Képzeljétek mi történt ma! Írt nekem egy egyetemista, hogy "Szia, építészmérnöknek készülök, tanulmányt készítek az általános iskoládról, aminek fantasztikus története van, és most minden időszakát kutatjuk, hogy mikor, milyen lehetett. Minden infó, minden részlet, minden fotó jól jönne" - mondta. A facebookon írtam egyszer, hogy keresem a tanárnőmet, betaggeltem az iskolát, így talált rám.
Azóta is levelezünk, minden kis faldarabot megkérdez, főleg, hogy a tetőterasznak milyen funkciói voltak. Mi oda a szünetekben jártunk fel, rekreálódni. Jó magas védőráccsal volt körülvéve, hogy ki ne essünk, mégiscsak a harmadik emeleten volt. Egyszer egy papír-cellux labda lerepült focizás közben, és kitörte egy kirakat vitrinjét... volt botrány belőle.
Küldött fotókat is a diáklány... meglehetősen lerobbant az épület... nem is értem, a Barberiniék nagy mecénások voltak, még egy pápát is kineveltek, meg csomó családi intrika. Mindenesetre eléggé megható volt látni a termeket... Mindig szíven vág, amikor az isivel kapcsolatban hallok valamit.
Sajnos körülbelül 2008-ban jártam ott utoljára, azóta sem.
Nagy kár, hogy piszkosul régen volt, amikor én oda jártam, alig van valami használható emlékem, pláne építészetileg. Most egy építészmérnököt vajon mennyire érdekli, hogy irtóztam a menzától? Mennyire érdekli, hogy mentünk a Cinema Farnesebe megnézni a Pinocchiót, amitől én be voltam tojva? A mai napig kiráz a hideg a rókától meg a macskától. Hogy lehet egy kisgyereket így átvágni, komolyan, mérges vagyok.
Hogy a Quarkot kellett néznünk a TV-ben, a mai napig imádom a zenéjét (Johan Sebastian Bach, Aria sulla quarta corda... de nekem ezt nem szabad meghallgatnom, mert azonnal bömbölök, mint a szamár, feltörnek az emlékek, amikor még jó volt).
Meg meg kellett néznünk a Muzsika hangját, imádtam, imádom ma is.
Mennyire érdekli, hogy mosószappanból faragtunk szobrot?
Mennyire érdekli, hogy mi magunk varrtuk a kezünkkel a karneváli maskarát, és mentünk a Campo de' Fiorira, a Piazza Navonára és Piazza Farnesére konfettit szórni és táncolni?
Hogy mi magunk festettük ki az osztálytermet év elején, ez mennyire lehet érdekfeszítő?
Most mondjátok meg, ilyen érdekes vagyok, hogy a fiatal huszonévesek kérdeznek engem, hogy milyen volt RÉGEN. Állati!
Mindenesetre azt vizionálom, hogy felújítják az iskolát, kiadnak egy emlékkönyvet, amiben szerepelek a köszönetnyilvánító résznél: köszönöm bezzegnek, hogy küldött korabeli fotókat. (Na persze, fotók... annyira régen volt, hogy ugyan már volt színes fotó, de nem szórták, mint manapság. Jó, ha két fotót találok majd.)
Sőt, azt is vizionálom, hogy meghívnak az avatóünnepségre, fel kell öltözni csinosan, be kell bodorítani a hajat, komplett sminket kell feldobni, és beszédet kell mondani a pulpituson, hogy igen, emlékszem, amikor 1982-ben lerepült a labdacs és kitört a kirakat ablaka, és baromira be voltunk rezelve mindahányan, azok is, akik nem fociztak, hanem csak az árnyékban pletykáltak (én), és ekkor tapsvihar, ujjongás, bekiabálás, hogy evviva i Barberini**, evviva Roma! A végén pedig odajönnek hozzám, és társalognak velem, hogy újra megkérdezzék az őrült érdekes és soha nem hallott sztorit a celluxos*** labdáról.
*tudja, hogy mikor jártam oda iskolába, ennek alapján az anyja lehetnék, és mégis letegezett, ez még mindig annyira tetszik az olaszokban.
** a franc tudja, hogy mennyire lehettek népszerűek... van ez a mondás, hogy amit a barbárok nem tettek meg, azt megtették a Barberinik.
*** ipari mennyiségű celluxos labdát csináltak a fiúk, állandóan fociztak, sőt, még nekem is kellett választanom kedvenc focicsapatot: sei della Roma o della Lazio? Valamit behasaltam, akkor is annyira érdekelt a foci, mint most.
Te Olaszországban éltél gyerekként? Lehet mindenkinek egyértelmű, de én ezt nem tudtam. ( Nyilván millió mást sem, csak meglepődtem.)
VálaszTörlésIgen.
TörlésMég azt is le akartam írni, de szokás szerint elfelejtettem, pedig érdekes gondolat, hogy micsoda lecsúszás, hogy ugyan nem tudtam, mert nagyon kicsi voltam, de menő helyen jártam iskolába, csak én ezt akkoriban nem tudtam... de ha tudatában lettem volna, és annak megfelelően képeztem volna magam, akkor most valószínűleg nem itt tartanék.
Rám teljesen illik a "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát. /Albert Einstein/"
Ó, engem teljesen lenyűgöznek az iskolai sztorik, mindegy is, hogy mennyi éve voltak. Utáltam suliba járni, de ezekért a történetekért odáig vagyok! :) Mesélj még! :))
VálaszTörlésElvittek az állatkertbe, ahol nem az állatokat kellett megtekintenünk, hanem valami workshop volt, hungarocelből kellett figurákat kivágni forró fémszállal, és mondták, hogy NE fogjuk meg az ujjunkkal, mert forró. Erre én mit csináltam, amikor nem láttak? :DDDD Nem mertem szólni, hogy asszem megégettem az ujjam. :DD
TörlésJesszusom :D :D
TörlésIrtóztál egy OLASZ menzától???? hogy fordulhat ilyesmi elő? innen képzelegve a mennyország lehetett maga!
VálaszTörlésigen, teljesen abszurd... de otthon szerintem gulyás levest ettünk "kirántott hússal"... meg nagyon kis csitri voltam, nagyon zárt világból jöttem, ezért nemcsak az olasz mentalitástól kaptam sokkot, hanem a menzától is. :D
TörlésVégül is így megértem! Én hat éves voltam, amikor először jártam Olaszországban, lent délen, Nápoly alatt,mindenki látni akarta az egzotikus kelet európaiakat, úgyhogy nagyon sok helyre meghívták a családunkat vacsorára. Előtte persze mindig voltak nagy beszélgetések a felnőttek között, mi már rettenetesen éhesek voltunk. Azt ígérték hogy egy nagyon nagyon finom vacsora lesz, pizza, ami olyasmi mint egy palacsinta. Úgyhogy mi vártunk a palacsintára. Végre végre végre asztalhoz ültünk - és hoztak valamit amire azt mondták ez a pizza, de persze nyomokban sem emlékeztetett a palacsintára, iszonyatos ízei voltak (gondolom olajbogyó, articsóka mozzarella, prosciutto - úgy emlékszem rettentően undorítónak és büdösnek találtam. Pedig mi nem voltunk finnyás gyerekek, de a pizza egy nagyon durva sokk volt. Azt hiszem abból az időből csak a mozzarella a narancs és az őszibarack hagyott bennem pozitív emlékeket mint olasz étel. Mire három év múlva újra mentünk, már nagyon jó pizza emlékeim vannak, kis pizzasütő pékségek finom illata, hatalmas tepsik, lehetett mutatni hogy mekkorát vágjanak le, azt le mérték merlegen és úgy kellett fizetni
TörlésMég orulhetsz, hogy nem pacalt kínáltak :))) vagy te szereted?
TörlésA magyar pacalpörköltet imádom, hogy az olasz milyen azt nem tudom
TörlésMartine én is imádom a pacalpörköltet, anyukám anno rántott pacalt is csinált, én azt is szerettem. Te ettél már úgy pacal+köröm együttesét megcsinálva pörköltnek, na az pedig a csúcs...))
VálaszTörlésFriss, ropogós kenyérrel, finom savagyúsággal, egy jó pohár hideg barnasőrrel, vagy egy jó testes vörösborral..))
Csülökkel már ettem, de nekem magában finomabb. Rántva pedig sosem, nem is hallottam még ilyet! Gondolom, csak háznál lehet enni, étteremben nem.
Törlés