Éppen egy záróvizsgázó anyagát rázom gatyába. Nálam van a nyersanyag, kicsit magyar, kicsit olasz. Tényleg elég nyers. Miközben finomállítok rajta, fordítom a lefordíthatatlant (aúúú, kegyetlen), eszembe jutott, hogy én akkor védtem a diplomámat, amikor ugyan már elektronikusan is le kellett adni a szakdolgozatot, de ppt még a Holdon sem volt. Ilyen csoroszlya vagyok.
Egy ideje imádok ppt-ket készíteni. Pontosan tudom, hogy azóta, amikor gyerekeimnek az iskolájában kellett bemutatót tartanom. Az valami állati jó dolog volt, mintha narancsos csokitortát ettem volna a Daubnertől* Cake shoptól. Szerintem elég ügyes vagyok ppt-t csinálni, csak legyen idő... Nem is tudom, meséltem már valamit arról, hogy a urvaéletbe, mé' nincs nekem időm?
A gyerekek végül egészen tűrhetően viselkedtek ma, csak négyszer balhéztak össze (ha jól számolom). Az igazán csekélység. Mondjuk amikor "mondatban voltam"**, akkor azért kitéptem a hajam, füstölt a fülem. De azért becsületükre legyen szólva, akármilyen majmok, amikor tanítok, akkor csöndben tudnak maradni (mondjuk ma kétszer elgyalogolt mögöttem a fiam, settenkedve, mint a róka... vajon mit gondolt, nem látják őt? :D). Azért ez igazán tiszteletreméltó dolog tőlük, és én tisztában vagyok vele, hogy igenis ők kontrollálják önmagukat a tanítások alatt, hogy ne szabaduljon el a pokol. Micsoda önmegtartóztatás lehet. :DDD Áh, majmocskák.
*jó a Daubner, de nálam nem élvez monopóliumot, vannak rajta őrült jó cukrászmesterek máshol is, pl. Vácon a Mihályi jobb, de én hűséges maradok Sallay Fannihoz... én őt annyira csípem! Annyira kedves, bájos, profi.
**ez annyira jó duma! Köszönet érte Mamintinek! És egy kicsit Dragománnak is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.