Lezárom a hetet

Négy nap alatt lezavartam három randit (mindenki képzelje el magának, hogy meddig mentünk el, kávé egy pötty édeskével és teasüteménnyel? Vagy fergeteges dugásig hempergésig*?), ebből kettőt most azonnal le is zárok, mert semmi értelme nem lenne a folytatásnak, akkor meg minek hülyítsük egymást, minek pazaroljunk el egy fél Joulet is teljesen feleslegesen? Azért nem fog ez ilyen flottul menni, ahogy én elképzelem, ugyanis az egyik pedálozik, a tegnapi meg máris kért következő randit. Francba, hogy semmi nem megy egyszerűen. 

Luca... bár tisztán látom, hogy vége, mégis jól esik, hogy továbbra is jelen van. Augusztusban eljön hozzám. De aztán tényleg vége! Nem akarok ingázni Budapest és Milánó között. Elsősorban a gyerekekre kell tekintettel lennem, nem hagyhatom, hogy a hülye szerelmi életem elvakítson. Nem vagyok már fruska, igazán benőhetne a fejem lágya. 

Jó, hát a tegnapi randi is cuki volt, mert ennek a figurának nagyon csillogó humora van. Nagyon sokat nevettem. Persze annyit nem, mint Gazsival, aki a legnagyobb haverom, mert vele aztán tiszta móka és kacagás az élet, kár, hogy irgalmatlanul sokat dolgozik, de megértő vagyok, annak legalább van értelme, mert meglehetősen gyorsan trappol felfelé a szuperszónikus multinacionális cég létráján. Szóval teljesen megértem, hogy fontosabb dolgoznia, mint velem röhögőgörcsöt kapni. El sem hiszitek, hogy én Franciaországban konkrétan soha nem nevettem. Azért az elég kemény, nem? Én, aki nagyon szeretek teletorokból hohotázni, ott semmi, nulla, zéró nevetés volt. 

* kár, hogy finomkodni kell. Kell?