Úgy döntöttem, hogy élek a felajánlott lehetőséggel, és június 2-től a gyerekeim menni fognak az iskolába. Én pedig dolgozni. Egészen június 26-ig. Utána majd meglátjuk, ki, hova.
A gyerekek csak ügyeletbe mennek, nem igazán tanulni. Az oktatás a digitális osztályban folyik majd tovább. Majd délután, amikor értük megyek, és bevásároltam, és hazabumbliztunk, indulhat a tanulás. Mindegy nekem, csak ne egész nap hangzavarban legyek.
Szükségem van a magányra. Nem gondoltam volna, hogy idáig fajulhat a dolog. (Most is hallom a hangjukat... Ezek a gyerekek reggel felébrednek és mielőtt megreggeliznének, lenyelik a magnószalagot. Este nyolc körül, amikor már nem vagyok hajlandó nézni és hallgatni, holott nekik még mindig van mit mutatni és mondani, csodálkoznak, hogy ezt most miért nem??? /mármint ezt az utolsó most miért nem nézem és miért nem hallgatom meg?/ De aranyosak ők, sőt, egyre aranyosabbak, még a fiam is abbahagyta a lányom ok nélküli bokán rúgását. /de tudom, hogy mindennek van oka: vagy éhes, vagy féltékeny, vagy csupán az erejét fitogtatja, nem tudom, nem vagyok pszichológus/.)
Kicsit izgulok, hogy rossz anya vagyok (naná, mi más?), mert nagyon kevesen visszük a gyerekeinket iskolába. A lányom oszályából hárman (!), a fiam osztályából eleddig semennyien (!!!) rajtunk kívül. Hogy a pékbe tudják megoldani a szülőtársaim? Március 16. óta itthon dekkolunk. Augusztus 31-ig hogy tudják megoldani? Ennyire fiatalok a nagyijaik? Oké, tény, én marha későn szültem, belátom, ebből adódóan nincs pofám a szüleimre hagyni a két gyereket még kerek három hónapon át. Az azért tényleg túl sok lenne. Így is lesz két hónap, amit meg kell oldani iskolán kívül.
Én annyira szeretnék elruccanni valahova a kis makikkal... nyilván Olaszországba. Ez a lemez beakadt nálam. Oké, úgy is lehetne mondani, hogy nincs túl nagy fantáziám. De, de, van, mennék én bárhová. De egyelőre nincs merszem. Meglátjuk. Egyébként is, idén már voltunk Olaszországban, mit akarok én már megen' pont oda kirándulganti. :D (Mondjuk megint felülni a flixbuszra és 12 órát zötyögni nincs nagy kedvem... bár... meg is gondoltam magam, nem rossz az! Csak a gyerekek az utolsó egy órában elvesztették a türelmüket és elkezdtek esztetlenkedni, na köszi abból nem kérek, mert oké, hogy nem volt nagyon durva, de én nem bírom a feszültéget, meg a foga közt sziszegve sem lehet leordítani a hajukat, hogy fejezzék be, a busz nem gyűrűhinta, sem nem felemás korlát, vagy tornabak.
Most megyek, dolgozni kell... és még egy csomó feladat az iskolában.
Én azt nem értem, hogy ha már ott ülnek a suliban, nyilván nem egyedül, hanem valaki, vélhetően tanár, felügyel rájuk, akkor miért nem lehet a feladatoakt csinálni? Egy alsós feladatait vélhetően bármilyen szakos tanár meg tudja oldani.
VálaszTörlésÉn eddig is otthonról dolgoztam, ezután is így lesz, szerintem sok cég marad még sokáig home-office-ban, meg egyedül vannak otthon, meg táborba mennek (nem a sulisba), meg nagyszülőkkel, meg ilyenek. Nálunk most már évek óta itthon vannak velem egész nyáron, eleinte meg bébiszitter volt, olcsóbb volt, mint ennyi gyereket táborba küldeni.
Nekem semmi bajom nem lenne, ha nem kéne főzni minden áldott napra az iszonyat válogatós bandának, ez az egy, ami kifektet. :) Pl. nem tudom még holnap mit főzzek...
Egyelőre nem tudni, hogy a csoportba kik kerülnek, valószínűleg tök vegyesen, úgy viszont nehéz lesz a feladatokat megcsinálni, hogy először az 1/A, utána a 2B, majd 3A stb... nincs annyi laptop, tablet, hogy mindenkinek jusson. De tényleg, meglátjuk. A szándék megvan, csak az eszköz nincs.
VálaszTörlésÉn veled ellentétben nem bírom az örökös csipogást. :)
A főzés... na az nálam is rettenet. Pedig csak két különbözőt kell készíteni... ezért nem érdekel, ha minden második nap carbonara van, na bumm. :D
Azt gondolom megoldható ez is. Reggel megnyitjájk a KRÉTA-t, ha abban jönnek a feladatok (nálunk az ált. sulisoknak abban, a gimisnek mondjuk nem), kiírják mindenkinek mi a feladat, amit kell kinyomtatják, oda adják a gyerekeknek, aztán lehet dolgozni. Ehhez egy db gép és 1 db nyomtató elég, papírt vihettek be esetleg, ha az gond.
TörlésAmúgy én is lefáradok benne, hidd el, de ez a legjobb megoldás még mindig. Tavaly amúgy szerettem volna 1 hétre a sulis, ingyenes, napközis táborba küldeni a két ált. sulis fiút, még a kaja is ingyen lett volna, leginkább amiatt, hogy ne kelljen főznöm. :))) Krokodil könnyeket hullattak, hogy hogy lehetek ilyen gonosz anya, hogy táborba akarom őket küldeni az iskolába!! Szóval végül nem mentek és főztem. Ez van. Minden nap ennének rántott husit, de az nem az a gyorsan, könnyen készíthető kaja fajta, valamikor azért dolgozni is kéne. Próbálkoztam ilyen teletál cuccal is, hogy legalább egy héten kétszer, hogy könnyebb legyen, de megállapították, hogy ez pont olyan, mint a menza (=szar), szóval nem vált be. Normál helyről rendelni meg azért elég drága, bár amikor egész délelőttös meetingjeim voltak rendeltünk párszor, de azért elég durva ennyi emberre.
De téged engedtek egész délelőtt békében meetingelni? :O Oké, nekem 1-1 óra tanítás után volt szusszanásnyi időm, olyankor legalább láttak... meg előfordult, hogy a fiam besurrant a szobába, és halkan elszöszölt (gondolom, amikor már anyahiánya volt), miközben én dolgoztam.
TörlésBízzunk benne, hogy menni fog. De bármi is lesz, én két hetet ki fogok bírni, akármelyik utat választják (egyébként kiszás lenne, ha az otthon maradt gyerekeknek meg hirtelen nyomtatgatniuk kellene... eddig is szívás volt, amit nyomtatott papíron kényelmesebb lett volna megcsinálni, mint monitoron aszakodni, szóval tök mindegy, milyen lesz az oktatás milyensége, ki fogjuk bírni, és ezt nem azért mondom, mert ilyen jófej vagyok, hanem basszus, ha eddig kibekkeltük, akkor mit nekem... hát de nem?).
Én még nem rendeltem kaját, pedig praktikus... na jó, az igazat megvallva, amikor a torna után este fél kilenckor kellett volna nekiállni főzni, akkor én bementem a gyrososhoz, és akármennyire szutyok dolog, azt ettünk.
Kibírják, de már nem annyira kicsik. Az iskolásoknak eleve van mit csinálniuk most. Vagy a régebbi időkre gondoltál? Akkor úgy volt, hogy az ovis járt oviba nyáron, a sulisokkal meg volt bébiszitter. Amikor először nem volt szitter, akkor 13,11 és 10 évesek voltak a nagyok, tehát már nem annyira kicsik, simán nem szóltak bele meetingbe.
TörlésMost meg az volt, hogy a kicsit olyankor engedtem játszani a gépen. Aztán ha elunta, ,akkor bejött hozzám, jobbára nem volt bekapcsolva a mikrofonom, még jó, mert volt, hogy bejött, hogy "anya ,megnéznéd a kakim, olyan furcsa". :)))
Mi vettünk egy szkenner-nyomtatót, megoldhatatlan volt másképpen, pl. töri doga, és jelöld be a térképen mindenféle színekkel a cuccot. Nekünk még ma is kellett új programot telepíteni, mert a gimisnek a huszadik féle felületet találták ki így 3 héttel a suli vége előtt. De most már tényleg látszik a vége. :)
Én a mostani időkre gondoltam, amikor minden gyerek non-stop otthon van.
VálaszTörlésAz ovisod kibirt 3-4 órát? :O
A mikrofon kikapcsolasa meglehetősen hasznos funkció :DDDD
Én nem vettem. Egyébként azt vettem észre, hogy kB két hete nem vág szét az idegbaj a sulitól. Oké, néha még egyszer-egyszer, de már nem zuhanok mélyre.
Kibírja, mondjuk így sokkal többet gépezik olyankor, mint amit jó szívvel engednék amúgy. Ha nem bírja és idejön, akkor persze belekérdezget, de tapasztalatom szerint a megbeszélésekből max. 5 perc hasznos, szóval annyira nem zavaró. :) Most volt egy 2 napos is, ami amúgy elutazós lett volna, helyette netes lett, ott meg az volt, hogy egy fiatal kollélgámat beszerveztem még, hogy amikor nekem muszáj mást csinálni (pl. töri dogát írni a gyerekkel redmentán, meg ebédet adni nekik), akkor hallgassa helyettem. :)
TörlésAz enyémek ehhez valamennyire szokva voltak, mert ha betegek voltak is dolgoztam ilyen formán mindig. Igaz, hogy az azért nem tartott hónapokig. :)
Na igen, redmenta redmenta hátán ... :D
Törlésjuhú, mi is számoljuk a napokat!!! 😄
VálaszTörlésMicsoda kikészült szülők társasága... :D
TörlésSzerintem ti is hétköznapi hősök vagytok. Nem tudom, hogy ezt a home office vs iskola vs házimunka dolgot hogy lehet ép elmével bírni. Nekem “csak” egy ovis korú, egy bébi meg egy férj van home office-ban; de az azt jelenti, hogy 3 csávó körül ugrálok 0-24-ben. És igen, a legnagyobb agyfasz a főzés. Egye meg a két finnyás, ne minden nap rántott hús legyen és lehetőleg legyen egyszerű, hogy csak másfél-2 órát keccsöljek 2 naponta a konyhában este 10-től. Naja.
TörlésÉn szivbaj nélkül etetem őket egyoldalúan, de a te nagyod még kicsi ahhoz, hogy tészta, rizs, hús, tészta, rizs, húst egyen szüntelen. (mielőtt kijon e a gyivi, ezt azért pompásan tudom tupirozni).
TörlésAzért csecsemővel és egy kicsivel sem sétagalopp az élet. :O