A fal adja a másikat

Ott kezdem, hogy kiengedett a doktor a kórházból. Ez szuper hír. Nagyon örültem, mert már nem bírtam szuflával. Jó, hát nem úgy nem bírtam... Felnőtt vagyok, a nővérek, orvosok, szobatársak mind rendkívül szimpatikus emberek, de van nekem két gyerekem, velük kell lennem, és nem egy kórházi közegben pizsamában vagy játszóruhában.

Szerdán a doktor végre elmondta töviről-hegyire, hogy mi miért történt. Megmutatta az agyam felvételét is. Nagyon érdekes volt. Így már értem, miért merült fel az onkológia, mint lehetőség. Értem azt is, miért javasolta az egy hónap betegállományt.

Szerdán még pluszban megbizonyosodtak egy mammográfiai vizsgálattal, hogy a mejjeimben sincs tumor, aztán délután 5 körül utamra bocsátottak.

A gyerekeim apja éppen jött hozzánk, a kislányunk szülinapja alkalmából. Először is a lakáskulcsért jött. Eredetileg morfondíroztam rajta, hogy megmondom neki, emészteapicsába, nálunk te ne aludj, ha nyáron a csajoddal jöttél és luxus szállodában aludtál (a sofitel a lánchídnál szerintem az, meg a korona is), akkor most is menj oda, pláne, hogy baszol gyerektartást fizetni,   megmondom, nálunk nem aludhat, de mivel még kórházban voltam, nem pattogtam. Véletlenül alakult úgy, hogy pont aznap mehettem haza, amikor ő jött. Megvártam hát, hogy odajöjjön, átadtam neki a lakáskulcsot, és megkértem, jöjjön értem autóval. Két hét alatt, amíg a kórházban voltam, sok cucc gyűlt össze, ráadásul az eső is esett. Körülbelül hétre értünk haza, aztán meg egyetértésben, békésen vártuk a gyerekeket, őket a táborból hozták haza a szüleim.

A gyerekek apja, aki tavaly nyáron akkora sötét bunkó volt, hogy nem köszönt nekem és hozzám sem szólt, szóval ez az ember most teljesen normális és segítőkész. Őrület! Oké, gyerektartást nem fizet még mindig, de nem kizárt, hogy egyszer mégis felébred.

Sajnos ez a poszt nem itt ér véget. Az történt, hogy segghülye voltam. A munkahelyemen a főnökök már tűkön ültek, hogy mi van velem, a kolléganőim szóltak, hogy kérdezgetik, mi van már. Igaz, folyamatosan kaptak tájékoztatást, kolléganőktől, emailen, felesgégtől, aki rám írt, testvértől, aki szintén írkált nekem olykor. Gondoltam hát, pénteken bemegyek (bevitetem magam apjukkal, egyelőre nem merek vezetni, nem tudom eldönteni, hogy lehet-e ilyen lábbal), és megbeszélem velük, hogy a doki engem kiírt egy hónap betegállományba, de az agyamat tudom használni, szívesen home officeoznék (ilyen állat nincs is, mondta a paraszt bácsi az állatkertben a zsiráf ketrece előtt, szóval "hómoffiszoznék"), és szívesen nem töltöm le ezt az egy hónapot, de a doktor szerint indokolt a lábadozás, a betegség nem múlt el egy orrfújással.
Erre fel olyan agymosást kaptam az öreg főnöktől, hogy sokkot kaptam. Nem tudom az egy órás beszélgetést szóról szóra visszaidézni, de címszavakat tudok. Volt ott minden:

- hogy az elmémmel önmagamat betegítettem meg (igen, a faszság megbetegíthet, egyetértek, de ilyen szituban nem gondolom, hogy segít, hogy még engem okolnak)
- ez nem sclerosis (igen, egy érettségivel, 76 évesen nála a Szent Grál)
- meditáljak, nézzek magamba. Mikor néztem magamba utoljára? - kérdezte herr direktor
- nem vagyok boldog, ezért betegedtem meg (de vajon milyen betegségem van, ha nem SM? vajon nem kellene-e leszállni rólam?)
- hipnózis alatt az ember elmondja, hogy mi baja
- a jógik is meditálnak
- a teremtő nem teremt selejtet, mi vagyunk azok, akik töketlenek vagyunk és elbasszuk a teremtő munkáját
- a teremtő azért teremtett, hogy szaporodjunk, tehát bezzeg szexeljen (itt már mondtam, hogy szerintem ezt ne beszéljük meg, valamint ne az én magánéletemmel foglalkozzon)
- Indiában egy 74 éves nő most szült egy 85 évestől, hát látja bezzeg, erről van szó!
- a maszturbáció örömöt okoz, azaz boldogság, fanta, csokitorta (itt ismét közöltem, hogy stop, valamint itt már kifüstölt az agyam, az öreg meg ingerültté vált, mert látta, hogy nem vagyok vevő a szövegére, így hát gyorsan lehülyézett, és folytatta)
- ő munkaterápiát javasol, mert a Karcsi feleségének is melltumorja volt, és ő mondta, hogy a munkaterápia a legjobb, és most él és virul Karcsi felesége
- tehát akkor hétfőn várnak szeretettel.

A kisfia pedig bólogatott, és ő is arra törekedett, hogy kipréselje belőlem, hogy hétfőn dolgozni megyek.

Ja, elfelejtettem mesélni, szerintük heti két gyógytorna elegendő számomra.

A kérdés az, menjek szembe az orvossal, és szépen álljak vissza a munkafrontra, vagy maradjak a valagamon még egy kicsit?

A kuriózum az, hogy a főnök menye is ott dolgozott, de egy éve betegállományban van idegösszeroppanás diagnózissal, teljes fizut kap, plusz autót, benzint, a kedvenc márkája az újgazdag villantós, ezen felül szeret zsidózni és holokauszttagadni, jó, mondjuk az egész család.

Szóval sokkot kaptam. Még sírtam is, annyira szarul esik ez az egész. 16 éve dolgozom ott (-4,5 gyes). Igen, máskor is kaptam már tőlük életvezetési tanácsadást, illetve kap mindenki, aki nem vigyáz. Már rég dobbantani kellett volna. Mindenesetre most megint betelt a pohár.

Azért van valami jó is. Az egyik kollégám felhívott, hogy a felesége munkahelyén munkatársat keresnek, és volna-e kedvem elmenni egy állásinterjúra. Naná, hogy van! Ezen a munkahelyen már voltam pár hónapja, tök szimpi hely, csak valaki mást válaszottak akkor, és nem engem. Most megint keresnek, és nagyon izgulok, hogy szimpatikus legyek nekik. Hétfőn kilencre megyek.
Ha engem választanak, gondolkodás nélkül igent mondok. Én ezen az elmeroggyant cégnél már nem szeretnék maradni, egyszerűen halálra mérgez. Azon sem csodálkoznék, ha nem hinnétek el, amit fentebb írtam, mert irgalmatlan nonszensz az egész, én magam is csak pislogok, hogy mifaszvan.

Ja, az egyetemre is beugrottam, leadni a papírokat. Ott volt az igazgatónő és még két kolléganő, végtelenül kedvesek voltak velem. Érdekes, ők nem mondták, hogy maszturbáljak, mert attól majd nem fogok sántítani. Jó, most kicsit túltoltam, nyilván nem szó szerint ezt mondta az öreg, de értitek, ettől még egy munkáltató ne beszéljen ilyen témákról, mert ez ultra gáz. Ja, természetesen nincs tanúm, csak a fia, de tök mindegy, ugyanazt a trombitát fújja mindkettő, szóval egyszerűen nincs bizonyíték, hogy milyen és mennyi sületlenséget hordott össze.

Remélem, felvesznek erre az új munkahelyre.

Remélem, nem felismerhető a munkahelyem. Egyrészt szégyellem, másrészt nehogy megüssem a bokám, hogy papírra vetettem a viselt dolgaikat. Biztos megorrolnának rám. Egyébként jó ügyvédeik vannak, ügyesen tudják megfélemlíteni az embereket.