Megállítanám a homokórát

"Ha megkérdezi tőlem valaki házasságkötésének évét... vagy hogy az illető kivel házasodott össze... vagy hogy mit viselt a menyasszony anyja, tízből kilenc esetben meg tudom mondani, de az életemre esküszöm, nem tudnám megmondani, mikor öregedtem így meg." 

Én azt szeretném tudni, hogy mikor lettem 42 éves?!? Tegnap még kereken 21 voltam. Legfeljebb 30. 

"Miután hazaértem, mondtam is a barátnőmnek, Mrs. Otisnak, hogy már csak egyetlen tennivaló maradt számunkra: ücsörögni és felkészülni az elpatkolásra...

Mire ő azt mondta, jobban kedveli az átkelés a túloldalra kifejezést. Szegénykém, nem volt szívem azt mondani neki, hogy teljesen mindegy, minek nevezzük, úgyis mindnyájan elpatkolunk....", olvasom az új könyvemben.

Van nekem egy jó nagy könyvespolcom, amely szinte teljesen üres. 1/6-od része foglalt, a többi tényleg üres. A helyzet az, hogy évek óta kölcsön könyveket olvasok, nem vásárolok. Legfeljebb ajándékba, magamnak nem. Így marad a lakás könyvespolca kopasz. Pedig mennyire állati jól néz ki egy lakásban a faltól falig, tetőtől talpig érő mega könyvespolc! Persze néha kételkedem benne, hogy valóban mindet kiolvasták, akiket ismerek és ilyen a könyves birodalmuk. Mondjuk ők szuper intellektüellek, még az is lehet, hogy én vagyok setét, hogy ezt megkérdőjeleztem.
A szüleimtől a saját könyveimet nem hoztam el, nem tudom, miért. Apropó, a barátnőm, aki egy taljánhoz ment feleségül... Nem, nem házasodtak össze ők sem, csak összeálltak, mint a zsírtalan csusza, éccsapám szavait idézve (ez egy tökéletesen fölösleges mellékszál). Ez az én barátnőm fel akarta tölteni a nappalijukat a könyveivel, mert ő egy nagy könyvfaló, de a pasas nem engedte, mondván a nappaliba könyvek nem valók. Ezt az olasz szokást még én sem tudtam (pfff, mintha olasz mindenttudó lennék). Kutatok az agyamban, hogy láttam-e olasz nappaliban könyveket, de nincs emlékem erről. Talán azért, mert nincs mire emlékezni?

Idestova egy éve Mary Poppinstól kapom kölcsön a könyveket. Bízom az ízlésében. Mozifilmeket is mindig jól választ, tényleg rá merem bízni magam és a gyerekeimet is. Nem piskóta, micsoda jó ember... Töröm a fejem és egyszerűen nem lehet rajta fogást találni, ő az az ember, aki nemes egyszerűséggel jó. Akiről semmi rosszat, semmi negatív pletykát nem lehet mesélni. Ráadásul még különösen szép is.

Ma Fanny Flag szerző Érdemes élni című könyvet kaptam tőle, és a 15. oldalon jöttem rá, hogy ez a Sült zöld paradicsom, amelyet én már olvastam és nagyon szerettem. Azt hiszem tizenöt évvel ezelőtt olvashattam. Ez, ami a kezemben van, 1994-es kiadás. Valószínűleg már az újabbaknak Sült zöld paradicsom a címe, amely jobban visszaadja az eredeti könyvét, nevezetesen Fried green tomatoes at the Whistle Stop Cafe.
Azért lehet, hogy megint kiolvasom, ha már a 8. oldal, melyről idéztem, ekkora "aha-élményt" idézett bennem elő. Biztos találok még ilyeneket, amikre (amelyekre?) már nem emlékszem. Magával ragadó volt annak idején is és most is az, holott még a legelején tartok.