A végén kiderül, hogy nem is vagyok annyira bóvli

Nem is tudom, mit elégedetlenkedek önmagammal állandóan. Ti is észrevettétek már meg mindenki mondja, hogy az önbizalmammal kellene kezdenem valamit. 

Tegnap felhívott Z, és átküldött irgalmatlan mennyiségű fordítani valót, kereken 126 oldal műszaki szöveg. Franciáról magyarra. Belepillantottam. Értem. Persze azért nem én lennék, ha nem pislogtam volna csodálkozásomban, hogy ez hogy lehet: értem, amit olvasok, holott én segghülye vagyok franciából, pláne a szaknyelvekből. Na jó, azért, hogy helyére billenjen a mérleg nyelve elmesélem, hogy minap kaptam egy fordítást olaszról magyarra, aminek csípőből kellene mennie és úgy elakadtam, hogy egyetlen egy szó miatt az egész doksinak nem találom a mondanivalóját. Egyetlen egy szó miatt borul az egész kártyavár. Jogi nyelv és én ahhoz hülye vagyok, olaszul is, magyarul is. Simán bevisz az erdőbe.

Írtam a szuper okos barátnőmnek, hogy segítsen, de lepattintott, hogy ő a jogi nyelvhez úgy nyúl, mint a szaros véres rongyhoz, bocs, de keressek mást. Írtam gyorsan a professzoromnak, hogy segítsen. Segített is volna, ha nem utálná ő is a jogi nyelvet. Mesélte, hogy ő is simán visszapasszolja az ilyen kacifántos jogi felkéréseket. Próbált kutatni a neten, talán ő érti is, hogy mit másolt ki kínjában küldött, de nem jutottam előre. Egyszerűen nem értem. 

Ezért hívtam az olasz jogászunkat, aki történetesen nápolyi. Kérte, hogy küldjem el e-mailen a levelet, hogy megnézhesse. Elküldtem. Válasz semmi. Három napja baszik válaszolni, ezért írtam neki viberen, hívtam telefonon, de semmi. Kezdtem belesüppedni a bánatba, hogy ezek szerint én tényleg hülye vagyok, amikor is jött Z hívása, hogy menni kell Olaszországba, két céghez is, és van ez a tömérdek francia szöveg, ennek is essek neki, és ha lehet, csekkoljak át az ő cégéhez. Az úgy volt, hogy megkérdezte, hogy érzem magam az aktuális cégemnél, és én igazából szuper jól érzem magam, csak van három dolog, ami zavar: a kevés pénz (amiből soha nem elég..., pláne, ha egyedül nevel az ember két gyereket... ezzel mondtam valamit...), a kevés olasz meló (hozzávetőlegesen olyan 3% az egész, hát ez szinte nulla), és néhány igazán rosszindulatú seggfej kolléga. A szép kolléganőmmel elég sűrűn verjük a fejünket a falba miattuk, de azért szerencsére a cukik jóval többen vannak. 

Jól esik, hogy Z. megpróbál átcsábítani a cégéhez. 

Egészen megtáltosodtam, nem? Poszt hétfőn, poszt kedden, poszt szerdán, poszt csütörtökön... Nem semmi!