Hírek

 Többen kérdeztétek, ezért jövök, mesélek.

Engem választottak. 

És én elfogadtam.

Ma felmondtam.

És sírok, mint a záporeső.

Mert mégiscsak 17 évet hagyok a hátam mögött.

Hiába na, egy családot hagyok hátra. 

De ettől még tudom, teljesen tisztába vagyok vele, hogy én ott már nem maradhattam, nagyon súlyosan kedvetlen voltam (depis?).

A fiatal főnök cuki volt. 

Az öreg is. Az indiánfőnök, akivel sokszor egymás agyára mentünk. 

Aztán az egyik főkolléganőm ma nem jött dolgozni, mert a férje nem érez szagokat, így beültem a helyére, és megláttam egy papírt, amitől megnyugodtam: jobb, ha én innen lekoccolok.

Szinte egész nap sírok, de közben meg ma is beugrottam az új munkahelyemre, és olyan kedvesen fogadtak, és izgalmas a munka (amit még nem tudom, mi lesz, de biztattak, hogy semmi félelmetes). Majd mutatok képeket, ha már ott leszek.

Mármint számomra izgalmas, más lehet, hogy kiborulna. De ennek a munkának abszolút van értelme. Pláne ilyen vérzivataros időkben. 

Szóval kész, felmondtam. 17 év után. 

Remélem, beválok. De ha ők engem választottak, akkor máshol is lenne esélyem. Meg hát az iskolában is most írtam alá a szerződést, az is szépen működik. És vannak kis magántanítványaim is, ők is szuper cukik. Amióta tanítok, azóta nem nyígok, hogy elfogy a pénz fizetés előtt. Persze még mindig röhejes a keresetem, pl a tesóm megmondta, ő ennyiért egy fűszálat sem mozdítana meg, de hát na, nem vagyunk egyformák. 

És a gyerekeim is azóta érzik, hogy nyugodtabb vagyok és nem üvöltözök, amióta tanítok és annyit dolgozom, mint egy ló. Mondjuk a lakás fut. De képzeljétek, a kislányom szobáját kiganéztuk, ketten, közösen, és átrendeztük, és annyira jó lett, most mindhárman állandóan ebben a szobában kuckózunk. A gyerekek lefekszenek a szőnyegre és a farmmal játszanak közösen, békében, hát ezt is megértem. 

Azért remélem, a kollégáim, mármint a régiek, meghívnak a karácsonyi partira, amit úgy utálok, mert annyira ócsó szar, bár az is igaz, hogy idén valószínűleg nem tartják meg, tekintettel a vírusra. 

A kislányom azt mondta, de ugye Mary Poppins a barátnőd marad. Ezt az egyet kívánta. 

Ha nem lesz jó, hát keresek másik munkahelyet. Nagyon izgulok... 

Most meg felhívott Anna, hogy bátorítson, nagyon jól esett. 

Ma is elugrottam az új munkahelyre, és tényleg maximum 15 perc alatt oda lehet érni, háztól házig. 

Én nagyon remélem, hogy nem balek húzás volt ez a felmondás. De már annyian mentek el tőlünk. Meg persze sokan maradnak is, akiknek nem annyira rossz, meg nem probléma az utazás, meg a fizu, meg a furcsaságok.

De nem vagyok vajon öreg szatyor, hogy munkahelyet váltsak?