Általános picsogás

A házunkban négy lakás külön ajtóval zárható és ma a külső ajtóban felejtettem a kulcsot, mert Bandi világgá akart menni. Fogta magát és a kulcsot, hogy majd ő megy egyedül, ha én nem viszem bicajozni. Mindeközben a szomszéd idős bácsival beszélgettem, aki nagyon magányos, amióta meghalt a felesége. 

Már majdnem elaludtunk, amikor hallom, hogy valaki be akar jönni kulccsal a lakásba. Eléggé betojtam, néha félek a betörőktől, holott ide aztán nehéz lenne bejutni. Gondolom... Bár franc tudja... Valószínűleg ezért ugrott ki a szívem a helyéről. Kipattantam az ágyból, a gyerekek utánam. De csak a másik szomszéd volt (szintén kedves), hozta a kulcsot (nem tudta, hogy adja vissza). Kopogott is, de azt én soha nem hallom. Sajnos elég szar a hallásom, zúg a fülem az első terhesség óta. Ennyire.  

Jól leszidtam a gyerekeket, hogy nincsenek tekintettel rám, nem figyelnek oda amit mondok. Pedig csak fáradtak voltak. Meg neveletlenek, hogy nem hagynak beszélgetni mással. Vagy csak ők is szóhoz szeretnének jutni. Vagy mittomén. De elég fáradt vagyok, még picsogtam is kínomban.

A pszi is leszidott ma, mert a múlt héten lett volna a randi, de elnéztem a dátumokat, ma sikerült végre beszélnünk. A telefont elcsukló hangon raktam le. Pedig aranyos, vicces, de nem bírom a szidást. Nem direkt csinálom, hogy elhagyok mindent (a kolléganő bicajának zárjához a kulcsot is, igaz kettő van belőle), de annyi mindenre kell figyelni egész nap, hogy sajnos nem győzöm. Persze lehet, hogy csak apjuk miatt vagyok padlón, nem tudom. Vagy csak éppen csapkodnak a fejem felett a hullámok. 

Két napja fája fejem. Remélem, csak front lesz. 

Anyukám holnap jön, mert az ovi kivételesen (nem tudom hanyadik kivétel ebben az évben) tanításmentes nap lesz, vagy mi a szösz, de itthon úszik a lakás, pedig kereken két napja csináltam meg. Éjjel porszívózzak és rakjak rendet? Kabaré.