Még nettó öt napot kell kibírni és mehetünk haza. Az a helyzet, hogy unom a banánt. Azért ma megpróbálom kipihenni magam és nyakamba venni Párizst (esélytelen), mert ez az agglomeráció kikészít. Olyan, mintha falun lennék, sőt rosszabb, itt még kapálni sem lehet. Mit? A betondzsungelt? Bár tegnap a HÉV-ről láttunk két valódi tehenet. Teljesen szürreális volt. Gondolom valami oktatóprogram részei. Nem tudom mi mást képzelhetnék.
Mondhatom, ez az ország egy év alatt is sokat fejlődött, csak úgy dübörög. A benzinkúton monitoron (lapos, érintőképernyős) követhetjük nyomon, hogy mi után mi következik: válasszunk, benzin vagy diesel? Kápé vagy bankkártya? Aztán mutatja a lépéseket, most fizess, most rakd a csövet a lyukba... Egyszerűen nem tudják már mire költeni a pénzüket vagy ennyire debil a társadalom?
A boltban a joghurtos hűtő ajtaja sem ajtó már, hanem az is egy képernyő, ami ráadásul áttetsző. Reklámot vetít. Látom a reklámot és mögötte a joghurtos pohárkákat is.
A budaörsi Auchan és Tesco harmadik világbeli viskók és a kínálatuk ócska szutyok ahhoz képest, ami itt van. Komolyan tiszta hülyeség, hogy ezen csodálkozom, hiszen ebben is éltem, aztán újra és simán megszoktam a magyar valóságot is. Azért mégis elképesztő a különbség. Hiába mondja azt egyik barátnőm (világlátott, nem hülye), hogy már nincs különbség egy francia és egy magyar bolt között, én állítom, hogy van, nemcsak mennyiségi, de minőségi is. Persze az is lehet, hogy rossz helyre járok... Vagy az én naptáram állt meg 1988-nál. Lapoznom kellene.
Anyósom ma megkérdezte, hogy mennyit ér a lakásom. Azt mondtam neki, hogy majd ebéd után kiszámolom, ezzel megszabadultam tőle. Ma megkérdeztem anyóstól, hogy mennyi a nyugdíja. Állandóan panaszkodik, de álllllllllandóan, holott tudom, hogy nem 1000 Euró a havi bevétele. Nem mondta meg. Azt mondta, nem keres rosszul, csak hát... Ezzel megszabadult tőlem. 1:1
A helyzet az, hogy be kell vallanom magamnak, a francia család ezidáig nem kérdezte meg, hogy hogy ment az elmúlt egy év, amióta hazaköltöztem. Persze, felteszik a szokásos "ça va?" (hogy vagy?) lemezt, de igazából kurvára nem érdekli őket a válasz. Még a pszi nagybácsit sem, pedig neki ki akartam önteni a vödröt, de tisztán láttam, hogy magasról leszar. Azért ő megint mondta, hgy majd eljön hozzánk Magyarországra. Nyugodtan mondhatja, tudom, hgy csak üres frázis.
Senkit nem érdekli az elmúlt egy év. Csak ők szeretnek beszélni, szavamba vágnak, és dumálnak tovább. Csak mondják, mondják, mondják és mondják... Válaszolni sem kell. Amikor vasaltam és anyós tiltakozott, azt mondtam, hasznossá akarom tenni magam, mire anyós azt mondta, a jelenlétemmel máris hasznossá váltam. Jah, a füleimre gondolhatott.
2015. augusztus 18., kedd
2015. augusztus 17., hétfő
Helyzetjelentés folyt. köv.
A szülinapomat azzal kezdtem, hogy kivasaltam egy halom ruhát és ágyneműt. Anyósom tiltakozott, de én nem akartam az egész napot henyéléssel tölteni. Aztán rendet raktam és kisöpörtem a mosókonyhában (vagy sufninak is nevezhetném), ami megint kiakasztotta anyóst, de kit érdekel, nekem jól esett. Ő és gyerekei zöme egyszerűen zsigerből tiltakoznak a rend és tisztaság ellen. Anyóst még meg is értem, mert egy hippi, de a gyerekei? A fiait még csak-csak megértem, hiszen fiúk, de a lányait már abszolút nem. A lányok, ha rendes fiúval vannak, akkor makulátlan tiszták és rendszeretők, komolyan, mint egy lakáskultúra, olyan a lakásuk, de otthon az anyjuknál? Átváltoznak zombihippivé.
A sufni után elmentünk tortát venni nekem és Bandinak, hogy az apjával is megülhesse a szülinapját, aki a jeles nap utáni éjszaka érkezett meg. Sajnos nem volt kedvemre való torta, ezért csak egyet vettünk, de sebaj, mert délután, miután meglátogattuk a dédit a kórházban, még máshová is beugrottunk és ott lehetett tropezienne tortát kapni, amit én nagyon szeretek.
Senkitől nem kaptam ajándékot, de nem zavar. Felnőttem. Apukám is mindig azt mondja, neki ne vegyünk ajándékot, mindene megvan. Nekem is mindenem megvan. Nem érzem úgy, hogy plusz egy ruhadarab vagy egy pipere vagy egy könyv vagy egy virágcsokor endofinlöketet adott volna. Most ilyen időket élek. Jól voltam ajándékok nélkül is. Sőt, inkább örültem, hogy aznap én okozhattam örömet a dédinek a kis paprika formájú fülbevalóval. Ő nagyon szereti a magyar vonatkozású tárgyakat, ennek a fülbevalónak is örült, azon felül, hogy azonnal felvette, láttam is rajta.
A dédi egészen kivirult. Első nap még pocsékul volt, de két napja már nem pizsamában várja a látogatóit és fodrászhoz is elment, szép lett a haja. Igaz, oxigénpalack nélkül nem tudna létezni.
Tegnap a Disneylandban voltunk. Most voltam negyedszer és mondhatom, hanyatlik. Rögtön négy játék vagy nem működött (technikai okok) vagy felújítják. A személyzet ruhája sokszor lóg, mimt tehénen a gatya, mégis töretlenül telt házas az egész park. Nem felnőttnek való... Mi délután négyre kipusztultunk.
Apjuk elkísért az RER-ig, aztán visszament a Gare de Lyonra, ahonnan indult a TGV-je, ment vissza Aix-en-Provence-be. Jó fiú volt... Jó volt vele. A gyerekek imádják őt. Bőgtek, mikor megértették, hogy a papa megy vissza dolgozni.
A sufni után elmentünk tortát venni nekem és Bandinak, hogy az apjával is megülhesse a szülinapját, aki a jeles nap utáni éjszaka érkezett meg. Sajnos nem volt kedvemre való torta, ezért csak egyet vettünk, de sebaj, mert délután, miután meglátogattuk a dédit a kórházban, még máshová is beugrottunk és ott lehetett tropezienne tortát kapni, amit én nagyon szeretek.
Senkitől nem kaptam ajándékot, de nem zavar. Felnőttem. Apukám is mindig azt mondja, neki ne vegyünk ajándékot, mindene megvan. Nekem is mindenem megvan. Nem érzem úgy, hogy plusz egy ruhadarab vagy egy pipere vagy egy könyv vagy egy virágcsokor endofinlöketet adott volna. Most ilyen időket élek. Jól voltam ajándékok nélkül is. Sőt, inkább örültem, hogy aznap én okozhattam örömet a dédinek a kis paprika formájú fülbevalóval. Ő nagyon szereti a magyar vonatkozású tárgyakat, ennek a fülbevalónak is örült, azon felül, hogy azonnal felvette, láttam is rajta.
A dédi egészen kivirult. Első nap még pocsékul volt, de két napja már nem pizsamában várja a látogatóit és fodrászhoz is elment, szép lett a haja. Igaz, oxigénpalack nélkül nem tudna létezni.
Tegnap a Disneylandban voltunk. Most voltam negyedszer és mondhatom, hanyatlik. Rögtön négy játék vagy nem működött (technikai okok) vagy felújítják. A személyzet ruhája sokszor lóg, mimt tehénen a gatya, mégis töretlenül telt házas az egész park. Nem felnőttnek való... Mi délután négyre kipusztultunk.
Apjuk elkísért az RER-ig, aztán visszament a Gare de Lyonra, ahonnan indult a TGV-je, ment vissza Aix-en-Provence-be. Jó fiú volt... Jó volt vele. A gyerekek imádják őt. Bőgtek, mikor megértették, hogy a papa megy vissza dolgozni.
2015. augusztus 15., szombat
Helyzetjelentés
Reggel hét óra van. Nem magamtól keltem fel. Még aludhatnék, mert a gyerekek is alszanak, de engem felébresztettek a szülinapom alkalmából. Ha félig tele van a pohár, akkor most örülni kellene, micsoda figyelmesség. Ha félig üres, akkor meg lecsapni, mint a taxiórát, hát a nénikéjét ébrezze fel, mikor szombat van, ráadásul vakáción vagyok.
Izgulok. Ma úgy tervezem, hgy beugrom Párizsba a Musée d'Orsay-be. Vagy mindegy hova, csak hay legyen ez a nap az enyém. Úgy sejtem, semmi nem lesz belőle.
Tegnap is Párizsban voltunk. Az én gyerekeim most látták életükben először az Eiffel-tornyot. Fel is akartam vinni őket, de a lifteknél elviselhetetlen sorok állnak meg hát szerintem gyalog az igazi, ahol még sor sem állt a kasszánál, de a kölykeim nyafogtak, pedig nem volt meleg, így nem mentünk fel. Laza vagyok, már el tudom engedni a kis rózsaszín elképzeléseimet. Inkább a béke és nyugalom, mint ragaszkodni az aktuális ötlethez. A torony lábánál van egy játszótér, bezzeg ahhoz nem voltak fáradtak. Aztán elindultunk éttermezni, de abból is csak egy szendvics lett, tartva magunkat az "inkább béke és nyugalom" elvhez.
Elzarándokoltunk a dédi szülőházához. Itt most csak sóhajtozni tudok.
Onnan megint játszótér. De legalább már én is szusszanhatok egyet-eyet ezeken a tereken.
Aztán hazajöttünk, Banditát és engem leraktunk aludni. Apjuk és Macska elmentek a dédihez. Bandi, amikor felébredt és megtudta, hogy a többiek a dédinén vannak a kórházban, dühkitörést kapott, de mázli, mert hamarosan megjelent az apja és minket is elvitt (15 perc autóút). A rizs alatt eloltotta a tüzet, éppen a vacsorát kezdtem el készíteni. A dédi tegnap jobb formában volt.
Este újra neki veselkedtem a rizsnek, ami piszok lassan főtt meg. Már mindenkinek kopogott a szeme. Inkább feldobtam főzni egy kis tésztát is (de kurva fontos témák... :D ), biztos, ami biztos, de jól is jött, mert hogy, hogy nem, de anyósom és sógorom is szívesen eszik a főztömből. Azért picit bosszant, hogy ők hozzám képest úgy dupla, vagy háromszor annyit keresnek, mégis én vásároltam be rendes kajára valót a gyerekeimnek, aztán meg elfogy a rántott hús (Bandi kedvence, aki meglehetősen rossz evő, így biztosra mentem, csak egyen). Jó, hát nem kellene mocskolódni, még csak négy napja vagyunk itt, de többek között apjuk ezért is költözött el innen... A gatyája ráment ezekre a hülyékre, akik felzabálták a bevásárlását.
De hogy valami szépet is írjak... Ma vagyok 42 éves. Nem piskóta. Tegnap még 36 voltam. Gondolom jövőre 50 leszek.
(Nem javítok, kiposztolom, felébredt Bandi, enni kell adni neki. Bár itt van apjuk, intézkedhetne..)
Izgulok. Ma úgy tervezem, hgy beugrom Párizsba a Musée d'Orsay-be. Vagy mindegy hova, csak hay legyen ez a nap az enyém. Úgy sejtem, semmi nem lesz belőle.
Tegnap is Párizsban voltunk. Az én gyerekeim most látták életükben először az Eiffel-tornyot. Fel is akartam vinni őket, de a lifteknél elviselhetetlen sorok állnak meg hát szerintem gyalog az igazi, ahol még sor sem állt a kasszánál, de a kölykeim nyafogtak, pedig nem volt meleg, így nem mentünk fel. Laza vagyok, már el tudom engedni a kis rózsaszín elképzeléseimet. Inkább a béke és nyugalom, mint ragaszkodni az aktuális ötlethez. A torony lábánál van egy játszótér, bezzeg ahhoz nem voltak fáradtak. Aztán elindultunk éttermezni, de abból is csak egy szendvics lett, tartva magunkat az "inkább béke és nyugalom" elvhez.
Elzarándokoltunk a dédi szülőházához. Itt most csak sóhajtozni tudok.
Onnan megint játszótér. De legalább már én is szusszanhatok egyet-eyet ezeken a tereken.
Aztán hazajöttünk, Banditát és engem leraktunk aludni. Apjuk és Macska elmentek a dédihez. Bandi, amikor felébredt és megtudta, hogy a többiek a dédinén vannak a kórházban, dühkitörést kapott, de mázli, mert hamarosan megjelent az apja és minket is elvitt (15 perc autóút). A rizs alatt eloltotta a tüzet, éppen a vacsorát kezdtem el készíteni. A dédi tegnap jobb formában volt.
Este újra neki veselkedtem a rizsnek, ami piszok lassan főtt meg. Már mindenkinek kopogott a szeme. Inkább feldobtam főzni egy kis tésztát is (de kurva fontos témák... :D ), biztos, ami biztos, de jól is jött, mert hogy, hogy nem, de anyósom és sógorom is szívesen eszik a főztömből. Azért picit bosszant, hogy ők hozzám képest úgy dupla, vagy háromszor annyit keresnek, mégis én vásároltam be rendes kajára valót a gyerekeimnek, aztán meg elfogy a rántott hús (Bandi kedvence, aki meglehetősen rossz evő, így biztosra mentem, csak egyen). Jó, hát nem kellene mocskolódni, még csak négy napja vagyunk itt, de többek között apjuk ezért is költözött el innen... A gatyája ráment ezekre a hülyékre, akik felzabálták a bevásárlását.
De hogy valami szépet is írjak... Ma vagyok 42 éves. Nem piskóta. Tegnap még 36 voltam. Gondolom jövőre 50 leszek.
(Nem javítok, kiposztolom, felébredt Bandi, enni kell adni neki. Bár itt van apjuk, intézkedhetne..)
2015. augusztus 13., csütörtök
Folyt. köv.
Hülyeség az időjárásról és takarításról nyavalyogni, tudom, de ma kipucoltam és rendet raktam a fürdőszobában. Nem tudom felfogni, hogy a fiókokat miért nehéz betolni, miért nem lehet a hat (minek annyi???) fogkefét a fogkefetartóba rakni, a használt vattapamacsot miért nem lehet a kukába tenni és hogy van gusztusuk penészes zuhanytálcában zuhanyozni. Na jó, utóbbit biztos nem látták a csúszásgátló miatt. Aztán neki estem a nappalinak, de leállítottak. Pedig szívesen csináltam. Anyós azért vette a lapot, kipucolta a zuhanytálcát (én befújkáltam, vártam, míg hat a vegyszer, addig porszívóztam). Anyós nem sértődékeny, laza figura, kicsit hippi maradt, de a nővére gondolom majd szétterjeszti, hogy milyen hülye piha vagyok, ide jövök és kipucolom őket a retekből.
Anyukám engem nem tart egy pedáns, tiszta, rendszerető embernek. Ha ezt látná...
A hír igaz: a franciák nem mosnak kezet pisilés után. Figyelem őket. Nyilván van, aki megmossa, de én még nem láttam rá példát.
Egyébként meg reggel elkutyagolhattumk bevásárolni, mert itt nem volt gyerekkompatibilis kaja. Kenyér, paradicsom, joghurt, sonka, gomba, hús, uborka, tejföl, uzsonnára való, alma, barack, kakaó stb.
Nem apósomnál vagyunk, ahol az étkezés szent és sérthetetlen. Itt csak nassolnak, egész nap nass, nass, nass.
Ma délután beköszöntött az ősz, esik. Csak, hogy következetes legyek.
Anyukám engem nem tart egy pedáns, tiszta, rendszerető embernek. Ha ezt látná...
A hír igaz: a franciák nem mosnak kezet pisilés után. Figyelem őket. Nyilván van, aki megmossa, de én még nem láttam rá példát.
Egyébként meg reggel elkutyagolhattumk bevásárolni, mert itt nem volt gyerekkompatibilis kaja. Kenyér, paradicsom, joghurt, sonka, gomba, hús, uborka, tejföl, uzsonnára való, alma, barack, kakaó stb.
Nem apósomnál vagyunk, ahol az étkezés szent és sérthetetlen. Itt csak nassolnak, egész nap nass, nass, nass.
Ma délután beköszöntött az ősz, esik. Csak, hogy következetes legyek.
Kontrasztok
Nem volt kedvem írni, holott lett volna mit. Most sincs kedvem, a cenzúra miatt. Most azért írok, mert ilyen melegben képtelen vagyok aludni, ömlik rólam a víz, ráadásul már pisilni is kell, de nem lehet, mert a szomszéd szobában a sógorom alszik meg gondolom a nagynéni is felébredne, ha mászkálni kezdenék. Kellett nekem ennyi vizet inni...
Az ablakban állok, ott írom ezt, a szobában megdöglök.
Tegnap felpattantunk a repülőre, hogy meglátogassuk a dédit. El is mentünk hozzá a kórházba. A felvázolt körülményekhez képest jól van. Rosszabbra számítottam. Igazából nincs jól, valószínűleg az utolsó előtti pillanatban vagyunk. De tudtunk vele beszélgetni, vele lenni, lejött a szobájából a hallba, szóval ez még nem a vég.
Felvettem "magnóra", ahogy magyarul beszél. Soha egy percet nem élt Magyarországon, és amióta az édesapja meghalt, hozzávetőlegesen 35 éve, a magyar nyelv nem volt a mindennapjai része. Akkor kezdte újra használni, amikor én megjelentema családban, azaz 7 évvel ezelőtt.
Kicsit könnyeztem a kórházban, próbáltam visszafogni, de nehéz volt...
A dédi háza egy kis mézeskalács ház volt, ma meg? Megérkeztünk déli egykor, és az, hogy nem volt mit enni, normális, megszoktam már, de hogy rendrakással, porszívózással, irgalmatlan pókhálózással kezdjem az ittlétet, az lesokkolt. Hogy a picsában lehet úgy élni, hogy hajókötél vastagságú óriási pókhálók lógnak keresztül a plafonon ott, ahol élnek? Nem elzárt, használaton kívüli szobákról beszélek. Mesélem ezt én, aki nem vagyok egy tisztaságmániás, rendmániás.
A macska a konyhapulton eszi a zabálni valóját, egyébként meg kutyaszag mindenhol. Három ostoba divatkutya cirkál mindenfelé. A takarítónő már nem jár ide, mert minek? Anyósom elhitte magáról, hogy menni fog... Holnap még vasalni is fogok, előre látom... Én, aki soha nem vasalok. A konyhát pedig fertőtlenítem, utálom a macskákat, amelyek a konyhában szarnak a macskaalomba, utána meg a pulton, asztalon zabálnak, ja mert ezekből is kettő van.
A kórházban a közösségi teremből zongoraszó hallatszott ki, megnéztük, egy férfi zongorázott valódi zongorán egy szem idős néninek. Ez egy geriantriai kórház.
Voltam a patikámban is, kifogtam a kedvenc patikusomat, aki, mint mindig, annyira kedves volt, hogy majdnem... Bőgtem? Amikor Bandita megszületett, lett nekem egy herpeszema számon és ez a patikus magyarázta el, hogy mit kell tennem, Nem intézett el annyival, hogy jónapot, zovyrax, 3500 forint, viszlát, hanem töviről hegyire elmondta, hogy mit mikor kenjek magamra és még csak eszembe se jusson megpuszilni az újszülöttet. Teljesen elolvadok ettől a nőtől.
Mindent fotódokumentálok, a kupit, a zongoristát, a mosdót...
Éjjel 3 óra lesz 2 perc múlva, kezd lehűlni a levegő. Jó éjszakát! Megpróbálok aludni.
Az ablakban állok, ott írom ezt, a szobában megdöglök.
Tegnap felpattantunk a repülőre, hogy meglátogassuk a dédit. El is mentünk hozzá a kórházba. A felvázolt körülményekhez képest jól van. Rosszabbra számítottam. Igazából nincs jól, valószínűleg az utolsó előtti pillanatban vagyunk. De tudtunk vele beszélgetni, vele lenni, lejött a szobájából a hallba, szóval ez még nem a vég.
Felvettem "magnóra", ahogy magyarul beszél. Soha egy percet nem élt Magyarországon, és amióta az édesapja meghalt, hozzávetőlegesen 35 éve, a magyar nyelv nem volt a mindennapjai része. Akkor kezdte újra használni, amikor én megjelentema családban, azaz 7 évvel ezelőtt.
Kicsit könnyeztem a kórházban, próbáltam visszafogni, de nehéz volt...
A dédi háza egy kis mézeskalács ház volt, ma meg? Megérkeztünk déli egykor, és az, hogy nem volt mit enni, normális, megszoktam már, de hogy rendrakással, porszívózással, irgalmatlan pókhálózással kezdjem az ittlétet, az lesokkolt. Hogy a picsában lehet úgy élni, hogy hajókötél vastagságú óriási pókhálók lógnak keresztül a plafonon ott, ahol élnek? Nem elzárt, használaton kívüli szobákról beszélek. Mesélem ezt én, aki nem vagyok egy tisztaságmániás, rendmániás.
A macska a konyhapulton eszi a zabálni valóját, egyébként meg kutyaszag mindenhol. Három ostoba divatkutya cirkál mindenfelé. A takarítónő már nem jár ide, mert minek? Anyósom elhitte magáról, hogy menni fog... Holnap még vasalni is fogok, előre látom... Én, aki soha nem vasalok. A konyhát pedig fertőtlenítem, utálom a macskákat, amelyek a konyhában szarnak a macskaalomba, utána meg a pulton, asztalon zabálnak, ja mert ezekből is kettő van.
A kórházban a közösségi teremből zongoraszó hallatszott ki, megnéztük, egy férfi zongorázott valódi zongorán egy szem idős néninek. Ez egy geriantriai kórház.
Voltam a patikámban is, kifogtam a kedvenc patikusomat, aki, mint mindig, annyira kedves volt, hogy majdnem... Bőgtem? Amikor Bandita megszületett, lett nekem egy herpeszema számon és ez a patikus magyarázta el, hogy mit kell tennem, Nem intézett el annyival, hogy jónapot, zovyrax, 3500 forint, viszlát, hanem töviről hegyire elmondta, hogy mit mikor kenjek magamra és még csak eszembe se jusson megpuszilni az újszülöttet. Teljesen elolvadok ettől a nőtől.
Mindent fotódokumentálok, a kupit, a zongoristát, a mosdót...
Éjjel 3 óra lesz 2 perc múlva, kezd lehűlni a levegő. Jó éjszakát! Megpróbálok aludni.
2015. augusztus 6., csütörtök
2015. augusztus 4., kedd
A szobamérleg mondjon le!
Tegnap és ma is voltam tornázni, a mérleg továbbra is az ellenségem, viszont a tükör már kezd megszelídülni.
Konkrétan Milonka posztjától kaptam gellert, hogy elmeséljem, a minap beszélgettünk, beszélgettünk skype-on a gyerekek apjával, de már későre járt, mondtam neki, hogy mennem kell aludni, mert másnap korán kell kelni, ugyanis reggelente tornázni járok. Csodálkozott. Holott annak idején még futni is jártam. Megkérdezte, hogy fogytam-e (május óta nem találkoztunk), mire én elküldtem magamról egy fotót és... azt sem mondta, hogy fapapucs. Semmit. Nem, mintha udvarolgatnia kellene, megszoktam én ezt, csak hát érkeznek kis visszajelzések innen-onnan, hogy látszik az átalakulásom és tőle meg semmi, de semmi, de semmi, pedig arra törekszik, hogy újra együtt legyünk. Nem valami tehetséges french lover.
Mutatok "ilyen volt, ilyen lett" képet, hogy értsétek.
![]() |
| Nem kamu! Nem tudtam behúzni a hasam!!! |
![]() |
| Nem kamu! Már be tudom húzni a hasam, de nincs rá szükség, elég, ha kihúzom magam. 13 éves korom óta görbén tartom a hátam, biztos értitek miért. |
Update2: Júnus 30-án vettem meg a fitleszbérletet, tehát a második fotó bő egy hónap eredménye. Azért nem piskóta...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

