Előfordul, hogy felpattanok a SOTE Neurológiai Klinika honlapjára, és nézegetem az orvosokat. Kiváltképp az én orvosomat, őt már kívülről fújom, így megnézem a többieket is. Sármos fiú az én orvosom, ahogy a nagymamám mondaná, ha élne. Neki a 70 év alatti férfiak mind fiúk voltak. Én meg forgattam a szemeimet, hogy "de mama, egy 68 éves ember nem nevezhető fiúnak!", persze ma már kezdem érteni őt, hiszen az 50 éves emberek még csitri harmincasok a szememben. Lévén én is 50 leszek holnap (nem. de majdnem. basszus, hogy a picsbe lehetek én majdnem 50???? értitek, 50. én nem lehetek 50, egyszerűen képtelenség, nem opció. nem erről akartam írni, csak éppen elkapott a gépszíj, megyek is, visszakanyarodok a kályhához.)
Előfordul, hogy felpattanok a SOTE Neurológiai Klinika honlapjára kamillázni*. Hogy megnyugodjak. Működik. Megnyugszom. Kisimulnak az idegeim. Nézegetem az orvosokat. Nem, nem a fotójukat... de, de, azt is, de főleg a szakmai életüket. Nézegetem az orvosokat, és attól jobban érzem magam. Abszurd? Az.
Előfordul, hogy felpattanok a SOTE Neurológiai Klinika honlapjára, és ott elidőzök.
* Annak idején, amikor rosszcsontok voltunk az osztálytársaimmal, Annamaria Valentini, a tanítónők non plus ultrája, mindig hozatott magának egy kamillateát a bárból, hogy megnyugodjon. A.D. MCMLXXXII, Via dei Giubbonari, Roma
Mielőtt megszületett a Lány, a szülészorvos önéletrajzát olvasgattam és mindig megnyugtatott. Teljesen megértelek, valahogy az volt az érzésem, hogy jó kezekben vannak a dolgok. És hát 50 évesek meg úgy lehetünk mindjárt, hogy nem haltunk még fiatalon. Kb ennyi.
VálaszTörlésMegnyugodtam, hogy megnyugodtál az orvos önéletrajzát olvasgatvám :)
Törlés