Semmi (vagy mégis?)

Mindig akkor jut eszembe, hogy mit kellene megírni, amikor úton vagyok vagy amikor egyáltalán nem érek rá. Aztán meg úgy ahogy van, kizuhan a fejemből az állati fontos téma. Pedig olyan frappáns dolgoknak tűnnek abban a pillanatban. Most meg az üresség kongat a fejemben. Nézem az órát, már 15.13 van, már megint kapkodni kell... még csomó munka van...

Ami jó, hogy voltam bakancsos túrán a Kócs-hegységben Szlovákiában és ez elég jól helyemre rakott, ugyanis legalább öt napja nyafogtam, hogy bedarál a mókuskerék és minden szar. Aztán még az is jó, hogy Macskával tök jókat kártyázunk (csak Fekete Péter és összeadós kártyák), és néha már Bandi is csatlakozik, de ő még eléggé kiborul, ha nem ő nyer, viszont egészen érdekes, van türelmem hozzá és az első vesztéséhez képest már nem tépi szét az idegszálaimat a hisztijével, szóval haladunk.