Pedig akartam írni, sőt, írtam is, csak piszkozatban hagytam, mert befejezni egyik nekifutást sem sikerült. Az idő...
Pénteken mindenképpen akartam írni, amikor eufórikus hangulatba kerültem, miután koronát raktam a királyok királya fejére, vagy cseresznyét a tejszínhabos torta tetejére. Rendben lement a magasiskola digitális zh-ja és utolsó digitális tanórája is. A diákjaim azt mondták, az olasz órák voltak a szemeszter fénypontjai. Bázz! Kemény ám ilyet hallani. (De ez most dicsekvésnek tűnhet... Nem akarom fényezni magam, mert azért nem érzem magam annyira nagy ásznak. Hm... Valahogy meg kell találni az egyensúlyt a szerénység és a jó dolgok elmesélése közt. Jó, de tény, hogy ezt mondták, és ráadásul a legutolsó óra és legutolsó zh után, amikor elköszöntünk egymástól, szóval nem volt okuk nyalizni egy jobb jegy reményében.)
Ettől függetlenül még van egy futásom egy diákkal, de erről még nem akarok beszélni... bár feszít, mert annyira jó... a diák megcsinálta a prezentációja nyers verzióját (sima ppt), én pedig fellépő ruhába öltöztettem (a prezit). A diák megmutatta a főorvosnak, aki (elmondás szerint) hanyatt dobta magát, és azt mondta, irány Európa. Mondjuk szerintem is ütős anyag lett. Jó, hát jól körülnéztem, hogy milyen egy ilyen prezentáció egy olasz egyetemen, szóal' puskáztam. De látjátok, ezek az olaszok értenek a cicomához, mert simán elalélunk tőlük (és nincs benne semmi majomkodás begurgulázó diákkal, nem erről van szó). Majd mesélek még, ha majd valóban végzünk a vizsgával, most még kicsit gyakorolni kell.
Ezek a szuper dolgok történtek velem. Egyéb nem igazán. Itthon dekkolok és csak dolgozom (de eszelősen), a gyerekeimnek segítek tanulni (igyekszem nem kicsúszni a határidőkből, amiket a tanárok diktálnak, nem könnyű, de végeredményben sikerül. Szombat, vasárnap. Asszem' ezt nevezik mókuskeréknek. Meg kell örökítenem, hogy anyukám és apukám is sokat segít! Olykor összepattanunk, aztán kibékülünk.
A fiam, aki rémesen rossz tanuló most csupa ötöst hozott, mert rengeteg figyelmet kap, nincs kapkodás, nincs ingerültség, és ez nagyon jó hatással van rá. Állatira bánom, hogy túl korán irattam be az iskolába, és abba az osztályba, amelyikbe. Késő, már nincs visszaút. Egyszerűen nem találok a közelünkben neki való iskolát (valami gyerekbarát alternatív sulit... bár a lányom is abba az iskolába jár, és olyan tanárnőt fogott ki, amilyen nekem volt: Mary Poppins és a Muzsika hangja Mária ötvözete).
Még van valami... tépelődöm. Végre van egy szimpatikus álláslehetőség. Pont olyan, amilyenre régóta vágyom.
A kérdés az, hogy legyek-e bátor? (Természetesen megpályázom, legfeljebb azt mondják, kösz, nem.)
Határozott idejű szerződés (gondolom szülni megy, aki helyére keresnek valakit). Ez azt jelenti, hogy én kereken 50 éves leszek (ezt persze kikérem magamnak), amikor lejár a szerződés. Vajon találok munkát ötven felett? Vajon ötven felett, neadjúristván esetleg kicsit lebénulva (nem akarok én állandóan erről beszélni!!! csak azért mégis foglalkoztat ez a krónikus nyavalya) találok bármiféle munkát?
Bármikor előjöhet a betegségem (örülök, hogy kibírtam ezt a félévet! Csomószor éreztem, érzem, hogy próbálkozik, tisztán érzem a tüneteket, de egyszerűen két okból úgy összeszorítottam a fogaimat, hogy végül nem bénult le vállalhatatlanul egyik testrészem sem: semmi szín alatt nem akartam kórház közelébe kerülni a vírus idején, a szemesztert igenis ki kellett bírnom bohóckodás nélkül. Szóval, egy új munkahely izgalmakkal jár, és én az izgalmakat nem bírom (mármint az idegrendszerem bedobja a törölközőt).
Sokkal közelebb lenne az új munkahely a mostanihoz képest.
Rettenetesen tele a tököm a csentológus bagázzsal.
A fizetés... 195 ezer forint körül. (Ha egyedül élnék, urvára nem érdekelne, de én két gyereket nevelek, így viszont már nem fényes a szitu.)
A legjobb az lenne, ha elmennék az interjúra, és ott azt mondanák, köszi, nem, mert öregecske kecske vagy.
De mi van, ha felvesznek? Akkor megvalósul egy álom. (Jó, hát ez a 195 ezer nem a "merjünk nagyot álmodni" limbóléc.)
A tanárok véleményét szívesen venném, merhogy' ez egy tanári állás. Klasszikus állami.
Menni kell dolgozni holnap. Jó éjszakát!
Már nagyon hiányoztál! :)
VálaszTörlésSzerintem az, hogy örülsz a sukereidnek nem egyenlő a dicsekvéssel.
Az állás része meg olyan kiszámíthatatlan, lehet, hogy ha lejár a fix, olyan kapcsolataid lesznek közben, hogy simán találsz másikat. Sok elágazása van egy útnak. :) Drukkolok! <3
Adél, annyira aranyos vagy!
TörlésNagyon sok a teendő, még mindig. Mindjárt meg is írom.
Igen, kiszámíthatatlan, de azért érzem én, hogy nem szabad elhamarkodni. :)
Heti hány órára jár ez a pénz? Mit tudsz még mellette elvállalni? A három év alatt hoz olyan kapcsolatokat, amikor tovább lehet lépni?
VálaszTörlésA "reklám" szerint teljes állás. Mivel kevés pénz (ezt onnan tudom, hgoy kb. ennyit keresek most is), muszáj mellette dolgozni egyebet is.
TörlésIGen, biztos hozna kapcsolatokat. De az sem garancia.
Tanár nem vagyok, de azt olvastam v hallottam egyszer hogy minden munkahelyváltás ugrás a sötétbe, mert bármennyit is informálódsz, csak akkor tudod eldönteni, hogy jól dontottel-e, ha lépsz. Én tavaly váltottam, szakmát és munkahelyet is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nehéz, iszonyú nehéz volt, de most már megérte. Annyival sokkal-sokkal jobban érzem magam. Jó a közösség, jó a főnököm, virulok:). Örülök, hogy jól vagy!
VálaszTörlésEz állatira igaz, valóban ugrás a sötétbe. Bölcs mondás. :)
TörlésJól hangzik, amit írtál. Hogy jól sikerült a váltás. Bárcsak nálam is így alakulna. :)
Köszi, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésTanárként: járj utána,tudsz- e mellette dolgozni,mikor,mennyit....Az egyéb feladatok: iskolai programok,versenyek,DÖK, adminisztráció stb. Milyen hátterűek a diákok, motiváltság... Húzós időben,felkészülésben,kevés pénzben,rengeteg alkalmatlan kolléga!!!Soha semmi plusz, se karácsony, se jutalom. Ettől függetlenül én szeretem, csak néha tele a hócipő...
A semmi plusz pénz, semmi fizuemelés most is jellemző rám...
TörlésA többinek utána fogok járni, köszi a tippeket! :)
Nem ugyanaz a helyzetünk, nekem nincsenek már pici gyerekeim stb, de én már biztosan nem vállalnék állást tanárként, állami iskolában ennyiért. Csábító lehet a rövid(nek tűnő) munkaidő, és a három hónap nyári szünet (ami valójában nettó 7 hét, max, és kell is ahhoz, hogy egy tanév után a újra embernek érezzük magunkat), de annyi készüléssel és plusz feladattal jár, hogy hamar kiderül: a heti x óra nem is x, hanem valójában 2x, sőt, simán előfordul, hogy 3x. Csak ilyen program, hetente egy délután konferencia, csak ugorj be napközizni, csak helyettesíts egyet, sportnap, előadás, tábor, dolgozatjavítás, bizonyítványírás, tököm... Én is azzal a romantikus ideával a fejmben kezdtem el annak idején a sulit, hogy majd mellette szépen párhuzamosan csinálom a kis egyéb dolgaim (amikkel pénzt is keresek ugye), hát a nagy fenét, leginkább örültem hogy élek egyáltalán. A fizetés mindehhez pedig megalázóan, vérlázítóan alacsony, és hogy van-e sikerélményed... Hááát, elég sok összetevés kérdés.
VálaszTörlésDe mindez az én véleményem és tapasztalatom (ráadásul alternatív suliból, nem is államiból), és én most éppen tanítási válságban is vagyok, szóval nem túl objektív most a nézőpontom :)
Nekem nem a munkaidő rövidsége és a három hónap szünet a csáberő, hanem az, hogy ahol most vagyok főállásban nem perspektíva. Magyarul elmegy az élet mellettem, langyos, kiégett, semmi, értelmetlen, csak annyi, hogy valahol kell dolgozni. cSak hát ez nem elég.
TörlésA fizut látom, hiszen ahol tanítok, az is állami, és iszonyatosan kevés pénz a fizu. Ahogy írod: vérlázító, megalázóan kevés. Én azért folytatom, mert szeretem, mondhatni imádom, tiszta szívemből.
De a főállásomban (nem tanár vagyok, hanem sima irodakukac) már nem perspektíva.)
Mindenképpen köszönöm, hogy leírtad a nyers valóságot!
Tanári tapasztalat: a tavaly januárban elkezdtem tanítani egy szakgimnáziumban, kb annyi pénzért, minta amit te is írtál. A terv ugyanaz volt, mint Heninél, heti 20 óra tanítás mellett csinálom az egyéb dolgaimat, és ott lesznek a szünetek is. Nos, végeredmény is ugyanaz, mint Heninél: helyettesítés (amiért nem fizetnek), értekezletek, korrepetálás, kirándulás, versenyekre kísérés, adminisztráció stb. Min. heti 40 óra És akkor még nem készültél az óráidra, nem javítottál dolgozatokat. :( Ja, a nyári szünet július 5-től aug 15-ig! Emellé pedig kretén elvárások, a szakképzési rendszer állatságai. Ami öröm volt benne, azt a diákok adták. Építőipari szakmai tárgyakat tanítottam, és óráról órára újra kellett ismételni a terület- meg térfogatszámítást ahhoz, hogy tudjunk haladni, műszaki rajzhoz egy fél osztálynyi rajzfelszerelést kellett beszereznem ... De még ezzel együtt is jól kijöttem a kölkökkel.
VálaszTörlésEzekből okulva szeptembertől csak heti 8 órát vállaltam óraadóként, azt is úgy, hogy heti 1 napot kelljen az iskolában tölteni. És hogy miért? Hát mert szeretek tanítani. A következő tanévtől nem tudom, hogy visszamegyek-e. Egyébként egyetemen is tanítok óraadóként, az egészen más kategória. Ott sem vagyok túlfizetve, de ott mindig van néhány igazán érdeklődő, motivált hallgató, akikkel tényleg szellemi kihívás foglalkozni.
Szóval: ha el is vállalod a munkát, osztályfőnökséget véletlenül se vállalj, mert a saját gyerekeidre semmi időd nem marad. Készülj fel arra is, hogy minden tanári karban vannak humortalan, frusztrált pics@k, és a legjobb fej igazgatónak is meg van kötve a keze. Nem elvenni akarom a kedved, csak gondold át. Nyilván lehetnek ennek előnyei is, ráadásul a tanítást tényleg lehet élvezni. Vannak szuper diákok és kollégák, akik miatt jó bemenni a suliba. :)
Nálunk pszichopaták/narcisztikusok is vannak a tanári karban, mondjuk a miénk szerintem ultragáz.
TörlésÉn határozott idejű állást biztos nem vállalnék el: valami jogi izé miatt kb nem mondhatsz fel egy ilyenben, pedig ha nagyon rossz a hely, akkor az kellemetlen.
Lallalla, köszi neked is az infókat!!! Most azon gondolkodom, miért nem akkor kezdtem el ezt a pályát, amikor még nem voltak gyerekeim... ja, tudom, a fizu miatt. Csak most a tanárok fizuja utolérte az én privát szféra fizumat. Ez annyira szép történet. :DDD
TörlésNagyon köszönöm neked is az értékes infókat, tényleg!!!
Molly, de jó, hogy írod ezt a jogi izét!!! Mert a magamfajta csak azt hiszi, hogy kisapám, hát három év utána mehetsz, amerre látsz. Közben meg nem is csak erről van szó, ezek szerint.
Törlés