Semmi érdekes, csak kidumálom magamból

Tegnap egyedül voltam otthon, főztem magamnak a barna rizst, a főtt tojást, sütöttem a halat (olaj nélkül, naná), és rémesen unatkoztam, aztán pedig jól összebalhéztunk apjukkal, eléggé kétségbe estem, nem tudtam melyik barátomat riasszam, végül azt az utat választottam, hogy nem rikácsolom világgá (na majd most, itt), hogy már megint mekkora faszkalap volt. Ugyan írtam egy kis üzenetet a haveromnak, akire nem zúdítom rá a női nyervogásaimat, de ő nem vette a lapot (mitől vette volna, ha nem nyervogtam?) és elhívott koncertre, de én nem mentem, mert szarul voltam. Aztán persze kibékültünk apjukkal. Sajnos hiányzik. Aztán a ma reggeli tornán is eszembe jutottak a tegnapi dolgok és emiatt néha kiestem a ritmusból. A step padon kellett szaltózni és néha elbénáztam, nem mintha ettől összeomlott volna a világ, csak hát a tudat, hogy nem a tornára koncentrálok, hanem egy balhén agyalok... szar. 

Padödö koncert volt tegnap, ahova nem mentem el. Voltam már többször ifikoromban, ezért annyira nem sajnálom. Ezzel a haverommal még nem voltam, de lehet, hogy nem is baj, mert a legutóbbi Péterfy Bori koncerten jól elkeveredtünk, én középen üvöltöttem a Vámpírt, míg ő valahol hátul találkozott más haverokkal és oltották szomjukat. A végén megtaláltuk egymást, de hiába, mert a havernak kampec volt. 

Luca még mindig keres.