Túl hosszú

Ott tartottunk, hogy romantikusan összebújtunk és megnéztünk egy szuper filmet. Ma pedig hazaindult (ki? apjuk), mert ma még érvényes az osztrák és a magyar autópálya matricája meg hát jobb is, mert néha az agyamra ment. Náthás lett, emiatt papot kellett hozzá hívni. Hülyére idegesített, ahogy eljátszotta a hattyú halálát. Miközben én intéztem a gyerekeket, takarítottam (vasárnap ablakot is mostam, mindent tetőtől talpig leportalanítottam... na ja, csak az ajtófélfa tetejét nem, a vendégek meg a galériára is felmentek bandázni, én meg csak este láttam meg a porcicákat, szóval ciki, igaz, meséltem nekik, hogy ott fent nem alszunk, nincs ott dolgunk... hát ez kurva fontos téma, jézusmária, most akkor vegyétek úgy, még ha eddig is tisztában voltatok vele, hogy ez nem egy szépirodalmi alapmű, hanem csak egy széltyúk memoárjai: ami a fejében kavarog, mint fürdőkádban az örvény, azt ide dobja a szemetek elé).

Macska betöltötte a hatodik életévét. Tudom, elcsépelt, de olyan furcsa ez az egész. Tegnap még azon görcsöltem, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, aztán meg azon, hogy hogy kell életben tartani, most meg már hat éves.

Rendeztünk neki egy kis szülinapi "zsúrt" (vagy úgy kell írni, hogy jour?). Hála az égnek, Mary Poppins felajánlotta, hogy eljön és segít. Valamiért egy anyuka és egy apuka úgy érezte, hogy mégis maradnának a gyerekeikkel, mert még nem voltak ilyen "babazsúron", nem tudták a protokollt, hogy ilyenkor a gyereket csak oda kell dobni a házigazdának, ezért kicsit feszélyezett voltam, mert nem hagyhattam őket magukra, beszélgetnem kellett velük. Szeretem őket, de hát na, így nem a gyerekekkel törődtem, nem őket terelgettem.

Volt kis princesszes kvízjáték, olyan kérdésekkel, hogy a Micimackóban hogy hívják Kanga kisfiát.

Volt még pinata is, ami az én dilim volt. Kicsit izgultam, hogy nem fognak örülni neki a gyerekek, de nem volt gond. A felnőtteknek viszont nem tetszett túlzottan, szétverni valamit egy bottal (még ha kartonból is volt), nem túl békés játék. De mit csináljak, ha ez a mexikói szokás begyűrűzött hozzánk is?

Volt még Jenga is, rajzolós játék, csak a tánc maradt ki.

Beszélgettünk a többi szülővel az iskolaválasztásról, mert felénk most ez a legégetőbb téma. Nagycsoportba járnak a gyerekeink. Én személy szerint agybugyogást kapok, hogy tényleg csomó, de csomó mindenki átjelentkezik jobbnál jobb kerületekbe (de még Érdről is Budaörsre), csak nehogy a gyerekének a szutyok iskolába kelljen járnia. Persze, valahol értem, én sem akarom a gyerekeimet rossz iskolába íratni. Eléggé el vagyok keseredve, amiket olvasok néha, borzalom... Hogy már elsőben mik mennek?!? Ami viszont kifejezetten rosszul esik az az, hogy Macs két nagy barátnője múlt szombaton a Fazekasban részt vett iskolai előkészítőn és nekünk erről nem szóltak, hogy egyáltalán lesz ilyen és hát már most volt az első. Persze tudom, nekem kellene tájékozódnom. Mondjuk a Fazekas hiába van két köpésre tőlünk, szinte lehetetlen bekerülni, kár a gőzért. Meg különben is, kell nekem az átlagos gyerekeimet versenyistállóba beíratni? Nem. Sem én, sem az apjuk nem vagyunk valami túlzott észlények, egyelőre a gyerekeink is teljesen átlagos embereknek néznek ki, akkor meg mire fel tenném ki őket ennek a szuper iskolának? De azért félek is, mert ha az átlagember átlag iskolája olyan, mint az óvoda, akkor főhet a fejem. Amilyen e-mailek jönnek már megint Bandi csoportjának szülői közösségétől az több, mint gyomorforgató. Nem is gyerekekkel van a baj, hanem velünk felnőttekkel. Megint elindult egy lavina, lefeketeseggűzik azokat, akik még nem fizettek csoportpénzt, mondván itt van a nyakunkon a Mikulás és a karácsony is, jaj, már most kell töprengenünk az ajándékokon. Azt hiszitek viccelek? Sajnos nem. Sőt, a kasszafelelős bedobta lehetőségnek, hogy a meglévő csoportpénzből hitelez azoknak, akik a csoportpénztől független színházbérletet nem fizették még ki, erre a véres szájú anyuka felháborodott, hogy nem hitelezünk senkinek, slussz-passz. Nem merek már nekik írni, hogy akkor aki nem tudja kiperkálni a 4.000 Forintot, annak a gyereke nem mehet színházba? Azzal a kisgyerekkel mi lesz? Berakják feleslegnek egy másik csoportba? Szép, mondhatom.

Azt már meséltem, hogy van Macskának egy új csoporttársa, akik az V. kerületből jöttek át a mi ovinkba? Először csodálkoztam ezen, a csudálatos ötkerből a szutyok nyócba? Hogy van ez? Aztán kiderült, hogy ugyan ők a nyócban laknak, csak már három gyerekkel nehéz volt metrózni, cipekedni a szomszéd kerületbe (feltételezem, hogy ők is ilyen átjelentkezős trükkel voltak az ötkerben). Na ez az anyuka mesélte, hogy náluk az volt a szokás szülő-gyerek ovis kiránduláson, hogy amelyik szülő nem tudott menni a kirándulásra, annak a gyereke nem mehetett a kirándulásra. Maradt az oviban. A szemeim golyóznak az ilyen sztoriktól. Akkor, amikor nem egy óvónő és két dadus megy kirándulni, hanem jóval több felnőtt, pont akkor hagyják az oviban a gyerekeket? Miért kell büntetni őket ilyen beteg eszmékkel? Érthetetlen. Tudom az ovi nevét is, nem írom ide.

Van egy olyan titkos vágyam, hogy ezeket a szülőket, akik kerek-perec ujjal mutogatnak azokra a szülőkre, akik még nem fizették be a klozetpapírpénzt, beköpjem az igazgatónőnek. Persze, névtelenül. De ilyet, hogy vezetik a táblázatot, hogy ki és mennyit fizetett be és még szeptemberben fekete listára kerülnek anyák, apák, gyerekek, mert nem fizettek, hát ez felháborító. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy vannak, akik direkt nem fizetnek, láttam ilyet, de az már egy elmérgesedett helyzet volt.

Visszakanyarodok. Látom a szülőkön, hogy mással sem tudnak foglalkozni, csak hogy hova írassák a gyereküket. Senki nem akar a kerületben maradni, mert ott minden szutyok, még ha piszok büszkék is, hogy a kerület proccos részében élünk. Ilyenkor azért erősen vágyom vissza Franciaországba, mert amennyit én láttam, abból az derült ki, hogy hiába lakik valaki a párizsi förtelem agglomerációban vagy a sznob Versaillesben, a vidéki Royanban, mindenhol egy sémára megy a tanítás és nem mondanak olyat egy hat éves gyereknek, hogy az óvodában nem írhat betűket, mert akkor mit fog magával kezdeni az iskolában (igen, igen, Macskára rászólt az óvónő, hogy nem írhatja le a nevét... basszuskulcs, de ha le tudja írni?!?! Ha erre már konkrétan 4 évesen megtanították? A kis butus meg csodálkozik, hogy tilos. Eszméletlenül visszafogják a gyerekeket... Aztán meg aki valakit vagy valamit akar faragni a kölykéből, kifizeti a Fazekas alapítványának a 30.000 Forintot, csak hogy haladjuk már, ne egy helyben lépkedjünk). 

Nem tudom mi legyen. Apjuktól idegzsábát kapok, de néha azért cuki. Viszont úgy látom, továbbra sem lehet rá számítani, hiába pedálozik, mindig elszarja a dolgokat. Ezek szerint viszont maradnunk kell Kutyapesten és sürgősen iskolát kell találnom. A kerületben nem érdemes maradni állítólag. Azért én teszek egy próbát, mert a naiv énem azt mondja, hogy nem létezik, hogy ekkora hígfos legyen a magyar oktatás, ahogy hírlik. Ami a legjobb lenne, ha a Gárdonyi Géza francia tagozatos általános iskola felvenné őt, átjelentgetés és felvételi nélkül. Bár a francia óvoda elég jól megalapozta Macs tudását, ezt onnan tudom, hogy a logopédus mondta, aki felmérte őt az oviban. Most a logopédus is foglalkozik vele és ugyan a kiejtésével nincsenek gondok, valamint csomó minden másban, írásban, logikai feladatokban meghaladja a kortársait és nem azért, mert a gyerek zseni, hanem azért, mert Franciaországban erre is tanították a gyerekeket... szóval látott már labirintust, látott már kis, nagy, nagyobb almát, megtalálja a kakukktojást, látja a látszólag tök egyforma két kép közötti különbséget stb... a logopédus azt vette észre, hogy ugyan tök értelmetlen halandzsát vissza tud mondani probléma nélkül, de nem tud visszamondani egy magyar összetett mondatot, most ezen dolgoznak.

Vissza a szülinaphoz. Eddig az volt a játékszabály, hogy ahány éves a gyerek, annyi vendéget hívhat. Jövőre megváltoztatom a szabályt: aki nyafog, aki kiközösítő, aki önző, az nem jöhet. Kilenc gyerekből négy volt normális, a többi mind nyafnyaf. Köztük egyik az enyém. Állatira törekszem rá, hogy ezt kineveljem belőle, és hála az égnek már részeredményeink is vannak.