A legfrissebb kolléganőmmel (20 éves, egyetemista, ő az egyik gyakornokunk) dumáltunk, hogy milyen filmeket szeret. Ő a horrorfilmeket. Aztán ebből el is indult a szokásos lavina, elkezdtünk sztorizgatni, hárman, mert becsatlakozott a szép lány is. Ők mesélték a mai filmeket, én meg a Rémálom az Elm utcát, a Cujot, a Phenomenát, amik még nem is olyan nagyon régiek, bezzeg az Ördögűző és a Madarak... Én még ezeken nőttem fel. Aztán bevillant, ötödikes voltam, amikor az iskolában megnéztük a Frankensteint. Így, hogy ez most szóba került nem is értem. Tisztán emlékszem rá, hogy levonultunk az osztállyal és tanárokkal a tévészobába, ahol hetente megnéztünk a Superquark adását, ami egy természettudományokról szóló műsor volt, sőt, a mai napig megy, ahogy elnézem a honlapját, de néha rendes filmet tűztek műsorra a tanáraink, például a Muzsika hangját, vagy a Frankensteint. Érdekes világ volt a 80-as években.
én azt nem bírom felfogni, hogy hogy lehet horrorfilmet szeretni (mondjuk azt sem, hogy megnézni hogy lehet)
VálaszTörlésMa már én sem nézek horrort, kifejezetten utálok félni. Régen néztem, de minek? Akkor is féltem. Tiszta hülyeség.
VálaszTörlésTe túl rég írtál! :( mi történik?
VálaszTörlésMa már jövök. Köszi az aggódást! :)
Törlés