4 téma

Haladok a korral.
(Legalább) öt év késéssel, de beléptem a valódi okostelefonosok klubjába. Egy jó nagy kő esett le a szívemről, már boldog, boldogtalannak van ilyenje, csak nekem nem (volt), hát nem ciki? Az előzőt is okosnak mondták, de olyan buta volt, hogy arra nincs szó. Azt már meséltem, hogy minden áldott éjfélkor ébresztett? Kikapcsolt állapotban is. Az érintőképernyője is egy lendkerekes talicska volt. A céges telefonom is okos, de csak névlegesen, szóval időszerű volt, hogy nekem is legyen valódi okosom. Hálás köszönet a jószívű testvéremnek és az ő finom ízlésű feleségének, én is menő vagyok, mert mindenféle ma divatos dologgal megajándékoznak. Kár, hogy simán agyon tudom csapni az én rossz ízlésemmel az ő jó ízlésüket.


Pletyka.
Van egy szerzett rokonom (vér szerinti rokonom felesége), aki ultra trendi. Neki például már réges régen van okostelefonja, abból is iPhone (naná!, de hiába naná!) és minap többedmagunkkal beszélgettünk a kóser konyháról, vitába keveredtünk (amolyan Ki mit tud? vetélkedő alakult ki), én meg mondtam, tegyen igazságot a wikipédia, mire ő megkérdezte a férjét (akit én nagyon csípek és egyszerűen nem értem, hogy hogy vehette feleségül pont ezt a nőt... bár a műcicik tényleg jól mutatnak, ehhez nem fér kétség...), szóval megkérdezte: nekem van olyanom? Bazz.
Aztán olyan is volt, hogy ez a szerzett rokon felhívta anyósát, hogy anyósa hívja fel az én éccsanyámat, hogy az én éccsanyám keresse ki az interneten, hogy hova esik az utazási iroda, ahová neki mennie kell beváltani a karácsonyra kapott kupont (remélem, nem ismerik a blogot, különben megint kikapok...). Ismétlem, kezében a szuperszonikus iPhone, korlátlan internet-hozzáféréssel. Anyukám 60 fölött simán elszörfözget a neten, a 40 éves csaj meg??? Áhh. Persze, nem kellene bántani őt itt a háta mögött, tisztában vagyok vele. Sajnos tudom, hogy ő is kidumál engem, tehát ez a kölcsön kenyér visszajár esete.
Az is baj, hogy most kicsit szégyellem a szép új telefonomat, mert az egyik hétvégén ez a csaj és a barátnői azon csámcsogtak hosszú percekig, hogy az ő gyerekeiknek (mindnek) iPhoneja van, nye-nye-nye, már nem lehet mást venni, mert kinézik őket a többiek (WTF?). Csak pislogtam, hova kerültem?!?! Én ettől rosszul lettem, de akkor már nem szólhattam a tesómnak, hogy vissza minden.


Rólam.
Feszült vagyok. Csütörtökön jön a gyerekek apja, igaz, csak négy napra, igazán nincs okom görcsölni, ezt fél lábon is kibírom. Ideges vagyok. Idegesít. Elég mérges vagyok rá, mert jól szarban hagyta a gyerekeit, szegénykéimnek nagyon hiányzik az apafigura. Nyilvánvaló, hogy ő nem így gondolja. Persze én is hülye voltam, azt hittem meg tudom majd oldani az életet egyedül is, de be kell látnom, hogy nem megy. Még mindig szarul alszom éjszaka, legalább kétszer felébredek, nem tudok visszaaludni, agyalok, marcangolom magam. Hála az égnek pont csütörtökön megyek pszihez, remélem gatyába ráz.


Beszűkült látókör.
Képzeljétek, most mesélte az egyik havernőm, hogy a volt férje újra megnősült. Ebben csak az az érdekes, hogy a volt férj jordániai és most az édesanyja nézett ki neki feleséget. Először azt mondta a havernőmnek, hogy eljegyzésre utazik haza, de ma kiderült, hogy kész, már meg is történt a lakodalom. Valószínűleg Magyarországra fogja hozni az arát, ugyanis a férj is itt él.
Volt olyan, amikor a lány nem merte elmesélni senkinek, hogy elengedte a gyereküket az apjával Jordániába, mert tudta, hogy teli fogjuk dumálni a fejét rémsztorikkal. Akkor már válófélben voltak és valóban végig rettegett, hogy vajon visszahozza-e. Visszahozta. Rendes fiú.
De még nincs vége. Képzeljétek! A fórumtársam* kiakadt, hogy még létezik ilyen, hogy a mama választ feleséget a fiának. Egy vadidegen nőt. Mint az őskorban (fórumtárs szavai). Nem gondolta, hogy ilyen létezik. Én pedig visszaírtam neki, nem gondoltam volna, hogy nem tudja, nemcsak európai civilizáció és kultúra létezik a világon. A józan ész megáll.




* Nem tudok lemondani a zárt körű fórumaimról. Akit havernőmnek nevezek a fórumról, azzal személyesen is találkozgatok, amikor alkalom nyílik rá.