Jelen

Másfél órája nem tudok aludni. Most 2:29 van, ráérek végre. Persze ilyenkor valamelyik gyerek felébred, mert azonnal jelez a radarjuk, hogy a mama nincs kéznél, de már utálom az internetet telefonon kiolvasni, ezért kijöttem a nappaliba. A szüleimnél vagyunk. 

Állati régen nem írtam. Nincs időm, nincs laptopom, a végén még az ihletem is elszállt.

Az utolsó munkanap végén a céges buli állati jól sikerült, olyannyira, hogy még táncoltunk is jó másfél órát. Ott a műhelyben. A srácok szépen berendezték a termet, az asztalokat megterítették, szórtak rá olyan papírkákat, hogy világítsanak az UV-fénytől, tisztára dizsi-feeling volt, a kaja isteni volt, a végén pedig lagzis zenére táncoltunk. A józan ész megáll. Az egyik kolléganőnk nem fért a bőrébe, ő kezdett el táncolni, aztán egyik kolléga megtáncoltatta őt, utána én következtem, engem rángatott be az egyik nagyszájú a táncparkett közepére. Nem akartam én, úgy kellett bevonszolni, mint egy öszvért. Egyrészt azt hiszem legalább hét éve nem táncoltam, a mozgásom ettől körülbelül olyan, mint egy roboté, másrészt olyan bénának éreztem a műhelyben táncolni, de  nem volt mit tenni, menni kellett, az is béna, ha az ember nyafog, hogy nemakaroktáncolni, aztán már majdnem mindenki táncolt. A princessz kolléganő végig nyafogott, hogy ő nem akar. 

Az utolsó előtti metrót kaptam el, tovább nem volt kedvem maradni, az előző este fáradalmai miatt nem volt több erőm. 

Aztán eljött a karácsony. Azért idén hihetetlen jól jött ki a lépés nálam, mert még kedden simán visszaugrottam vidékről Pessre' vásárolgatni. Például átvenni a rusnya babát a Mammutban, aztán átugrani az Arénába a tesómnak beszerezni a kívánságát. A végén még a saját karácsonyfánkat is feldíszítettem, de előtte azért írtam a kolléganő-barátnőmnek, hogy van-e kedve moziba menni és hát volt neki. Így 21:30-kor már a moziban ültünk és megnéztük az idei könnyed karácsonyi filmet Diane Keatonnal. 

A Mammutban jöttem rá, hogy mennyire elszoktam a shoppingolástól. Beugrottam a HandM-be is, hát ott micsoda dolgok vannak egy Corvin plázás HandM-hez képest... Vagy csak pusztán rend van? Vagy a világítás más? Franc tudja. Meg most karácsony ürügyén beugrottam más boltokba is, és kicsit furcsa érzésem volt, hogy már nem tartozom a vásárlók kasztjába. 

Eredetileg a rusnya babát mentem átvenni, amit a neten rendeltem és ha már ott voltam, a Mama's and Papa's-ban vettem csinos ruhát az újszülött unokahúgomnak, mivel ő csak ilyen boltból öltözik és eljött az idő, hogy én is kedveskedjek neki valamivel. El is fogyott a pénzem, basszuskulcs, nyúlhatok a tartalékok tartalékához (és most itt káromkodtam egyet, főleg apjukra, inkább kitörlöm basszameg). 

Attól függetlenül, hogy elég nehéz a karácsony a gyerekek apja nélkül, egészen jól telik. A gyerekeknek fontos lett volna, hogy itt legyen, de hát mit csináljunk a francia egoizmussal? Semmit. 

Anyósom rendes volt, felhívott, jót dumáltunk. Persze a kisfia szekerét tolja. Próbáltam érzékeltetni vele, hogy mi a valóság, de szokásos: nem hallja, amit mondok. 

Kezdek Hugh Grant túladagolást kapni. :D  Bridget Jonest legalább háromszor néztem meg két-három nap leforgása alatt, persze nem a klasszikus értelemben, hogy az ember leül a kanapéra és megnézi, hanem megszakításokkal: éhes vagyok, szomjas vagyok, hol a mackó, töröld ki a fenekem stb. Aztán jött a többi Hugh Grant klasszikus. Már csak a Négy esküvő, egy temetés hiányzik. 

A kislányom megkapta a rusnya babát, hála az égnek rajong érte, nemcsak három napig tartott az öröm. A kisfiam a tesómtól kapta meg a non plus ultra ajándékot, egy Lego vonatot, ami rendesen működik is. Rögtön plusz adag sínt is kapott hozzá, nemcsak az alapokat. Azóta mindkét gyerek ezzel játszik a legszívesebben, de még én is. Tényleg szuper!

Ezen felül kaptak még egymillió játékot, amik jók, de akkora kuplerájt csinálnak a lakásból, hogy bugyog az agyam. Apropó. Elmentem orvoshoz még hétfőn, amint lehetett, és magas a vérnyomásom, most bogyót kell szednem. Elküldött vérvételre is. Vácra kellett mennem. Rengetegen, de rengetegen voltak. Húztam sorszámot, 2 percen belül hívott a recepciós, felvette az adataimat, leültem és 3 percen belül már villogott a számom, bent voltam a vérvételes teremben. Az egészet ledarálták kevesebb, mint 10 perc alatt, hihetetlen volt. 

A hasi ultrahangra viszont március 18-ig kell várni, az nem ment ilyen könnyen.  

Luca jelen van. Attól függetlenül, hogy tudjuk, semennyire nem komoly a dolog, cukiságokat mond. Olyanokat, hogy a sors és hogy ez már örökké így marad. Pfff, a sorssal tele a padlás, tököm tele a sorssal. :D De azért jól szokott esni, amikor valami aranyosat mond.

Ja, a bulin is volt pár próbálkozás egy régi kollégától, de elég könnyen leráztam, miután tudom, hogy pár egyéb kolléganő megvolt neki annak idején. Nem állok be a sorba. Ráadásul nem is tetszik. Drukkoltak neki a többiek, ettől még annál is jobban befékeztem, abszolút nincs kedvem az ilyen műsorhoz, amiben én vagyok a kolléganő, akit felszedett a kolléga. Na ne. 

Holnap jön haza a nagy barátom. Már nagyon várom. Három hete ment el nyaralni, azt hittem soha nem fog lejárni ez az idő.