Nem rossz nekem

Én jó magyar vagyok, elég sokat nyafogok, állandóan kesergek, könnyen belekerülök a negatív önspirálba, de azért most be kell látnom, hogy nincs rossz dolgom. Holnap utazik el Linda barátnőm Görögországba nyaralganti. Eredetileg együtt szerettünk volna menni, de akárhogy számoltam, nem tudtam volna kiperkálni a nyaralás árát szorozva hárommal (még ha a gyerekek nem is teljes áron utaztak volna). All inclusive, három csillagnál több, repülő, biztosítás, költőpénz, biztonsági pénz és hopp, máris visszakerültem a start mezőre.

Aztán W. barátnőm is hívott nyaralni Nápolyba, de mivel ismerem a őt, tudom, hogy behabzsolja a környék összes kultúrprogramját, hát azt sem tudom most megfizetni, ráadásul bűntudatom lett volna gyerekek nélkül menni. Gyerekekkel Nápoly szerintem nem ideális. Ilyen korú gyerekek még ennyit nem tudnak gyalogolni, mint amennyi ilyenkor előre látható, pláne abban a nyári melegben, pláne W-vel.

Csalafinta pedig Pugliába, de őket is jól ismerem, ezért ezt is lemondtam, ráadásul nem is tudtam pontos dátumot, ami teljesen jellemző Csalafintára. Sok átszállással lehetne oda eljutni meg autót kellene bérelni és hopp, máris visszajutottam a start mezőre, nincs rá elég pénz.

Aztán Szilvalekvár hívott Horvátországba, állati jó áron, hotelbe, de basszuskulcs, Macskának pont akkor kell úszótáborba mennie. Már be van fizetve, ráadásul az egyik kis unokatesóval megy, nem akartam lemondani, különben is, fontos az úszás.

Most meg vannak ezek a rajongó fiúk, akiket le kell szerelnem magamról, mert hát na, nem kellene a nimbuszomat eljátszani pókeren... (Kivételt képez Luca, még gondolkozom, mi legyen...)

Csak ne omlana mindig minden össze, amikor apjuk jelentkezik... Sajnos "falso allarme" volt, nem szeretetből írt levelet. Szerencsére van időpontom a pszichez... Már megint jött egy kis légszomj, francba...