Gianni, a műpénisz

A hajam tövéig behavazott. Ezt a posztot augusztus közepén kezdtem el írni és most jutottam a végére. Az ihlet elszállt, már nem tudom úgy felidézni a történeteket, mint... mittomén, már megint rohanok, soha nem érek rá, de nem erről akartam sztorizgatni.

Túlestem a szülinapomon (43, nem piskóta. De a 40 az új 30, szóval teljesen elégedett vagyok magammal). 

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy elmeséljem-e a sztorit. A helyzet az, hogy meglehetősen... ciki. 

Kezdem Ádámtól és Évától, hátha jól jövök ki a dologból. Az van, hogy én nagyon szétszórt, szeleburdi fazon vagyok. Például két hete, amikor a szép kolléganőm szabin volt és helyettesítenem kellett őt, a főnökök kértek egy tál sütit a tárgyalásra. Készítettem nekik egy tök jól "megdesignelt" tál pilótaszexet, pilótatallért, mittomén még mit, bekopogtam, beléptem az ajtón, nem botlottam el, de a tálat úgy dobtam el, mint egy frízbit. Szó szerint, mint egy frízbit. A mai napig nem értem, hogy történhetett. Apukám persze tudja a tutit: azért csináltad fiam - mondta -, hogy többet ne neked kelljen bevinni a sütit. 

A tál nem tört el, de a sütiknek kampec volt. Az egyik főnök majdnem szívrohamot kapott, tényleg odakapott a szívéhez, a másik csak röhögött. Én meg: "bocsánat, én így jövök be!". Ismeritek a mérges kismalacot, aki elzakózik a bicajjal és azt mondja, "én így szállok le!" örök érvényűt, nem? 

Ilyenből ők nem csinálnak gondot, eléggé csípik a fejünket, ment az élet tovább. 

Eddig bírtam megírni a posztot még augusztus közepén. De hogy még mit akartam írni, nem tudom... Valahogy fel akartam vezetni a szülinapi ajándékomat. Ami nem volt más, mint egy "műbroki". Igen, én ilyen idejétmúlt figura vagyok, akinek még csak most lett vibrátora. Gáz? Úgy tudom, manapság minden rendes háztartás ugyanolyan fontos kelléke, mint a porszívó és mosógép. Nekem meg nem volt. Ezidáig.

A szép kolléganőm találta ki, hogy nekem erre szükségem van, ezért meglepett eggyel az általa szervezett partimon. El is nevezték nekem, mert mindennek nevet kell adni, a mosógép Mosó Masa, az autó Gizi, a műpénisz Gianni. 

Másnap gondoltam egyet, kipróbálom. Valószínűleg nem illik ilyenekről írni egy ilyen kis langyos víz mamablogban. Kipróbáltam, erre 10 percen belül bedöglött. Értitek. Gianni impotens. 

Elvittem kicseréltetni, de beintettek, mondván ez egy orvosi műszer (he?), a higiénia, értsem meg, ezt nem cserélhetik ki. Én meg kontráztam, hogy a garanciaidő és itt a számla, de mindhiába, veszett fejsze volt. Azért cuki az én műszaki zseni közlekedési mérnökfiúm, mert önként és röhögve elvitte megszerelni. Persze hiányzik valami alkatrész hozzá, ezért még nem kaptam vissza.

Ja, a boltban azt is az orrukra dörgöltem, hogy ráadásul ez volt a legdrágább darab és még ez is beszarik? Erre ők azt mondták, hogy cöcö, ez egy olcsó darab, hiszen a drágák 150 ezer forintba és 500 Euróba kerülnek (he?). Olyanból egy darab nem volt a polcon, szóval átbaszás szaga volt a dolognak és akkor ott fel is adtam a harcot, ezek engem simán palimadárnak néztek, fog a tököm kakaskodni ilyen hülyékkel.