Olasz bratyizás a játszótéren

Az olasz mammát már ismeritek, most is róla akarok mesélni.

Azóta is jóban vagyunk, megvár az iskola előtt, hogy együtt menjünk be, már ő is sokat játszóterezik a gyerekeivel, nem úgy, mint az elején, amikor inkább mindig hazavonultak, sokat rihiröhizünk együtt, szidja a régi óvónőt, mint a bokrot, én meg meghallgatom (én azért nem szidom, mert én szeretek jóban lenni az emberekkel, inkább simulékony vagyok, mint pokróc, illetve mondhatnám úgy is, hogy segget nyalok, csak legyen béke). 

Én nem tudom, mi van vele, de mintha tavasz lenne, állandóan pasikról álmodozik. A fridzsider kollégáiról, az iskolában egy tanársegédről, az autószerelőről... Vicces, ahogy előadja magát az erős német akcentusával és az olasz kézhadonászással. 

Így történt, hogy tegnap addig nyüzsgött, míg ürügyet nem talált magának odamenni az olasz apukához, aki mindig a játszótér kerítésén kívül dekkol egy másik apukával, amíg a gyereke a kerítésen belül játszik a többi gyerekkel. Persze szerencséje volt az olasz mammának (aki nem olasz, csak az elején mindig olaszul beszélt a gyerekeihez, ma már nem), mert a kisfia elkunyerálta az olasz apuka kisfiának a rollerét és bingó, mamma már ment is oda beszédbe elegyedni. Hívott engem is, de én nem éreztem úgy, hogy muszáj lenne betársulnom. De olasz mamma nem hagyta magát, behozta az olasz apukát kerítésen belülre, bemutatott neki és várta, hogy mi hárman társalogjunk, de én kicsit gátlásos vagyok, nem tudok csak úgy lelazulni, meg különben is, én az új "csajommal" beszélgettem, Györgyivel (nem így hívják), akit nagyon csípek, mert egyrészt gyönyörű, másrészt az ő sztorija is nagyon érdekes. Csupa izgalmas ember él a nyóckerben. 

Mamma, amikor készültek hazamenni, még le is baszott leszidott, hogy ő tálcán idehozza direkt nekem a nagyon is szemrevaló pasast, én meg inkább egy másik anyuval dumálok?!?! Én meg visszapasszoltam a labdát, hogy bazze, hát nős, megmondtam, tök cuki felesége van, ne gyere itt nekem ilyen ötletekkel*.

Aztán mamma hazament, az olasz apu meg odacsatlakozott hozzánk és folyt.köv. beszélgetés. Azért örülök, hogy bemutatkoztunk, mert nagyon szeretek olaszul traccspartizni.

Azt mesélte róla az oviban az egyik dadus, akivel történetesen egy épületben lakunk, hogy a nemzetközi ovinapokon az olasz apu bejött egy haverjával és pizzát sütöttek a gyerekekkel és gitároztak. Én mindkettőt imádom. Úgy értem, a pizzát és a gitárt.
Olasz apu (most minek nevezzem, hát nem írhatom ki a nevét és a munkahelyét) mondta, hogy 10 éve él Budapesten és nagyon elégedett, szereti a várost és a magyarokat.

Az én gyerekeim apja nem ilyen és én ezt sajnálom. 

*Linda barátnőm most nyilván haldoklik a röhögéstől.