2015. október 14., szerda

Megállítanám a homokórát

"Ha megkérdezi tőlem valaki házasságkötésének évét... vagy hogy az illető kivel házasodott össze... vagy hogy mit viselt a menyasszony anyja, tízből kilenc esetben meg tudom mondani, de az életemre esküszöm, nem tudnám megmondani, mikor öregedtem így meg." 

Én azt szeretném tudni, hogy mikor lettem 42 éves?!? Tegnap még kereken 21 voltam. Legfeljebb 30. 

"Miután hazaértem, mondtam is a barátnőmnek, Mrs. Otisnak, hogy már csak egyetlen tennivaló maradt számunkra: ücsörögni és felkészülni az elpatkolásra...
Mire ő azt mondta, jobban kedveli az átkelés a túloldalra kifejezést. Szegénykém, nem volt szívem azt mondani neki, hogy teljesen mindegy, minek nevezzük, úgyis mindnyájan elpatkolunk....", olvasom az új könyvemben.

Van nekem egy jó nagy könyvespolcom, amely szinte teljesen üres. 1/6-od része foglalt, a többi tényleg üres. A helyzet az, hogy évek óta kölcsön könyveket olvasok, nem vásárolok. Legfeljebb ajándékba, magamnak nem. Így marad a lakás könyvespolca kopasz. Pedig mennyire állati jól néz ki egy lakásban a faltól falig, tetőtől talpig érő mega könyvespolc! Persze néha kételkedem benne, hogy valóban mindet kiolvasták, akiket ismerek és ilyen a könyves birodalmuk. Mondjuk ők szuper intellektüellek, még az is lehet, hogy én vagyok setét, hogy ezt megkérdőjeleztem.
A szüleimtől a saját könyveimet nem hoztam el, nem tudom, miért. Apropó, a barátnőm, aki egy taljánhoz ment feleségül... Nem, nem házasodtak össze ők sem, csak összeálltak, mint a zsírtalan csusza, éccsapám szavait idézve (ez egy tökéletesen fölösleges mellékszál). Ez az én barátnőm fel akarta tölteni a nappalijukat a könyveivel, mert ő egy nagy könyvfaló, de a pasas nem engedte, mondván a nappaliba könyvek nem valók. Ezt az olasz szokást még én sem tudtam (pfff, mintha olasz mindenttudó lennék). Kutatok az agyamban, hogy láttam-e olasz nappaliban könyveket, de nincs emlékem erről. Talán azért, mert nincs mire emlékezni?

Idestova egy éve Mary Poppinstól kapom kölcsön a könyveket. Bízom az ízlésében. Mozifilmeket is mindig jól választ, tényleg rá merem bízni magam és a gyerekeimet is. Nem piskóta, micsoda jó ember... Töröm a fejem és egyszerűen nem lehet rajta fogást találni, ő az az ember, aki nemes egyszerűséggel jó. Akiről semmi rosszat, semmi negatív pletykát nem lehet mesélni. Ráadásul még különösen szép is.

Ma Fanny Flag szerző Érdemes élni című könyvet kaptam tőle, és a 15. oldalon jöttem rá, hogy ez a Sült zöld paradicsom, amelyet én már olvastam és nagyon szerettem. Azt hiszem tizenöt évvel ezelőtt olvashattam. Ez, ami a kezemben van, 1994-es kiadás. Valószínűleg már az újabbaknak Sült zöld paradicsom a címe, amely jobban visszaadja az eredeti könyvét, nevezetesen Fried green tomatoes at the Whistle Stop Cafe.
Azért lehet, hogy megint kiolvasom, ha már a 8. oldal, melyről idéztem, ekkora "aha-élményt" idézett bennem elő. Biztos találok még ilyeneket, amikre (amelyekre?) már nem emlékszem. Magával ragadó volt annak idején is és most is az, holott még a legelején tartok.




24 megjegyzés:

  1. Sajnos nekem ( eddig ) csak a filmhez volt szerencsém, de így is azonnal beugrott, hogy honnan idéztél. A filmet vagy tucatszor láttam. Az egyik legjobb, legkedvesebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is láttam a filmet, szerintem is szuper!

      Törlés
  2. az idő múlásával én sem tudok megbirkózni, én is úgy emlékszem, hogy karcsú vagyok, okos, ragyogó és előttem áll a jövő. nagyon szeretem most ezt a bejegyzést (amúgy is alig vártam, hogy írj már valamit). ahány olasz nappaliban jártam (nem túl sok) könyveknek nyoma sem - nálunk faltól falig, padlótól plafonig - de korántsem olvastam mindent, mert túl nagy falat lett volna (több)ezer fizika, matematika, kémia, biológia és számítógépes könyvet elolvasni nagy hirtelen, amikor összecuccoltunk A.-val :D (egyébként a sajátomból sem olvastam mindent - kéne is selejtezni, de kidobni sajnálom a rossz könyveket is - de közben a nagy könyvtár itthon is egyre idejemúltabbá válik)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már hogy lenne idejétmúlt! A mi életünkben, számunkra, soha. :)
      A feleslegesre tökéletes megoldás az antikvárium.

      Törlés
    2. Martine, tényleg, én is úgy emlékszem, hogy karcsú voltam és ragyogó. :) Köszi a szép bókot, nagyon jól esik a kis megtépázott önbecsülésemnek. :)

      Törlés
  3. Oregedes temajaban nagyon ajanlom meg Roman Gary-tol a Lady L.-t!

    En sem olvastam az osszes konyvemet, mert gyujtogeto eletmodot folytatok, es mindig van vagy 40, amit még nem olvastam el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, es a jovo honapban leszek 40 es olyan erzesem van, hogy ez nem velem tortenik meg, ez nem lehet igaz!! (Mar fogalmazom magamban a bejegyzest)

      Törlés
    2. csak kimondva durva, amúgy épp olyan, mint előtte

      Törlés
    3. Tamko, köszi a könyvtippet, mindig jól jön, tudod! :)

      A 40. életév pedig... furcsa, az ember megzavarodik tőle, de én azt mondtam magamnak, hogy ez még semmi az 50-hez képest. Így nyertem magamnak 10 év egérutat. :D

      Törlés
  4. á, az antikváriumok csak vadiúj sikerkönyveket vesznek vagy nagyon keresett, vagy igazán antikvár darabokat, a futottak még kategória sem a könyvtárakat nem érdekli (amúgy persze értem, ezeknek méltán nincs piaca)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy próbát megér.
      Eddig pénz nélkül még nem jöttem el onnan.

      Törlés
    2. küldd az antikvárium címét :) én akkor hagytam fel az odajáással (mint eladni akaró), amikor a Bajcsytól a Szabadság -hídig egyetlen helyen sem vettek meg semmit és már leszakadt a karom - végül szomorúan hazavittem őket

      Törlés
    3. Zalaegerszegen a Széchenyi Antikvárium.
      Gondolom szörnyen örülsz.

      Törlés
  5. rajtam azonnal kitört a midlife crisis negyven évesen, nem jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aztán ha már nem annyira friss a sokk, akkor az ember elfelejti (és ez azért még nem a késő aggkori szenilitás)

      Törlés
    2. Molly, hello!

      Azért ez nem rossz, ha ezzel nyertünk (mi, olvasók) még 40 év némaüzemet. ;)

      Törlés
  6. Nekem még van 3 a negyvenig, lehet ezért nem ézem, amit említetek.
    Bár van egy elég éles emlékem a 16.-ról, akkor nagyon megborultam. A fene se érti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thea, már most kezdd mondogatni magadnak, hogy az 50 lesz igazán drámai, így rötgtön nyersz magadnak 13 év előnyt. :)

      Törlés
    2. Anyukám 60 lesz szombaton. Biztos bennem van a hiba, de ( még ) azt sem érzem drámainak.

      Viszont több ismerősöm 18-21 évét nagyon is annak érzem. Valamennyien annyinak maradtak.

      Ilyen komor időjárás mellett ne haragudj, hogy magam is az vagyok.

      Törlés
    3. Lemaradt a vigyorpofa: :D

      Törlés
    4. ó, az ember MÁSOK korát SOSEM érzi tragikusnak :D

      Törlés
  7. Én csak pindurt vagyok fiatalabb (32), és nem is az öregedés akaszt ki, hanem az, hogy sokszor a társadalom kényszerít arra, hogy szarul érezzem magamat a korom miatt. Munkakeresésnél a korom alapján feltételezhetően kicsi gyerekem van (nincs), így szűkülnek a lehetőségek, csomó tanulási, ösztöndíj lehetőségtől elesek a korom miatt, mintha 30 felett nem akarna tanulni az ember, vagy kezdeni valamit az életével, és még sorolhatnám....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. képzreld el mennyire gáz ez a helyzet azoknak, akiknek még van is kisgyerekük és amiatt nem veszik fel őket :(

      Törlés
    2. Áh, mindkettő verzió pocsék szar. Minden baj, ha az embernek nincs gyereke és ha van, az is. A hócipő tele, hogy az ember próbál jól cselekedni, aztán mégis kapja a taslikat.

      Törlés

A robot kikapcsolva.