2015. július 21., kedd

Dédi

Lemondtam a balatoni nyaralást, mert a dédi súlyos beteg lett. Hozzá megyünk, meglátogatni őt. Akarom még látni életében a legendát. Mert ő az. 

1931-ben született Párizsban. Édesanyja várpalotai, édesapja Csirisről (ne keressétek, nincs fent a google mapson, de nekünk még van egy századfordulós térképünk, amelyen rajta szerepel) vándorolt ki Észak-Franciaországba, ott ismerkedtek meg és utaztak tovább, már ketten, Párizsba. Megszületett a dédi, hat évvel később a húga, akinek gyerekkora a tuberkolózisról szólt, ennél fogva elkerült a családtól egy szanatóriumba az Alpokba.

Volt, amikor a kislányok moziba mentek metróval, mert akkor még lehetett a gyerekeknek egyedül járniuk, és szirénázni kezdtek, futhattak haza, de nem jutottak messzire, inkább befutottak egy óvóhelyre.

A Rue du Roi de Sicile utcában* laktak a Le Maraisban*, ami szerintem egy meglehetősen bohém negyed, én például kifejezetten szeretem és szívesen élnék ott.

A dédi soha nem élt Magyarországon, mégis folyékonyan és választékosan beszél magyarul. Szerintem ez óriási. Hazánkfiai, akik kiszakadnak kicsit az országból, hajlamosak törni a magyart, ő pedig csak a Magyar Házba (ma a Párizsi Magyar Konzulátus található ott) járt magyart tanulni gyerekkorában, mégis megy neki. 

A dédi nekem nagyon sokat segített, míg Franciaországban éltünk. Nélküle már rég hazaköltöztem volna.

Nézegetem a repülőjegyeket. Remélem, nem késő... Sajnos még kórházban van, de amint kiengedik, repülünk hozzá. Műteni nem fogják, azt mondták semmi értelme nem lenne.

A férje, amikor megtudta, hogy tüdőrákos, elhagyta magát és egy hónapon belül meghalt. Nincs sok időnk... Ha tehetném, minden percet vele töltenék és szeretném, hogy a gyerekeim is. Szeretném, ha a gyerekeim emlékeznének rá. Persze tudom, Bandi még kicsi, nem biztos, hogy maradnak saját emlékei a dédiről, de Macskának már jó esélyei vannak rá.

Felhívtam telefonon. A hangján még nem történt változás.

Titokban azt remélem, hogy hamis riasztás az egész, mint apósom apjánál, Zsorzsnál, aki pár hónapja stroke-ot kapott és már lehúztuk a rolót nála, amikor fogta magát és felépült. Zsorzs, akinek a II. Világháborúban kioperáltak a tüdejéből nem kis részt, aki oxigénpalackkal él, még mindig éli zsörtölődős világát, hála az égnek. Remélem, a dédi is köztünk marad még, mert elég fájdalmas elképzelni, hogy pár hete maradt csak hátra.




* Ez olyan, mint az Apádra ütök című filmben a "The Il ristorante" :D

5 megjegyzés:

  1. Maradjon még a Dédi! Ha teheti.

    VálaszTörlés
  2. Oo, de szomoru poszt.. Drukkolok, h fölépüljön. Kozben oedig minden szavaddal egyeterek: mennyire fontos h a gyerekeid emlekezzenek ra, mennyire elkepeszto h jol beszeli a magyart.

    VálaszTörlés
  3. Szorítok, hogy a dédi még sokáig veletek legyen!

    VálaszTörlés
  4. Minden jot kivanok a dedinek! Remelem felepul es meg egy jo ideig elvezheti az eletet. Ez nagyon kedves toletek, hogy meglatogatjatok. Jo lenne, ha a nagyszulok is igy allnanak hozzad es az unokakhoz. Remelem a Dédit azert meglatogatjak a sajat gyerekei is.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.