Inkább aludjak vagy filmet nézzek?

Annyira álmos vagyok, hogy valószínűleg inkább az alvást választanám, mint fent maradni, miután a gyerekek elaludtak, hogy énidőt szenteljek magamra, egész nap ezt hajtogatom. Erre ez a bölcsesség jött velem szemben a facebookon:

Egy szülő valódi dilemmája az, hogy melyiket válassza:
emberi időben aludni menni vagy egész éjszaka ébren maradni, hogy
"énidővel" töltse az idejét.

Pedig tegnap is időben mentem aludni, körülbelül 10-kor már aludtam. Igaz, előtte színházban voltam. A soha vissza nem térő c. előadást tekintettem meg harmadmagammal. Én még soha nem láttam Pintér Béla rendezte előadást. (Állítólag léteznek "Pintéristák".) Az első negyed óra furcsa volt. Az emberek nevettek, én meg nem értettem, hogy min. Aztán szerencsére ráhangolódtam és már én is értettem és nevettem. Mivel nagyon álmos vagyok, nem tudok értelmes recenziót írni (frissen sem), legyen elég annyi, hogy végül tetszett. Lehet, hogy fejlődöm. Az elején, még amikor Alföldi Róbert darabjaira vittek el, nem minden áthallást értettem. Tegnap már egész jól ment. Na jó, nem erről van szó. Olvasottabbnak kellene lennem, akkor érteném Alföldit is.

Ami ma igazán fontos, hogy ma tölti a kislányom a hetedik életévét. A mai napig nagyon furcsa, hogy nekem gyerekeim vannak. Még mindig nem tudtam hozzászokni a gondolathoz, hogy vannak. Ez így hülyén hangzik, belátom. Szóval, én elég későn szültem, egészen 36 éves koromig nem igazán hittem el, hogy nekem ez összejöhet az életben. Talán ezért szürreális még mindig. Pedig ennyi idő alatt már igazán kézzelfogható lehetne, hogy vannak, de én mégis minden szülinapon meglepődöm, sőt, a kislányomén még picsogok is.