2015. július 6., hétfő

Megszakadok

Amikor gyerek voltam, állandóan zenét hallgattam. Pár éve kihalt belőlem ez a mániám. Pedig nagy zenehallgató voltam, kaptam is fricskát bőven, "az Adi már megint nincs közöttünk...".

Úgy néz ki, ebben is kezdek újra magamra találni. Üvölt a fülemben a zene és kiszakad a lelkem...


A fiúk... Luca teljes erőből sprintel. Nehéz nekem nem beleszerelmesedni. Nekem, aki két pislogás alatt képes szerelembe esni.

A kolléga is vakon jön utánam. Nem bírom leszerelni. Jól esik, persze, eléggé sokat melóztunk együtt, sorsközösség volt a miénk, de nem szabad, nem szabad, nem szabad!!!

A másik két kolléga nem érdekel, jönnek, legyeskednek, nevetgélünk, de semmi több.

Van egy kollégám, aki viszont engem hoz lázba, mert nagyon szép fiú, hosszú a haja, kontyban hordja, szakálla is van, igazi hipster. Vidám, nagyon sokat nevet, fergeteges a humora és okos. De fiatal, nem akarok én tőle semmit, csak legeltetem a szemem és élvezni, hogy ilyen emberek is vannak, tele van életigenléssel. Régen láttam ilyet.

2 megjegyzés:

  1. Kezdésként laza nyári flörtök egy mindent elsöprően nagy szerelem helyett? Aztán majd alakul :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, azt hiszem ennyi pont elég lesz és ne tovább, aztán sem. :) Nem akarom túlságosan komplikálni az amúgy sem sétagalopp életet... :)

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.