Kár, hogy a nők nem mesélhetnek kedvükre

A karácsonyi céges parti (az aktuális munkatársaimmal) annyira jól sikerült, hogy még csak január közepe van, de már 4-én a sok BÚÉK közben a romlatlan kollégám kérdezte is, hogy mikor ismételjük meg a bulit, aztán egy héttel később is, majd a partiarc kollégám is rázendített, csak szóljak, szívesen meghívna egy spritzre, én meg rábólintottam, szervezze meg, menjünk mindahányan, mert én ezt úgy értettem, hogy naná, hogy nem kettesben megyünk. Azon nyomban vette a telefont, riasztotta a többieket, és megegyeztünk a csütörtöki napban. 

Hét közben is oda-odabökte, hogy ne feledjem, csütörtökön hét óra. Aznap a villamosmegállóban megvárt, hogy együtt menjünk a tett színhelyére, a "Hrabal, kóstólja meg Csehországot" sörözőbe. 

Elég lassan melegedtünk be aznap este, sokat dumáltunk a munkahelyről, kulisszatitkokat is, de csak 10 óra felé kezdtünk el sziporkázni és eszetlen sokat röhögni.

Az egyik srác súlyemelő világbajnokságokra is járt fiatal korában, állati klassz helyekről szokott mesélni és olyan szerényen, hogy elmondani nem tudom. Ő első ránézésre olyan, akitől az ember kicsit tart, közben ma már tudom, hogy vajból van a szíve, nagyon rendes fiú és végtelenül szereti a feleségét, aki a másik cégünknél dolgozik és akit én is nagyon csípek. Sajnos ő nem tudott velünk tartani aznap este, sürgősen tortát kellett sütnie másnapra.
Tavaly nyáron házasodtak össze, mindenkit meghívtak szertartásra, de pont nem voltam itthon, lemaradtam.

A másik srác a szikh férfi, aki ugyan elmondása szerint nem direkt, de ultra trendi. Mesélte, hogy mások is ezzel zargatják. De mit csináljak, gyönyörű haja van, kontyban hordja és szakállas.
Beállított a piros retro versenybringájával, amit egy óriási lánccal kötött le, ahogy kell, fülén divatos fülhallgató, komolyan bámulatos figura. Leírni nem tudom, mert ilyennel az ember korunk Budapestjén lépten-nyomon találkozhat, semmi különös, gondolhatnátok, de van benne valami, ami annyira karizmatikussá teszi, talán az, hogy teljesen normális, szerethető figura. Ő is "nős", van egy barátnője, akinek csuda klassz szakmája van.

A romlatlan srácról sokat nem tudok, csak annyit, hogy programozó zseni, száz éve van egy barátnője, van egy befogadott pulijuk és egy befogadott vegyes kutyájuk, ennél fogva elég nehezen találtak maguknak albérletet és állandóan kutyát sétáltatnak. Ő óriási nagyokat tud kacagni.

A partiarcot azért neveztem el így, mert hozzávetőlegesen heti két napon józan, a többit végig szokta bulizni. Az egyetem óta nem nőtt be a feje lágya, tisztán látszik, hogy még mindig úgy érzi, valami európai városban tölti az Erasmus programját. Ő az, aki a karácsonyi partin tolta belém az spritzet, és a végén, amikor már kikészültem és hazaindultam, belesúgta a fülembe, hogy szemét vagyok. :D Mert nem akartam velük tartani, pláne nem felugrani hozzá egy légyottra, miközben világos jeleket adott.
Csütörtökön, amikor éjfélt ütött az óra és zárt a söröző, a cincérnőnek rárajzolta egy sörkekszre, hogy "I  <3  Y", de a cincér nem tudta értelmezni, mert hát tényleg kusza volt a sok sörtől és egyébtől, ezért odaadta nekem, hogy értelmezzem. :D Aztán vett egy másik sörkekszet és arra is írt valamit, majd mélyen a szemembe próbált nézni (hehehe) és átnyújtotta. Nekem. Elvettem, elolvastam, bólintottam, hogy értem, aztán a táskámba tettem. Csak remélni tudom, hogy a többiek a spicces állapotukban ebből semmit nem vettek észre.  Az utcát, a házszámot és a kapukódot írta fel. :D Annyira cuki, megzabálom, ettől komolyan újra 33 évesnek éreztem magam. Jól esett ez a bók. Valamiért nem úgy veszem, hogy csak gerincre akar vágni, hiszen kitartóan udvarol. A tudjátokki is, de ő mégis idegesít. Nem tudom, hogy mitől függ, mindkettő szép férfi, és mégis, az egyiktől falra mászok, a másikat kedvesnek tartom. Valószínűleg csak irritál, hogy fel akarja szarvazni a feleségét, ami nekem baromira nem szimpatikus. Pláne nem úgy, hogy nem bolondult meg, nem szerelmes, hanem csak úgy.

Kimentünk az utcára, záróra volt. Az ajtó előtt még dumáltunk és röhögtünk. Olyasmiken, hogy a partiarc fújta ki a cigit, ami pont a súlyemelő arcába ment, és mondtuk, hogy ezt mindenki tudja, mit jelent. Ezek után megint mélyen a szemembe próbált nézni és tudatosan rám fújni a füstöt. Elég egyértelmű jeleket adott. Kár, hogy egy nő nem lépheti meg, de legalábbis nem mesélheti el, nem úgy, mint egy férfi, akinek büszkeség, ha a legyet is röptében, mert nálunk nőknél juj, mit szól a környezet.

Partiarc helyes és okos srác. Érdekes, nála nem zavar a pedálozás, valahogy jól csinálja. Talán azért tartom őt vagánynak, mert nem sznob, mint a tudjátokki, aki tegnap előadta, hogy a Blahára ő nem szívesen teszi be a lábát, mert ott olyan (itt fintorgott egyet) emberek járnak. Pfff. Milyen bazze? Én is arra járok, rajtam kívül pedig még kifejezetten érdekes emberek. Értitek, nyomul, de ilyeneket mond, szerintem ez elég sértő. Kiborulok az ilyen urizáló figuráktól (a valódi rongyrázásait el sem mesélem, hagyjuk). Hála az égnek, hogy az igazi munkatársaim valódi jó fej emberek és nagyon örülök neki, hogy ennyire befogadtak, hogy még sörözni is elhívnak magukkal, holott ők 14 évvel fiatalabbak nálam, jesszus! Remélem, nem csaptam ki a biztosítékot!