A gyerekek apja tájékoztatott, hogy megnyerte a munkát, július elsején kezd. Isteni! Nem bír a fenekén ülni. Megint indul a lakáskeresés, de ehhez már semmi közöm (khm, három hónap kaució, költözés kontra gyerektartás...).
Aix-en-Provence. Francba. Minden nő álma*. Leszarombagózom, a gyerekeket nem lehet rángatni. Pláne Macskát, aki idén szeptemberben lenne első osztályos, ha Franciaországban maradtunk volna, de ha visszamennénk, máris le lenne maradva. Igaz, a gyerekek gyorsan tanulnak, ezt mondják. Csak hát ő most végre beilleszkedett, most rángassam megint el? Élje át az én gyerekkori költözéseimet és felnőttkori kiégésemet? Zuhanjon megint bele a némaságba? Érdekes, Bandi nem okoz fejtörést, illetve dehogynem! Ő mindenáron az apjával szeretne élni. Látszólag minden rendben nála, aztán mégis kibuggyan belőle a bánat. Egyébként pedig kutyából nem lesz szalonna, nem változna semmi a festői környezettől, mert minket az óceánpart is bedarált, mitől lenne ez másképp a levendulamezőkön??? Mondjuk kurvára nem ajánlotta még fel, hogy költözzünk újra össze, semmi nem indokolja, hgy ezen merengjek. Különben meg a dél-franciák még furcsábbak** is, mint a párizsiak, szóval jó nekünk a Blaha Lujza téri aluljáró.
 |
| Ide nem megyünk. Forrás: www.youmaybewandering.com |
* onnan tudom, hogy 21 évvel ezelőtt az akkori (jelenlegi?) legnagyobb barátnőm oda szegődött el baby sitternek és az emberek kikerekedett szemekkel mondták, hogy hű meg há, amikor elmesélte Dél-Franciaországot. Engem nem engedtek el a szülei ilyen kalandokra, mert túlontúl búra alatt neveltek (= féltettek, miáltal 33 éves korom után kezdtem bele eszetlen élethelyzetekbe), ha elengedtek volna, tudtam volna, hogy ne keveredjek románcba egy franciával. Így viszont csak azt tanultam meg, hogy az olasz pasastól ne várjak örök hűséget.
* hogy ez mit jelent, sokáig nem tudtam. Apjuk mondja így, én pedig egy idő után nem hagytam magam, igenis kipréseltem belőle, hogy mire gondol. Délen a franciák sznobok. Kérdés: mind? A marseille-iek is? Azért ott vannak szerencsétlenek is.
Azért nyaralni elmennek majd oda a gyerekek és te is, nem? a világ egyik legszebb helye :) (de az összebútorozás hogyhogy egyáltalán felmerül még?)
VálaszTörlésMert ő Marsról jött, én meg a Vénuszról. Ő úgy köszön el tőlem a telefonban, hogy zsötem, én meg úgy, hogy szevasz. Szerinte minden rendben van köztünk, szerintem meg szakítottunk, de minimum hazapaterolt.
VálaszTörlésNyaralni idén biztos nem megyünk, még oda sem. Sajnos ez egy elfuserált év.
ó, akkor ez sokkal bonyolultabb, mint egy "sima" elválás - szerinte minden rendben van köztetek? ez amúgy szép elgondolás - de akkor mi az ő magyarázata ara, hogy néhány országgal odébb éltek? vagy csak engedett a honvágyadnak?
Törléspedig valahol vmi nyaralás biztosan jól jönne (még ha nem is ott)
A magyarázat az, hogy lehetetlen élethelyzetbe kerültünk, mert a kettővel ezelőtti munkahelyének sorsa megdőlni látszott, mert meghalt a tulajdonos cégvezető. Ráborult az asztalra a hétfői rendes heti értekezleten, szívinfarktus volt. Azóta beigazolódott, mert szépen lassan leépült a cég, de a süllyedő hajóról ő gyorsan elmenekült és menekültünk mi is. Ezt még nem írtam meg?
Törlésszerintem nem :) azt hittem, te döntöttél úgy, hogy eljöttök tőle.
Törlésközös döntés volt. pontosabban már nagyon érett. a haláleset engem csak megsegített a döntésben. persze hazatértem után egy héttel már nyafogtam... pfff, nekem semmi nem jó?!?!?! kellene egy nyakleves... megyek is, ma van randim a pszivel, majd ő ad. :D
TörlésDe akkor mégis van dilemma? Vagy nincs? Pszí biztos megerősít benne, h jól döntöttél (már ha hívna...)
VálaszTörlésDe, de, van dilemma. A pszi is dilemmázik, mert azt mondja, a gyereknek szüksége van apára, tehát menjünk, bútorozzunk újra össze, viszont ismerve a körülményeket azt mondja, maradjak a fenekemen gyerekestűűűl. Nincs megoldás.
TörlésJaj, jaj. Istenem, de nehéz. Szüleid, környezeted, fr családtagok mit mondanak? De akkor megint nem lenne munkád...
Törlés(ezt az asztalraborulós szívinfarktust nem is tudtam, úristen)
Ciki, nem ciki, egyelőre ők nem tudják, csak a virtuális világom. :D
TörlésNem_meséltem_az_asztalraborulós_halálesetet????
Figyi, én csak arra emlékszem, hogy a kóser wikipédiát kétszer mondtad, ez viszont egyáltalán nem rémlik. De az is lehet h én siklottam el lazán egy ilyen történet felett??
Törlés:-o
(de mi lenne, ha elmesélnéd a dilemmádat IRL? esetleg olyannak, aki a fro-i időszakban ismerte a problémáidat?)
Biztos fogok még konzultálni egy csomó emberrel.
TörlésEzt a hétfői asztalraborulós esetet fűnek fának elmeséltem, azt hittem itt is, de lecsekkoltam, nem írtam róla, pedig meg voltam győződve, hogy már a csapból is ez folyik.
Hú, én az eddigi bejegyzések alapján sem egészen értettem, hogy akkor ti most külön, vagy együtt, de úgy látszik, férj sincs tisztában ezzel. Te érzelmileg még benne vagy? De akkor meg hogy lehet másik országban élni?
VálaszTörlésMert belecsaptam a lecsó közepébe, amikor ezt a blogot megnyitottam. Meg annyira kusza minden, hogy azt sem tudom, honnan kezdjem.
TörlésÉn utáltam ott lenni (Fr.o-ban), közben meg már megszerettem, ez is kusza.
Valószínűleg a gyerekek apja (nem férj, mert nem hajlandó nősülni, mert ő emancipált férfi...) úgy gondolta, hogy oldjuk meg ezt a nehéz időszakot, de mi nem nagyon beszélgettünk értelmesen még a nagy beszélgetéskor sem. Ő is berezelt a főnöke halálakor, szerintem ezért terelgetett minket haza (Mo-ra).
Érzelmileg én úgy vagyok, hogy hócipőm tele a férfiakkal. :D A környezetem próbál unszolni (van ilyen szó?), hogy pasizzak be, én meg rájöttem, hogy semennyi kedvem nincs hozzá, ráadásul egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a gyerekek apján kívül mással hemperegjek, ezek szerint még benne vagyok. Egy nagy hurrikán van a fejünkben.
Láttad azt a filmet, hogy Válás francia módra?
VálaszTörlésMost akkor végül is szeretitek egymást vagy sem?
Oh, elájulok! Nem láttam!!!! Pedig Kim Rossi Stuartot imádom, ő játszott a "Le chiavi di casa" (A ház kulcsai) c. filmben. Gyönyörű film.
TörlésA pasas azt mondja, szeret. Én bajban vagyok, pontosan beleestem a "se vele, se nélküle" verembe. Mindenesetre úgy érzem, hogy a gyerekek lelkivilágára kellene fokozottan odafigyelnünk.
Jaj-jaj, nem tudok tanácsot adni, de ha szeretitek egymást azért az valami.
TörlésA franc tudja... azért egymással több, mint meglehetősen nehéz volt. A szeretetre már nem is gondoltunk, eszünkbe sem jutott szerintem.
Törléshogy a lényeget megragadjam: úgy imádtam gyerekként a Fantaghiróban :)
TörlésNa várjunk ilyen cím alatt kettő is fut. Ezt a félét még én sem láttam. :D
VálaszTörlésÉn erre gondoltam, de most akkor megnézem a Rossi féle verziót is.
http://www.imdb.com/title/tt0306734/
Hű, én sem gondoltam, hogy ez ilyen bonyolult! Nem vagy egyszerű helyzetben, de kívánom, hogy minden úgy rendeződjön, hogy neked is és a gyerekeknek is jó legyen!
VálaszTörlésHát, hallod... jobb vagy mint bármelyik folytatásos teleregény. ;) Most már mindent tudni akarunk!
VálaszTörlésNahát! Akkor majd még írok erről, mert tényleg kabaré. Az elején annyira be voltam borulva, hogy azt sem tudtam, megírtam-e vagy sem.
Törléshú én lassan 10 éve eltöltöttem ott egy pár hónapot, Saint Raffael-ben leg LEs Issambre-ben volt a lakhelyünk. Imádtam. Mindig is vissza akartam menni oda, de valahol lemaradtam:) Finom sajtok, bagettek és az a vanilia torta, amit magyar kéz alkotott..
VálaszTörlésAz olaszoktól ne várj hűséget? tesóm egy olaszhoz ment hozzá.. Vagyis kiverte belőle a gyűrűt:D
Azért vannak ügyes lányok és tilos szteretipizálni, tudom ezt is!!! Akkor inkább úgy mondom, hogy én ne várjak örök hűséget az olaszoktól. ;) láttam, amit láttam...
TörlésAzért egész Franciao. elég alapos, ami a baguettet, sajtokat illeti, nem?
jogos! bár egész Franciaországban nem jártam, de itt-ot igen és tényleg! :) Mondjuk én zsenge korom óta oda vágyom. Ott láttam egyszer Jack Nickholsont:)
TörlésAz ügyes lányok alá ne vedd be a tesómat, mert náluk, ha jól tudom, ő a csalfa..
ott
VálaszTörlés