2017. május 30., kedd

Ma előre lelövöm a slusszpoént

Továbbra sem jut időm irkálni, ezért most nem eresztem bő lére, sőt előre lelövöm a poént.

Elvesztettem a reptéren a parkolójegyet, és a srác nem engedte kifizetni a büntit. Ilyet is régen láttam.

Csütörtökön kifuvaroztam a gyerekeim apját a reptérre, jó fej vagyok, pedig elég sokat balhézott, nem érdemelte meg ezt a luxusszolgáltatást.

A lenti ("olcsó") parkolóba raktam az autót, hogy a gyerekeimmel is jó fej legyek, hadd lássák az érkező angol, rózsaszín tehénnek beöltözött bachelor partiarcokat.

A gyerekek apját szépen megkérdeztem, melyik terminálról indul a gépe: a 2A vagy a 2B-ről? Egyértelmű, 2A, mondta ő. Be is ballagtunk, kerestük a repülőjáratát, nem volt sehol. Kétségbeesésre nem volt okunk, mivel a Transavia ritkán megy a 2A-ról, ráadásul a 2B-n jó nagy betűkkel ki is van írva, hogy ott keressük, a többi fapados társaival egyetemben. Azért apjuk kínlódott még egy sort, próbált becsekkolni a kihelyezett check-in oszlopokról a 2A-n. Két percen belül már lobogott az agya a méregtől, hogy ebben a szar országban semmi nem működik. Mire fel én szóltam neki és mutattam is az ujjammal, hátha én is csak egy szarrakás vagyok francia nyelvből, hogy nézz csak, a 2B-re ki van írva egyértelműen, hogy Transavia. Átslattyogtunk a 2B-re, hiszen így már hitt nekem. Alapvetően bármit mondok, az csak rossz lehet. Ja, el is felejtettem mesélni, hogy a városból kifelé menet volt két kisebb dugó, na ott is forrt az agyvize, hogy lekési a gépét. Erre fel bő 2,5 órával korábban kiértünk, nem volt min görcsölni. 
Na, át a 2B-re. Apjuk ott is nekiállt a mobil check-in-nél töketlenkedni, mivel ebben a szar országban nem töltött fel rendesen a telefonja, félő, hogy lemerül, mire be kell mennie a terminálra. Leszarozta szépen sorban az országot, hogy itt semmi nem működik, minden szar, ő egyszerűen nem érti, hogy lehet ilyen helyen élni. BEZZEG FRANCIAORSZÁGBAN! 😂 

Egyszer csak képes voltam kimondani, hogy legyen szíves, fejezze be az ország inzultálását, mert ez engem zavar. Tényleg a tököm tele, hogy állandóan fikázni támad kedve, kinek van erre energiája, hogy ezt hallgassa?

Szépen elbúcsúztunk tőle, hello, szia, pá-pá. Mentünk a parkolóautomatához. A jegyet bedugtam, nem működött, kiköpte. Újra megpróbáltam, kiköpte. Felhívtam a parkolóautomata információs vonalát. Aztán az "i" betűt az automatán (információs gomb). Ott már furcsa volt, hogy délelőtt 9:45 volt a jegyre írva, holott én 17:00 óra környékén parkoltam le. Aztán kimentünk a parkoló közepére, a parkolási ügyfélszolgálathoz. Megvilágosodtunk, az előző napi, kelenföldi P+R parkolójegyet dugdostam az automatába, naná, hogy nem működött. Igen ám, de a reptéri jegy nem volt meg, sehol, hiába kerestem, sehol nem találtam. A srác pedig csinált nekem egy másik jegyet a rendszám alapján, átnyújtotta és közölte, hogy azzal már ki tudok hajtani. Ki akartam fizetni, de nem engedte. Persze izzadtam, mint ama prosti a templomban, mivel anyukám is elvesztette egyszer a jegyét és fizethette ki az egész napot, aúúú! A srác pedig közölte, ezért ma nem kell fizetnem. Nagyon hálás voltam. Alig hittem el, hogy létezik még ilyen jótett. Persze lehet, hogy csak a két gyerekemre volt tekintettel és arra, hogy nagyon ügyesen csitítgattam őket, nehogy ott kapjanak hajba nekem, mikor életbevágóan fontos volt, hogy ne kelljen kidobnom az ablakon kb. 10 ezer forintot. 

3 megjegyzés:

  1. Így könnyebb búcsút inteni neki, nem?
    És könnyebb szívvel maradsz itthon, hogy lám-lám, milyen jó fej arcok vannak itthon. Olyan jó érzés maradt bennem a bejegyzés után. <3 Jaj, írok emilt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudjuk mindketten, miről beszélünk. ;) <3

      Megkaptam, válaszoltam. :)

      Törlés
  2. Az érzelmi függetlenedés a legnehezebb. Kilépni (mert úgy érzem írásaidból itt ez a helyzet) egy elnyomott állapotból. Szivemből drukkolok!

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.