2014. november 3., hétfő

20 forint

Megrökönyödtem. Már nagy erőkkel szervezik az ovisok anyukái a Mikulás-csomagot. Komolyan, legalább két hete folyik a levelezés. Ott tartunk, hogy a kislányok kapjanak miniatűr, színes befőttes gumiból karkőtőt, ami most oly divatos. A fiúk nem tudni, mit kapnak, mert nincs filléres ötlet. Nekem sincs, bevallom. A csokit mindenki megvétózta, mivel azt úgyis kapnak majd  egy raklappal a nagyszülőktől, sőt az önkrományzattól is, de az előreláthatólag hitvány lesz, mint tavaly is (ezt nem én mondom, csak pletykálok). Ráadásul a leghangosabban az tiltakozott a csoki ellen, aki hozzávetőlegesen 90 kilós, a férje 120 és ő volt az első, aki behozta az oviba a majonézt, kecsöpöt (itt így mondják) mustárt és mézet. Igen, ezeket is kérték az oviban a szülői értekezleten, amikor a zöldség-gyümölcsöt beszéltük át. Micsoda egészséges életmód már három évesen... Jó, persze, álszent vagyok, itthon is kapnak ilyesmit. Havi egyszer. Jó, jóóó, én most alapos agymosáson mentem át Franciaországban, ahol csak a Nutella elfogadott hozzáadott cukorból. Túlzok, persze. De a ketchup, majonéz igenis korlátozva van nálunk (mustár nincs, méz lehetne, de nincs). 

Aztán jött ez az email és elkerekedett a szemem: 

"Sajnos lekéstük a 149HUF-s akciót. :(
Most már csak 15%-s árengedmény van, ami azt jelenti, hogy jelenleg 169HUF-ba kerül egy könyv. Az a jó, hogy a szállítás az viszont mindig ingyenes."

Trixi könyvecskékre gondoltak, ami tényleg jó ötlet és aranyos! 

Én elég ágrólszakadt vagyok, de 20 Forinton nem torpanok meg. Lehet, hogy kellene és akkor Bentleyvel járhatnék?

Meg mi ez a 20 forint a havi 1000 Forintos osztálypénzhez képest, ha még hozzátesszük a zöldség-gyümölcsöt, amit szintén vinni kell (jó, csak havi egyszer), a szappant, wc-papírt, szalvétát, háztartási papírt, zsepit és váltócipőt (amit értek és elfogadok), tornacipőt (amit nem értek és nem fogadok el, hiszen a váltócipő talpa tiszta és gumiból van... Mi a francért kell venni még egyet? Jah, hogy szokja a gyerek a cipőváltást. De az, hogy az óvónő, aki mellesleg kedves, szeretem, nem képes a gyereknek kicserélni a kacsalábbal felvett lábbelit, az bosszant. Szóltam érte. Azt mondta, ne legyen a gyereknek kudarcélménye. Az nem sámít, ha a gyerek lába szorong a cipőben...)?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A robot kikapcsolva.