Ti, akik felnőttek vagytok, szoktatok még elkalandozni a gondolatokkal? Ábrándozni? Szoktatok sztorikat építeni magatokban? Aztán szoktátok magatokat azon venni észre... namégeccer', ez nem sikerült valami echte magyar mondatra... most nézem, az első mondat is lehetne szebb... szóval, van olyan, hogy azon veszitek észre magatokat, hogy potyognak a könnyeitek a meghatottságtól, mert annyira jól sikerült a sztori? (Szomorú, vagy vidám, az mindegy.)
Én még mindig nagy mestere vagyok ennek. Holott már nem vagyok óvodás.
A munkahelyen egészen hülyének nézhetnek, ha nem elég óvatos az ember.
Meg úton-útfélen, a villamoson, trolin is. Ezt mindenképpen magányosan érdemes csinálni, hogy az ember megtarthassa a többieket abban a hitükben, hogy normálisak vagyunk, de
hát mit csináljunk, ha nem tudjuk kordában tartani a rakoncátlan, fegyelmezetlen gondolatokat?
Az 50-es vili nekem maga lenne a pokol, ha nem gyárthatnék komplett könyv sorozatokat egy-egy utastárs életéről....
VálaszTörlésDe hány mítingen költöttem már el az euro-lottót, vagy cuccoltam be Roxfortba...
De most komolyan... nem ez a normális?
Húha, tényleg, az euro-lottó :))))
TörlésDe, de, ez normális, mármint valószínűleg mindenki csinálja. De azért kézzelfogható könnyeket mégsem kellene potyogtatni, nem? Te is szoktál? :)
Jaj, de jó!!! Akkor nemcsak én vagyok ilyen lökött. :-D Megmondom őszintén, futni a futógépen azért szeretek, mert komplett film pörög le a szemem előtt, amiben én vagyok a HŐS. Erről írok is mindjárt egy posztot, majd gyere át hozzám!
VálaszTörlésJa, és bizony potyogtak már könnyek is ilyenkor, annyira beleéltem magam.
Luluuu, pacsi! :)
TörlésSírjunk együtt. :D
Megyek, átugrom hozzád, megnézem a posztot. :)
Kész is. Meg írtam receptet is a hsz-hoz. ;-)
TörlésHmm... én havonta egyszer "megveszem" a szomszéd lakását, és megálmodom, hogyan alakítom át, illeve vonom össze a miénkkel, hogy legyen sok hely... (A szomszéd lakás nem eladó, pénzünk egyáltalán nincs rá, a saját lakásban bőven van hely, és ha lenne pénzem akkor se érné meg az egész). És volt olyan megoldásom is amikor liftes garázst is szereltem, igaz, ennek megvalósításához megnyertem a lottót illetve megvettem az összes alattunk levő lakást is.
VálaszTörléshúúú, te aztán nem babbal gurigázol, liftes garázs... nem piskóta :)
Törléshát szerintem ez az egyetlen módja annak, hogy a fizikai mellett mentális síkon is életben maradjunk
VálaszTörlésés ez teljesen ösztönösen jön. egyszer csak forog a film.
Törlésérdekes, sose. azon mindig elgondolkozom, hogy a velem szemben ülő utastárs vajon honnan jön, hova megy, mit érez, stb., de annyira sose élem bele magam, hogy az érzelmeimre hasson...
VálaszTörlésVera, de saját filmet sem forgatsz magadban? A saját életedről, például amikor ki vagy fáradva, és elindul a gondolatsor, hogy húúú, mindjárt mentek vakációzni és ott mit fogsz csinálni (és ez persze lehet bármi, szerelem, halál, séta az esőben, bármi, bármi).
TörlésDe, gondolok magamra kívülről, meg régebben folyamatosan narráltam is magam (magamban), random epizódokat, de ez mind csak a fejemben van, nem a szívemben/lelkemben, szóval érted. És sose fiktív. (Jól leképezi egyébként, hogy milyen könyv- és filmélményekkel veszem magam körbe a legszívesebben.)
TörlésOlyan szokott lenni, hogy valami korábbi élmény újra és újra eszembejut, és újraélem az akkori érzelmeket. De hát ez nem túl egyedi :D
:) értelek, értelek.
Törlés