Bologna (túl sok fotó)

Az első sk. panorámafotóm

Itt még nem tudtam megfogni Bolognát.

A firhangok tetszettek leginkább.

Egy hete én is bringázok, hát ezért.

A klasszikus spritz.

Apericena a spritzhez

A fotó nem adja vissza a valóságot.

Torre degli asinelli. 

Dante Alighieri, akit én nagyon szeretek.

Felirat hozzáadása

Főleg Laura Morante.
(Megnéztem, nem is Laura, hanem Monica Guerritore,)

Egyszerűen imádom a hasam. 

Itt ettünk.
https://www.eataly.com/

Nem tudom elmondani, hogy mennyi, de mennyi
finomságot lehet itt kapni és enni.

Acciughés penne és prosecco

Signora Barbarella, aki a buszmegállóban
elkezdett hozzám beszélni, nekem pedig el kellett döntenem, hogy
elforduljak-e, mert bolondokkal ne álljak szóba, vagy beszélgessek-e vele.
A másodikat választottam, és milyen jól tettem. A signora nagyon szimpatikus,
kifejezetten jót társalogtunk. A fotó nem adja vissza, de legalább 30 évvel idősebb, mint a képen látható.
Érdeklődő, mesélő, kedves, szórakoztató asszony, aki nemes egyszerűséggel úgy nevezte magát, hogy
ő Bologna egyik "personaggiója", kvázi legendája. Imádtam.
Megengedte, hogy lefotózzam, hiszen ő fent van a facebookon is, sőt, a lelkemre kötötte, hogy őrizzem meg a képet ("mi raccomando, conserva la mia foto")

Hihetetlen elegáns.
Ugyan az egyik magyar azt mondta, hogy szomorú, ha valaki nem tud méltósággal megöregedni, de én leoltottam,
miért kellene minden nagyikorúnak "itthonkában" lekvárt főznie az onokáknak? (Jó, ezt azért cukin próbáltam tálalni, nem támadtam.)
Szeretnék én így kinézni 92 (vagy 98? 102?) évesen.

Nincs vége, még jön egy rakás fotó, csak most főleg dolgozni kell. Ebédidőnek mára vége,