nem milf (with update)

Azt sem tudom, honnan kezdjem. Talán a kályhától?

Az úgy volt, hogy az olasz lány, írt egy e-mailt, hogy megszületett a harmadik gyereke. Vele azt hiszem 2013-ban találkoztam utoljára, elég nagy havernők voltunk (sorsközösség). Együtt hordtuk a gyerekeinket Párizs alsóvárosban a városi játszóházba, hogy meg ne rohadjunk unalmunkban. 

Sara... egy igazán szép olasz lány, aki férjhez ment egy marokkóihoz, akinek testvérei már letelepedtek Franciaországban. Ez a marokkói tengerbiológus, de Franciaországban nem talál magának témába vágó munkát, ezért oxigénpalackokat fuvarozik. Sajnos, amikor munkanélküli lett, szerencsére Sara elszegődött dolgozni, de a férj nem volt maradéktalanul boldog, ezért néha elpüfölte a feleséget. Aki terhes volt. Én ezt a lányt nagyon szeretem, mert mindennek ellenére annyira pozitív és akkora hite van, hogy felnézek rá és iszom szavait. 

Sara megírta, hogy megszületett a harmadik, és elkezdtünk levelezgetni, mire egyszer szólt, hogy töltsem már fel a telefonomra a whatsappot, mondván annyi mindent el kell mesélnünk egymásnak. Feltöltöttem. Erre fel meg írt egy régi szerelem fickóm, hogy látja, whatsappozok, mizu, mizu? Vele is levelezésbe kezdtem, de szigorúan jólány-jófiú hangnemben, de aztán csak-csak kiderült, hogy szeretné felvenni a flörtölős fonalat. Nem örülök, mert még mindig szeretnék hűséges maradni a gyerekeim apjához.

Azért elmesélem Lucát (Lúká, nem Lutza, ahogy a havernőim olvasták elsőre és rögtön kaptam egy leszbi plecsnit a homlokomra). 

Amikor 2004 körül Annát tanítottam olaszra, Luca cége Dabason szerelt valami gépet, ezért ők Dabason mozgolódtak, amit megláttak Anna barátnői és rögtön zsizsegni kezdtek a talján fiúk körül. Addig-addig, míg dizsit (manapság biztos máshogy hívják) szerveztek a Mammutba (mittomén már, hogy hívták a discót), Anna pedig hívott, menjek velük, mert ők annyira nem boldogulnak az olasz nyelvvel. Szingli voltam, ráértem, mentem tolmácsnak. A lányok majd megőrültek örömükben, én meg indifferens voltam, ha kellettem, fordítottam. Igen ám, de hazafelé egyszer csak, a mozgólépcsőn mellém csapódott egy fickó dumálgatni (nem nehéz kitalálni a nevét). Arra még homályosan emlékszem, hogy fel kellett őket vinni a Citadellára is, éjszakai Budapestet megtekinteni, de amint felértünk, bumm, lekapcsolták a díszkivilágítást. Aztán snitt, mindenki ment haza. Eltelt pár nap, Anna írt sms-t, hogy az egyik fickó elkérte a telefonszámom, megadhatja-e (nem nehéz kitalálni a fickó nevét). Naná, nézzük meg, melyik volt az, gondoltam magamban. Elkezdtünk esemezgetni (ezt a szót nem /sem/ tudom leírni szabályosan), mire azt vettem észre, hogy a fizetésem zömét mobiltelefon számlára költöm. Akkoriban még nem volt a telefonon internet. Ennyire őslelet vagyok, nekem még walkmanom volt, basszuskulcs. Luca eljött Budapestre és jól összeszűrtük a levet. Aztán én is voltam nála. A kapcsolatot én szakítottam meg, mert megneszeltem, hogy ő nem akar gyerekeket, nem akar rendes kapcsolatot, ráadásul kezdett felkopni az állam a sok kurva sms miatt, amit ő persze nem értett, mert nem annyit keresett, mint egy keményen dolgozó magyar kisember (nempolitizál). Kár, mert elég vicces figura ez a Luca. Például úgy jár, mint Tony Manero. Nem ismeritek, mi? Persze, mert nem 1870-ben születtetek. 

Vele voltam, amikor megtörtént az, amire így anyaként, sikítófrászt kapok. Elmentünk bulizgatni a haverjaival, vacsora, aztán a kocsmatúra, ami már akkoriban is tök nagy divat volt Milánóban (biztos máshol is), és kicsit sok tequilát döntöttem magamban. Háromnál már nem tudtam azt mondani, hogy ÁLLJ! De Luca is ivott, igaz ő jobban bírta. Aztán beültünk a kocsijába és hazamentünk, ami nem volt 3 saroknyira az utolsó kocsmától. Nekem konkrétan filmszakadásom volt, hogy hogy a picsbe kerültünk haza, teljesen kiesett az a szakasz. Ma hálát kell adnom a felsőbb erőnek, hogy életben maradtam, sőt, hogy nem váltam nyomorékká egy autóbalesetnek hála, sőt, ami a legfontosabb, hogy nem öltünk meg senkit. Ma már mindenkit leteremtek a lábáról, aki be mer ülni az autóba részegen, aki telefonálgatni mer, aki nem az utat nézi, hanem a rádiót tekergeti. 

Szóval... Luca be van indulva, nosztalgiázik, teper és ez elég furcsa, mert elég jól esik. Pedig én azt mondtam, felrobbantok minden hidat, én többet pasast nem akarok látni. Nem tudom mi lesz ebből, de lehet, hogy majd elmesélem, ez a blog elég inkognitó, remélem! (Az a három ember, aki személyesen ismer pedig hallgasson! ;) ). 

Azért az is furcsa, hogy amíg Franciaországban döglődtem, senki pasasnak nem csillogott a szeme tőlem, egyszerűen a franciákat nem hoztam lázba. Most meg valami csillagjárás lehet, mert egy régi kollégám, akivel volt valami kis flört 1903-ban, ismét megkörnyékezett. Régi céges fotókat küldözget nekem emailen, magamról. Először le tudtam rázni, de most megint hadjáratot indított. 

Aztán van egy másik kolléga is, aki szépeket mond. Először nem foglalkoztam vele, de most már nyomasztó. 

Egy harmadik kollégámmal is jól rihi-röhizünk, de ő még tejfölszájú, nagyon fiatalka... ma kiderült, hogy 32-nek nézett. Hupsz. Akkor azért legyeskedett körülöttem... Ahogy meghallotta a valódi koromat, hátat fordított zavarában. Szó szerint makogni kezdett...

A negyedik meg tegnap, egy vén szivar. Új olasz business manek jártak nálunk, el kellett őket vinni vacsorázni, ahol bepálinkáztunk, besöröztünk (belga étterem), aztán azt vettem észre, hogy azt dumálják, a signorina (hehehehe) nélkül ne menjenek Rómába az újabb tárgyalásra (nem lesz szerintem). 

Egyáltalán nem értem, mi történik, rohadtul nem vagyok MILF, ahhoz le kellene fogynom 10-13 kilót.

Update: tejfölös bajuszú megint átjött legyeskedni, és szóltam neki, hogy vigye a fülhallgatóját, amit itt felejtett. Azt mondta, valamit mutatni akart, csak éppen csörgött a telefonom és utána leléptem... ahelyett, hogy vele foglalkoztam volna. Mondta. Rákérdeztem (na jó, kicsit cinkosan... hogy kiugrasszam a bokorból a nyulat), mit szeretne? Elmondott egy cuki malac viccet, amiből megértettem. Feldobta a labdát. De én nem csapom le. Élesek a határok. Ha 28 lennék, lecsapnám, mert helyeske.

Update2: a kollégától magyarázatot kértem. úgy néz ki, értem a virágnyelvet, mert nem eléggé virágos. konkrétan pedálozik. Eszméletlen. Mi a franc történik? Illatos hormont párologtatok, mint a kutyák tüzelés közben (vagy mi a franc)???