zoknikat (na gondolhatjátok, én beteszek egy pár zoknit és garantáltan csak egyet találok meg teregetésnél), vasalt (utálok vasalni), állandóan takarított, ramadan idején (mert hát áttért... apropó, valaki ismer olyan muszlimot, aki áttért a katolikus vallásra? Úgy nézem, fordítva normális) heted hét országra szóló menüt csapott össze a vendégeknek, szóval ő jó feleség, mégis azt mondta, örül, hogy végre dolgozhat (mert hát ugye a mosfőztakarít az egyenlő a nullával). Most én is így érzem, örülök, hogy dolgozhatok. Természetesen bűntudatom is van, mert lepasszoltam a gyerekeket, én egy rendes magyar anya vagyok és muszáj, hogy frusztráljon az a tény, hogy nem 24/24-ben vagyok velük... Ebből meg az jutott eszembe, hogy mennyire fontos nekünk (úgy értem, a társadalomnak), hogy lássuk cseperedni a gyerekeinket. Bezzeg Franciaországban simán el tudnak menni az anyák és apák dolgozni a csecsemő mellől, mert fontos, hogy legyen miből megélniük, de gondolom az is, hogy építsék a karrierjüket is és hirtelen ne valakiből csapjanak át kizárólag szülőkké, én meg simán belementem abba, hogy néztem nőni és fejlődni a gyerekeket, míg nem jutott új csizmára. Nonszensz. Van pár apuka, akiket ismerek és akik távol dolgoznak a családjuktól, azért, hogy éhbérért dolgozzanak és csomó embertől hallom, hogy jujj, hát így hogy fogja látni felnőni a saját gyerekét. Engem, aki átélte ezt a garasoskodó szarságot kifejezetten idegesít a téma. Szerintem igenis felnőnek a gyerekek így is, hogy csak 2-3-4-6 hetente látja az apjukat. Akkor esett le a tantusz, amikor a barátnőméknél tanyáztunk és a férje mindig este 10-11-re ért haza, a gyerekek már aludtak. Ezzel a rengeteg melóval viszont meglehetősen jól éltek és élnek. Valószínűleg és szögletes és fafejű vagyok. Tudom, hogy vannak olyanok is, akik kidolgozzák a lelküket és mégsem megy jól, de azon csodálkozni, hogy valaki szorgalmasan húzza az igát, az furcsa. Most futnom kell, nem fűzhetem tovább a gondolatot.