Nem kell nekem a Cirque du Soleil előadására mennem, elakad az én lélegzetem a Fővárosi Nagycirkuszban is. Egyedül a kaucsuknőtől forgott a gyomrom. Gyönyörű nő, de az én ízlésemnek már túl hajlékony. A legjobban a kínaiak műsora tetszett, bámulatos, miket tudnak!
A légtornászoknál többször is úgy éreztem magam, mint amikor egy félelmetes csúszdáról csúszok le vagy amikor hullámvasúton ülök. A bohóc is rendben volt.
Volt, hogy én is így éreztem :) - aztán hogy ők már nem akarnak menni (vagy még akarnának, csak én nem kérdezem?), nekem magamtól eszembe sem jut. De már korántsem olyan megvető undorral gondolok rá, mint, mint mielőtt a gyerekekkel cirkuszjáró lettem volna (V. kétéves volt, épphogy nem hordott pelenkát, de végigülte és végigtapsolta az előadást. Nem kell mindig tapsolni, figyelmeztettem - csak amikor valami tetszik. De mindig tetszik - rebegte csillogó szemmel és tapsolt jó két órán át. Hát utálhattam, amit ő ennyire szeretett?)
VálaszTörlésTegnap is így jártam, ahogy írtad: mennyire lehet szeretni, amit ők úgy szeretnek! :)
VálaszTörlés