2017. június 19., hétfő

Életképek (Polignano a Mare)

 Amíg a szép kolléganőm tetvészkedett zuhanyzott, én kimentem megtekinteni a naplementét, és erre bukkantam: helyiek sétálgattak a korzón. Onnan tudom, hogy helyiek voltak, mert a kisfiú felkiabált zio* Francescónak az étterembe, hogy zió, zióóó, aki aztán kihajolt a tetőteraszról és nagyokat integettek egymásnak. Zio fel is hívta őket, ugorjanak be, de nem mentek, inkább sétálgattak tovább. Hát nem elragadó? Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor szerelmes lettem Pugliába.







Ez a kedvenc képem!

Innen fentről integetett zio Francesco



* nagybácsi





6 megjegyzés:

  1. Van egy olyan Paolo Conte-szám, hogy: Lo Zio. Ismered? :)

    VálaszTörlés
  2. Sajnos mióta még az első poszttal elkezdted az olasz hangulatot festegetni, azóta nyüszítek csendesen, hogy hogyan lehetne most oda gyorsan eljutni :D

    VálaszTörlés
  3. A hétvégén én meg nem messze Baritól, Altamura-ban voltam. Imádom Puglia-t. A végén még pizzaca-t is táncoltam. Amiről persze Ibsen jutott eszembe. Akiről senki sem hallott eddig a társaságban :)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk meg csodálkozva tátották a szájukat, hogy hol van Ungheria. :D

      Törlés

A robot kikapcsolva.