Dilemma

   Ott álltam a Falk Miksa utca sarkán, megnéztem gyorsan a telefonomon, hogy mit játszanak a Cirkóban, de sajnos 3 perc híján lekéstem a Tel-Avivban minden megtörténhet c. filmet, A boldog idők c. meg sajnos francia film, és hiába, hogy a Cirkó forgalmazza, ami eleve garancia a jó filmre (95%), de ha francia, akkor nincs mit csinálni, én kiütést kapok. Igen. Előre. Ugyan nem tudom, hogy mennyire lehet jó film, mert el sem olvasom a szinopszist, de előre vakarózom. Így aztán nem mentem moziba. Pedig imádok egyedül moziba menni. De nem is baj, mert itthon még annyi minden dolgom van. Mosok,  teregetek, rendet rakok, próbálom egy sarokba gyűjteni mindazt, ami karácsonyra és az utazásra kell. Juppi, utazunk! Remélem, sikerül elindulnunk (ma éjjel hányt a kisfiam, ilyen esetben miként lehetne útnak indulni, ha ma kellett volna?). Nem volna jó vicc, ha nem jönne össze. Padovába kaptunk meghívást, már nincs visszaút, megvannak a jegyek. Már nagyon várom és a gyerekeim is nagyon készülnek. Igaz, kicsit hosszú lesz az út, mert busszal megyünk (a repjegyek rémesen drágák voltak). De azért 11 órát valahogy csak kibírunk, nem? 

   Szóval, hazajöttem. A karácsonyi ajándékokat, amiket Gazsitól kaptam, miután 3,5 óra alatt jól kibeszélgettük magunkat, beraktam a karácsonyfa alá. Speciális liszt, speciális rizs, speciális kurkuma, speciális csoki, speciális zöldséglé, egy könyv és egy családi belépőjegy az állatkertbe. Milyen gondoskodó ő is, látjátok? Azt meséltem, hogy majdnem elköltöztünk egy afrikai országba Gazsival, mert az ő szakmája nagyon menő, ő ilyen nagyon okos fiú, és hívta a nagyon nagy vállalat, igen ám, de nem volt kedve egyedül költözni, és csűrtük-csavartuk a témát, aztán a józan eszünk úgy döntött, hogy ne eszetlenkedjünk, hiába a sok pénz, hiába vagyunk mi nagyon vagányak, azért az az afrikai ország nem lett volna túl nyugodt "körülmény" (vannak veszélyeske országok, na...). Elkanyarodtam. Szóval... Nem mentem moziba, inkább hazajöttem, és beraktam az ajándékcsomagot a karácsonyfa alá... igen ám, de a könyvet kivettem a pakkból... Beleolvastam. Most meg nem tudom letenni. Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyvét kaptam ajádékba. Úgy néz ki, számos családtagom és barátom ráktattant erre a témára: boncolgassuk Bezzeg családfáját. Ez azóta van így, amióta megbetegedtem. Azóta töprengenek az embereim azon, hogy mi lehet az oka, honnan eredhet az "új haverom". (Én meg azt kérdezem, mindennek muszáj, hogy oka legyen?). Persze értem őket, nem akarják elhinni és elfogadni, hogy ez velem történik. Történt. Beszéljünk múlt időben, mert hátha lekopott rólam a "haverom"... hiszen most jól vagyok... csak délután, vagy este üzenget. Vagy ami krónikus, az nem kopik le? De azért nyugodtan lekophatna úgy 30-40 évre, akkor nem leszek mérges. 

   Ahogy beszélgettünk Gazsival, boncolgattuk az ő sztoriját is, hát állati érdekes dolgok kerültek felszínre, szerintem filmet lehetne forgatni róla, annyira. Persze az is lehet, hogy nincs itt semmi néznivaló, szimplán roppant érdekesen tudja mesélni a családi történeteket.    

    Emlékszem, Csilla barátnőm is mesélte ezt a könyvet, sőt, ő egy előadásra is elment a szeretett Bálint házamba (nekem nem sikerült velük menni). Meg pár hete megnéztem D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal c. műsorában azt a részt, amelyben Orvos-Tóth Noémivel autóznak és beszélgetnek. Tetszett a műsor. Már akkor megfogott. Meg látom, hogy ez a téma most nagyon hasít.

   Most nem is baj, hogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, mert sajnos Péterfy-Novák Éva - akinek az írásait nagyon szeretem - Apád előtt ne vetkőzz c. könyvét nem tudom folytatni. Forog a gyomrom. Oké, tudom, hogy létezik a pedofília, felnőtt vagyok, tisztában vagyok vele, de nem akarok egy komplett könyvet erről a témáról olvasni. Ez most, olvasás közben kiderült. Egyszerűen irtózom a témától. Pont. Így most nekifogok ennek a másik könyvnek. Miközben leginkább mosvasaltakarítani kellene. Előbb a kötelesség, utána a szórakozás? Hogy legyen?