2019. szeptember 30., hétfő

Punto della situazione

Megtörtént a reggeli vizit.

Jött a nagydoki és most nem volt morózus, távolságtartó, mint eddig. Azzal nyitott, hogy jónapot hogyvan az onkológiát kizártuk*. Persze, hogy szebben állt a doki szeme, barátságos volt, és nem az a szúrós, "bocs, de kénytelen vagyok megmondani a frankót, nem titkolhatom", mint eddig. Aztán megnézte, hogy miként járok (normál, sarkon, lábujjon), bicajozás, ujjbeggyel az orrom megérintése és egyéb trükkös feladatok, átmozgatta a lábam, karom, ...



(... kiültem a folyosóra írni, mert nem bírok már bent létezni a kórteremben, a néni sokat beszél, de itt kint is ülnek nénik és bácsik, csacsognak, vízhangzik is, olyan hangos, nem hallom a saját gondolataimat, így hogy írjak?)



... aztán beszéltünk az agyvizem eredményéről, ami még a holdon van, de ha megjön majd, többet tudunk, de ettől még igen, ez az SM, de ennek is több szintje van, majd megbeszéljük részletesen, most még nem enged el, maradjak pár napot - mondta.

???

??????

??????????????

MARADNI???

Meddig?

Majd a héten eldöntöm, hogy mikor engedem haza - mondá a doktor.

Én mindent kibírok, ez a pár nap igazán semmi... De... Miért kell maradnom???? Szem előtt akar tartani, hogy lássa merre változik az állapotom, illetve változik-e. A szteroidot befejeztük, most ugrik a majom a vízbe? Eddig javult a lábam, most, hogy nincs tovább szteroid, meg kell nézni, mi történik?

Aztán...

azt is mondta...

hogy...

szeretné...

... illetve úgy tervezi...

hogy...

maradjak egy hónapig betegállományban, ha kikerülök a kórházból.



WTF???????

OMFG!!!!!!!

Egy hónapig?

Én ezt hogy magyarázom meg a munkahelyemen? És miből élünk majd????

El sem mertem mondani reggel a munkahelyemen a kolléganőimnek ezt a hírt.

De miért egy hónapig? Ennyire súlyos a lábam? Mi indokolja az egy hónap betegácsit? Nem értem. Nem mondta el. Oké, azt mondta, majd megbeszéljük.





Snitt... elaludtam.





Az ember teper, dolgozik, mint egy buldózer, 1-es sz. munkahely, 2-es sz. munkahely, 3-as számú munkahely, 1. sz. fordítás, szívessségi fordítás, mindezt, hogy hónap végéig kihúzza valahogy, erre mi történik? Reggel felkel az ágyból, és hopp, azt veszi észre, hogy ebben a hónapban a keresete kereken lófaszka lesz. Köszi bazz, igazán köszi. Oké, kétszáz éve kötöttem egy életbiztosítást, K sokat fizetek, de most megéri, mert beikszeltük az ügynökkel a kórházi bentfekvés rovatot is, szóval nincs minden veszve. De a sima betegállománynál már kínos lesz a havi bevételem... Bassza meg, teperek, hogy flottul menjenek a dolgok, hogy ne legyünk éhenhalott csórók (poveri morti di fame), meg hóvégéig kihúzzam, erre egyik pillanatról a másikra visszaküld a start mezőre az öreg univerzum. Nem, hogy több pénzünk nem lesz, de bazze most megint kuporgatni kell majd. Beszarás. Egyszerűen nem hiszem el. Igaz, a kolléganőm azt mondta, hallotta, hogy beszélték az 1-es sz. munkahelyen, hogy  megtámogat majd, nem hagynak cserben, ez nagyon szép, de olyan alamizsna szagú dolog, meg félek a röghöz kötéstől, nem akarok nekik hálás lenni, pláne, hogy ez az ára annak, hogy ilyen szituba kerültem. Nem tudom én megemészteni, hogy a hím kollégák kereken 100 egység + céges autót + céges benzint kapnak és soha nem tudni, hogy hol csavarognak ugyanazért a pozícióért, mint amit én végzek, ráadásul ők nem hozzák a számokat, én meg igen. Mindegy, ha adnak, elfogadom, ez nem a nyafogás időszaka.




*eddig a kisdokik mondták. A nagydokival régen találkoztam.

26 megjegyzés:

  1. A legjobb barátnőmet (akkor 36) diagnosztizálták tavaly SM-mel; kb ugyanilyen tünettel, mint neked (lábzsibbadás, meg érzet-kiesés, azzal megspékelve, hogy neki nem tudták, hogy a korábban műtött gerincsérve vicces, vagy valami más). Tudom, hogy nincs két egyforma eset, de neki is 1 hónap betegállományt írtak elő (ugyanott feküdt ahol te); azzal az indoklással, hogy a stressz ront az állapotán. (Tudom, ez kb full nonszensz indoklás.)
    Kibekkelte, utána fokozatosan ment vissza dolgozni (4-6-8 óra), szed valami csodagyógyszert (beletette a dokija egy spec programba) és kb 1 év alatt ért el oda, hogy tünetmentes.

    Jobbulást kívánok neked, próbálj meg nem türelmetlen lenni magaddal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is írtam, hogy hol vagyok! :P :)

      Akkor ezek szerint ez az egy hónap normális dolog. Igen, eszméletlenül furcsa a stresszt elfogadni indoknak, miközben tudjuk, hogy igenis tényező, mégis... tiszta pingpong, értem, de nem értem.

      Jó, hogy elmesélted az esetét, így legalább nem fantáziálom túl a dolgot. Köszi!

      Törlés
    2. Ja, de, írtam, hogy hol vagyok. Tiszta hülye vagyok. :)))

      Törlés
    3. Szóval már biztos, hogy SM :( bakker... gondolom, hogy ezen felül nagy teher az is, hogy azt mondták, hogy egy hónap betegállomány - de valószínűleg elég sok mindenben át kell állnod egy másfajta életvitelre, egy csomó mindent átszervezni. Míg ezeket mind elolvasod és meghallgatod és elkezded csinálni, simán elmegy a hónap.

      Nagyon drukkolok, nagyon szorítok hogy mihamarabb tünetmentes lehess és megtalált azokat a mozgásokat, diétákat egyéb dolgokat, amit le lassítják és nem engedik gyorsan fejlődni ezt a betegséget.

      Törlés
    4. Nem vagyok orvos, nem akarom elbagatellizálni ezt a betegséget, csak gondoltam ad egy kis reményt, hogy ez “bevált szokás”, hogy egy hónap pihi. El sem tudom képzelni, hogy ez milyen lehet, sztem én már attól sík ideg lennék, hogy otthon kell lennem... és akkor maradjon az ember otthon, hogy ne érje stressz. O.o
      (Behaluztam vmelyik korábbi posztból a Sote Klinikát, de akkor ezek szerint mégis írtad ;)).

      Törlés
    5. Martine, úgy döntöttem, kénytelen vagyok együttélni ezzel, bár még néha elhiszem, hogy megjavul a lábam, miközben félek, hogy dehogy fog megjavulni. De annyian mondják, hogy simán lehet tünetmentes az ember, hogy mégis elhiszem, hogy kutya bajom. Egyébként az agyvíz még a holdon, nem tudom mikor lesz kész, és sajnos csak akkor lehet végleg kimondani. Addig pedig úgy fogalmaztak a zárójelentésen, hogy SM gyanú.

      M. Gray, de tényleg ilyen, hogy oké, indokolt, de az ember meghülyül otthon, miközben simán elmegy ennyi idő. :)

      Törlés
  2. Szia, zugolvasó vagyok. Borzasztóan sajnállak. Az egészségügy poklát én évek óta járom. Tudom min mész át. :(
    Ha gondolod írj egy bank számlaszámot, ha kis összeggel is de szívesen küldeném. Vigyázz magadra. Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabi, te milyen ügyben járod az eüpoklot? :(

      Nagyon kedves vagy, de nem azért írtam, hogy felkopik az állunk, hogy adományt gyűjtsek. Nem tudom én ezt kezelni, nem vagyok hozzászokva. De tényleg kedves vagy és köszönöm!

      Törlés
  3. Drága Bezz! Az idegeim feladták, nem találok megfelelő szavakat, ezért is burkolózom hallgatásba. Igazságtalan egy kurva ez az élet. :(

    Próbáld meg a táppénzt egy kicsit feltöltődősre venni. <3 Ölellek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adél! Annyira cukikedves vagy (új szó :))) ).


      Törlés
  4. Huhhh... bazz Bezz!! Oke, azert ez sokkal jobbnak tunik, mint az onkologia 😳😊 Utanaolvastam picit es eleg feluletesen - drukk neked, h ez a lehenyhebb, feljavulos fajta legyen!! 🙏🙏🙏

    Csatlakozva Nevtelenhez, en is szivesen hozzajarulnek szereny osszeggel az otthonmarados atmenet atveszelesehez. Egyedulallo anyakent abszolut aterzem, min mesz keresztul, es milyen egzisztencialis felelmek cikazhatnak at a buksidon naponta akar (tobb) tucatszor.

    Szeretettel gondolok rad & DRUKK!!!! ❤

    VálaszTörlés
  5. basszus... <3 <3 <3
    enyhe betegséget, gyors felépülést kívánok drága bezz :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Berry, minden kedves szó jól esik. :) <3

      Törlés
  6. Szia! Mielőbbi felépülést kívánok! Nagyon szorítok! Én is szívesen segítenék! Egy zugolvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huanita (valahogy a született feleségek jut eszembe, nagyon szeretem), köszönöm, annyira kedvesek vagytok itt mind!

      A segítséget én nem fogadhatom el, annyira szokatlan, tisztára nem tudom kezelni. :)

      Törlés
  7. Nem tudsz feltenni egy donate gombot? Én is szívesen! Annyit olvastam itt nálad, hogy igazán örömmel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Merylla voltam :)

      Törlés
    2. Jaj, hát mennyien vagytok, akik ilyen segítőkészek, őrület, kapkodom a fejem. <3

      Törlés
  8. Örülj a biztosításnak, meg a melóhelyi támogatásnak, ne járjanak bolond gondolatok a fejedben!
    (apukától nem számíthatsz lóvéra?)

    Nagyon gyors felépülést kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Apukától nem. Egyszer lehet, hogy valaki észhez téríti, de még nem látom jelét. Egyelőre örülök, hogy most nem bunkó.

      Törlés
  9. Hát én nem jutok szóhoz...a legjobbakat kívánom!
    és én is szeretnék utalni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira, de annyira kedvesek vagytok velem. <3

      Törlés
  10. Fú, baszki, ez hogy történt abban a pár hétben, amíg nem olvastalak?? Nagyon nagyon szorítok, hogy a lehető legenyhébb verzió legyen és a lehető legjobban karban lehessen tartani!

    (Ui. A nagynénémnél 20 éve diagnosztizáltak sm-et, azóta is vígan él, a mindennapi életet egyáltalán nem zavaró minimális tünetekkel. Nyilván nincs két egyforma beteg, meg én se akarok bagatellizálni a világért se, de ilyen is van.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ilyen 20 évet kívánok magamnak. :) Köszi a bíztató szavakat!

      Törlés
  11. Van egy blogger, aki a donate gombnak hála vett magának szoptatós fotelt, emlékszem. Hm, töprengek, töprengek, hogy mi legyen.

    VálaszTörlés
  12. Te így is erőn felül teljesítesz. Fogadd el a segítséget az olvasóktól! Tudom, milyen érzés, nekem is béna volt a lábam (porckorongsérv) fél évig... de most futok

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.