A pesti éjszaka

Gyerekek, hogy mekkora pezsgő élet van Budapesten!!! Tudtam én, hogy dübörög a csehóturizmus, de ez... Nem találok szavakat! Tegnap este belekóstoltam és nem akartam többé 41 éves lenni. Komolyan mondom, többször eszembe jutott, hogy a legjobb lenne visszafiatalodni, legalább egy tizessel.

Mi, kriplik, délután fél hatkor találkoztunk. Gyerekkori barátnőim ők, 32 éve ismerem őket, de nem voltunk mi sülve-főve együtt, teltek el úgy évek, hosszú évek, amikor nem találkoztunk. Most aztán bepótoltuk a mulasztást.

A cél az volt, hogy együnk egy pizzát a Nostra pizza (vagy Mamma Sofia?) "pizza a taglio" miniatűr állóétteremben. Csupa jót olvastam róla. Finom is volt a pizza, de persze nem hozta a Campo' pékségének színvonalát. Azt hiszem, az lekörözhetetlen. Rómába, ha megyek majd (mert megyek!), nem hagyom ki. Sokat jártam ott dolgozni, de naná, hogy nem értem rá elcsavarogni oda, vagy ha mégis, hát már zárva volt, lévén ez egy pékség (valódi és békebeli).

Magdi mesélte, hogy amikor legutóbb járt Rómában, Timi, aki ott él, elvitte őt a régi általános iskolánkhoz. Be is akartak menni, de nem engedték be őket. Biztonsági személyzet áll a kapuban, átvilágító kapunk kell bemenni: zsidó iskola lett. Régen, a mi időnkben még vegyes iskola volt. Én azért fejembe vettem, hogy bemegyek (az iskola is zárva volt, mire végeztem a munkával, naná... mert oda mindig elzarándokolok, nincs mese). Majd írok kérvényt az igazgatónőnek.

Vissza a budapesti éjszakához. "Betoltunk" (trendi vagyok, mi? Ilyen szavakat is ismerek, fél lábbal a kriptában) 2-2 pizzát, aztán uzsgyi a következő kocsmába. Be is ültünk egy gyönyörűbe (nevekről fogalmam sincs), álomszáp spanyol csempes volt a padló, faberakásos a fal, régi, rusztikus padokon ültünk és kértünk egy aperol spritzet. Nem volt. Beültünk a Gozsdu udvar egyetlen kávézójába, ahol semennyi alkoholt nem lehetett kapni. Igen, ilyen pancserek vagyunk!

Jöhetett a következő ötlet. Kerestük a legjobbat és eljutottunk a Szimplába. Forralt bort ittam. Hibátlan volt. Ráadásul a színpad közelébe ültünk le, ahol gyönyörű zenét játszottak, én majdnem sírva fakadtam, annyira megérintett.

Fáztunk, gyerünk tovább! Szembe jött velünk a Zinger burger, hát nem megálltunk egy hamburgerre is? A jéghidegben? Kiscipőben? De, de! Mindhárman ettünk, naná!

Még jobban fáztunk, mint a Szimplában, gyerünk tovább! Beültünk egy ultra menő helyre, ahol üvöltött a zene és csak a kinti, beponyvázott teraszon volt hely. Szerencsére kibírható volt a hideg. 

Ott már volt spritz.

Megnézegettük a régi fotókat, amiket Orsi hozott és sokat, rengeteget dumáltunk. Közben a Gozsdu színpadán is folyt a műsor, kétfelől kaptuk a zajártalmat.

A legjobb éjszakai fazon egy fehér védőruhába beöltözött fickó volt, aki azt kiabálta: ebooolaaaa! Mindenki őt fotózta, pedig voltak még jó halloweeni arcok rajta kívül.

A pesti lányok... a pesti fiatal lányok álomszépek! Meg kell állapítanom, hogy lejárt lemez vagyok hozzájuk képest. Érdekes érzés tudni, hogy valaha, 6 évvel ezelőtt még én is rajta voltam halpiaci kínálaton. Ma meg már lehúzhatom a rolót. Az a mázlim, hogy nem fáj. Kipróbáltam, jó volt, de most másnak élek örömmel.