Van két rendbontó kollégám. Kifejezetten idegesítenek, sőt, a munkahely nagy hányada kiütést kap tőlük. Nem értem, fel nem foghatom, hogy mire jó nekik állandóan a bajt keresni (de tényleg, mintha szándékosan keresnék, hogy kibe lehet belekötni), állandóan károgni (főleg a vezetők ellen... nem túl elegáns), állandóan egymással sugdolózni (és amikor megjelenik valaki a folyosón, gyorsan témát váltanak, tök látványos), és összeesküvés elméleteket gyártani (amilyen hülyék, a végén még el is mesélik ennek-annak, onnantól meg elindul a lavina, én is ezért tudom, hogy mit művelnek). Az a szerencse, hogy az egyik vezetőnk meglehetősen határozott karakter, aki rendet tud tenni az ilyen gennyes furkálók közt. Olyannyira, hogy két szörnyű rosszindulatú kolléganőt már ki is pöckölték a vérkeringésből. Érdekes, azóta teljesen nyugi van a kolléganők közt. Na jó, még a fent említett kolléganőt kellene valahogy észhez téríteni, valamint a kollégát, és akkor ez lenne a béke szigete.
Szerencse, hogy már csak ketten vannak, és mondhatom, a kollégáim nagy hányada igazán szerethető.
Nem akarlak elszomorítani, de az emberi alaptulajdonságok nem változnak vezetői nyomásra sem. Napokra, hetekre javulhat, de ez csak múló pillanat lesz. Kérdés, hogy a mérleg másik oldalán (tudás pl.) mi van. A vezetőtök ez alaoján dönt. Bár nálatok nem logikus döntések is születhetnek :D
VálaszTörlés