Boldog névnap

Szülinap után rögtön névnap. Mondanám, hogy most nem kaptam semmi szokatlan ajándékot, mint például "a Giannit", de kaptam.

A munkahelyemen van egy kemény mag, akik névnapoznak. Összeállnak páran, összedugják a fejüket, hogy mivel lepjék meg a névnapost. A névnapos persze ezzel tisztában van, ezért készül is.

Idén "irregular cheesecake-et" és a "regular rose de sable-t" készítettem. Mit készítettem? Készítettünk! Bazsi bedobta, hogy szívesen eljönne segíteni, ha már moziba nem mehetünk, mert honnan akasztottam volna le egy bébiszatyrot délután 6 előtt? El is jött. Hozott olívaolajat, olajbogyót, tonhalat, kekszet, sütőpapírt. Olyan jó volt! Sütöttünk Nutellottit is, de nem sikerültek. Olyan kemények lettek, mint a márvány. Ehetetlenek lettek, pedig összesen három alapanyag kell hozzá, Nutella, egy szem tojás és pici liszt, ezt a hármat simán össze kell keverni, pici pogácsákat rakni belőle a tepsire, aztán 5-8 perc alatt megsütni. Ott sertepertéltek a gyerekek a lábaink alatt, ezért hiába kapcsoltam le a sütőt, bent felejtettem, oda is lettek. 

Recept: a natúr puffasztott rizst összekevertem olvasztott csokival és beleraktam a tortaformába, ez helyettesítette a darált keksz és olvasztott vajat, ami az eredeti cheesecakehez kell. A vicces kollégám kérdezte, Katica tortabevonóval készült az alap? Ezen persze ledobtam a láncot /szép kolléganőm mondja így/, "kioktattam", hogy ehhez a tortához kizárólag nagyon finom csokit használtunk. Jó, hát nem Lindt, de legalább Milka. A krém is pofon egyszerű, összekevertem mascarponet Nutellával és kész. Kicsit csaltam, mert raktunk bele minimális zselét is.  A mennyiségek abszolút tetszőlegesen alakultak, ahogy esik, úgy puffan. A díszítés is teljesen szabadon választott volt. Be a hűtőbe és kész is. Nem, nincs sütés. Szuper könnyű elkészíteni és finom. Mondjuk páran lefikázták, hogy túl édes, de hozzáadott cukor nincs benne semennyi sem.
Eredeti recept itt.

Ez a specialitásom, a sivatagi rózsa. Felolvasztok finom csokit (törekszem rá, hogy mindig másfajtát), belekeverek kukoricapelyhet (lánykori neve: cornflakes),
kupacokat kupacolok kanálkával egy sütőpapíros tepsire, be a hűtőbe és kész is.
Főzzenek lekvárt a feleségek! Én nem vagyok hajlandó szeretek a rezsó felett álldogálni. Szerintem régen túl sokat főztem. Szerintem jól főztem, de ma már elég szarul, a fiam a sima rizstől, amit én készítek, öklendezik. Pedig régen tudtam rendes rizst is főzni. 

Ezt a gyönyörű kollégámtól kaptam. Aki persze foglalt, mint minden rendes pasas.
De mondjátok, nem cuki? "Ledfényforrásfüzért" applikált a csokira. Villogó csoki, értitek?!? :)
A dobozra még szívecskét is rajzolt, pedig ő egy introvertált figura, nagyon nehéz vele beszélgetésbe elegyedni.
Annyira tetszik, hogy háromszor is fel kellett, hogy hívjon, hogy menjek csak át hozzá. Nem az tetszett, hogy ennyiszer kellett csörögnie, hogy végre felvegyem, mert közben pörgött a munkanap, hanem az, hogy ugyan nem egy épületben dolgozunk, ugyan van barátnője, akihez ő hithű, ugyan semmi közös nincs bennünk, még a munka sem, mégis kedveljük egymást. Tetszik, hogy gondolt rám, és saját kezeivel készített nekem ilyen fiús DIY ajándékot.

A ledfüzért egy 9V-os elem táplálja. :D
Ja, azért kellett volna nekem menni a gyönyörű fiúhoz, mert én mászkálok a két épületben, neki pedig nincs mászkálni valója. Én simán átmentem volna, volt is dolgom a másik épületben, de a kolléganőim egyhangúan megtiltották, hogy a névnapom alkalmából én menjek a kollégámhoz. Erre átjött, mert már nem bírt várni. :) 

A kolléganőim "titokban" megkérdezték, mire vágyom igazán, mert vettek ők már kis töltelék ajándékokat, de még szeretnének valamit, amit én választok. Én mondtam nekik, hogy most ne legyenek ajándékok, hiszen most volt a szülinapom, akkor is nagyon kitettek magukért, de ők ragaszkodtak hozzá. Lepjetek meg! - mondtam nekik, de leráztak, mert a meglepik addigra már megvoltak. Eszembe jutott valami, amire már régóta áhítoztam. Milonka írt először a tacskós fülbevalójáról, aztán Pilla is kapott egyet Milonkától, hát azt kértem idén névnapomra, így most nekem is van. Milonka, Pilla! Remélem, nem gond, hogy lekoppintottam az ízléseteket, de mit csináljak, tényleg annyira nagyon tetszik, hogy már nem tudtam nélküle élni. Ráadásul nekem volt is tacskóm gyerekkoromban. Hét éves voltam, és a nagynénim tacskókkal foglalkozott, onnan lett nekem is egy. Fityisznek hívták. Az unokatesóm meg kisírta magának Fityisz tesóját. Amikor nagyapám elvitte a két kutyát az állatorvoshoz, az alábbi párbeszéd zajlott le:

Doki: - Jó napot kívánok!
Nagyapám: - Jó napot!
D: - Mi járatban?
N: - Jöttem beoltatni ezt a két kutyát.
D: - Na nézzük! Mi a neve ennek a kutyának?
N: - Fityisz.
Beoltotta.
D: Mi a neve ennek a másiknak?
N: Másik.
D: ???
N: Másik. Ennek még mindig nem adtak nevet.

Gondolom mindkét kutya a Fityiszre hallgatott. 

mankabymonika.hu

Update:

Megtaláltam a fotóját.