Továbbra sem jut időm irkálni, ezért most nem eresztem bő lére, sőt előre lelövöm a poént.
Elvesztettem a reptéren a parkolójegyet, és a srác nem engedte kifizetni a büntit. Ilyet is régen láttam.
Csütörtökön kifuvaroztam a gyerekeim apját a reptérre, jó fej vagyok, pedig elég sokat balhézott, nem érdemelte meg ezt a luxusszolgáltatást.
A lenti ("olcsó") parkolóba raktam az autót, hogy a gyerekeimmel is jó fej legyek, hadd lássák az érkező angol, rózsaszín tehénnek beöltözött bachelor partiarcokat.
A gyerekek apját szépen megkérdeztem, melyik terminálról indul a gépe: a 2A vagy a 2B-ről? Egyértelmű, 2A, mondta ő. Be is ballagtunk, kerestük a repülőjáratát, nem volt sehol. Kétségbeesésre nem volt okunk, mivel a Transavia ritkán megy a 2A-ról, ráadásul a 2B-n jó nagy betűkkel ki is van írva, hogy ott keressük, a többi fapados társaival egyetemben. Azért apjuk kínlódott még egy sort, próbált becsekkolni a kihelyezett check-in oszlopokról a 2A-n. Két percen belül már lobogott az agya a méregtől, hogy ebben a szar országban semmi nem működik. Mire fel én szóltam neki és mutattam is az ujjammal, hátha én is csak egy szarrakás vagyok francia nyelvből, hogy nézz csak, a 2B-re ki van írva egyértelműen, hogy Transavia. Átslattyogtunk a 2B-re, hiszen így már hitt nekem. Alapvetően bármit mondok, az csak rossz lehet. Ja, el is felejtettem mesélni, hogy a városból kifelé menet volt két kisebb dugó, na ott is forrt az agyvize, hogy lekési a gépét. Erre fel bő 2,5 órával korábban kiértünk, nem volt min görcsölni.
Na, át a 2B-re. Apjuk ott is nekiállt a mobil check-in-nél töketlenkedni, mivel ebben a szar országban nem töltött fel rendesen a telefonja, félő, hogy lemerül, mire be kell mennie a terminálra. Leszarozta szépen sorban az országot, hogy itt semmi nem működik, minden szar, ő egyszerűen nem érti, hogy lehet ilyen helyen élni. BEZZEG FRANCIAORSZÁGBAN! 😂
Egyszer csak képes voltam kimondani, hogy legyen szíves, fejezze be az ország inzultálását, mert ez engem zavar. Tényleg a tököm tele, hogy állandóan fikázni támad kedve, kinek van erre energiája, hogy ezt hallgassa?
Szépen elbúcsúztunk tőle, hello, szia, pá-pá. Mentünk a parkolóautomatához. A jegyet bedugtam, nem működött, kiköpte. Újra megpróbáltam, kiköpte. Felhívtam a parkolóautomata információs vonalát. Aztán az "i" betűt az automatán (információs gomb). Ott már furcsa volt, hogy délelőtt 9:45 volt a jegyre írva, holott én 17:00 óra környékén parkoltam le. Aztán kimentünk a parkoló közepére, a parkolási ügyfélszolgálathoz. Megvilágosodtunk, az előző napi, kelenföldi P+R parkolójegyet dugdostam az automatába, naná, hogy nem működött. Igen ám, de a reptéri jegy nem volt meg, sehol, hiába kerestem, sehol nem találtam. A srác pedig csinált nekem egy másik jegyet a rendszám alapján, átnyújtotta és közölte, hogy azzal már ki tudok hajtani. Ki akartam fizetni, de nem engedte. Persze izzadtam, mint ama prosti a templomban, mivel anyukám is elvesztette egyszer a jegyét és fizethette ki az egész napot, aúúú! A srác pedig közölte, ezért ma nem kell fizetnem. Nagyon hálás voltam. Alig hittem el, hogy létezik még ilyen jótett. Persze lehet, hogy csak a két gyerekemre volt tekintettel és arra, hogy nagyon ügyesen csitítgattam őket, nehogy ott kapjanak hajba nekem, mikor életbevágóan fontos volt, hogy ne kelljen kidobnom az ablakon kb. 10 ezer forintot.
Így könnyebb búcsút inteni neki, nem?
VálaszTörlésÉs könnyebb szívvel maradsz itthon, hogy lám-lám, milyen jó fej arcok vannak itthon. Olyan jó érzés maradt bennem a bejegyzés után. <3 Jaj, írok emilt:)
Tudjuk mindketten, miről beszélünk. ;) <3
TörlésMegkaptam, válaszoltam. :)
Az érzelmi függetlenedés a legnehezebb. Kilépni (mert úgy érzem írásaidból itt ez a helyzet) egy elnyomott állapotból. Szivemből drukkolok!
VálaszTörlés