Kedden volt egy állati jó tárgyalásunk, én voltam a tolmács és minden olyan flottul ment, hogy alig hittem el saját magamat saját magamnak. A partner nagyon szépen, érthetően beszéli az olasz nyelvet, nem ködösített, mint a többiek, így azért könnyű volt.
A főpartnerünk annyira nehéz olaszt beszél, hogy sokszor egyszerűen nem értem őt és belegebedek. Keveri a nápolyi és a római dialektust, ráadásul szétfolyik a széken, egy mondatotn átlag 8-128 percen keresztül tol, képtelen vagyok őt felfogni.
Ezzel a keddi partnerrel most találkoztam először és "szelerem" volt első hallásra.
A végén megkérdeztem, hogy hol van a szállása Budapesten, kiderült, hogy couchsurfingre megy egy családhoz, nagyon szereti ezt az életformát. Vagány. Másnap reggel pedig elmesélte, hogy ő főzött a családnak és az alapanyagokat is Olaszországból hozta hozzá. Paradicsomos tonhalas tészta volt, háromszor is szedtek belőle, előételnek pedig Toscanából hozott falatkákat.
Aztán meglátott a recepción pár dobozt, melyekre rá volt írva, hogy "Garibaldiba" és rákérdezett, hogy ezt mit jelent. Elmondtam neki, hogy az egyik irodánk a Garibaldi utcában van, oda kell elszállítani a dobozokat, mire ő megkérdezte, hogy az ő Garibaldijuk, a Giuseppe? :D Igen, igen, róla van szó. Én meg elmeséltem neki, hogy képzelje, gyerekkoromban találkoztam Garibaldi egyik unokájával, a Porta Piára szerveztek nekünk gyerekeknek egy interaktív történelemórát, szuper jó volt. Erre a fickó kidobta az asztalra az aduászt, mert ő még túrázott is vele. Nem semmi!!!
de jó kis történet !
VálaszTörlésÚúúú hát nálunk is káucsszörfingelhetne egy lelkesen főzicskélő olasz:)
VálaszTörlés