Végre egy jó könyv került a kezembe. Nem szoktam, de most kénytelen voltam letenni két könyvet is, mert rémesen untattak. Meggyőztem magam, hogy az értékes kerek 60 perc* utazást nem pazarolhatom olyanra, amitől elalszom, mert félúton tényleg elaludtam.
Menekülés a 14-es táborból a könyv címe, Blaine Harden a szerzője, és még a legelején tartok, de már most nem fér a fejembe, hogy hogy engedheti a világ ezt a sok borzalmat. Nincs olaj Észak-Koreában? Atomfegyverük van? Mi húzódhat a háttérben? Miért nem merünk tenni valamit? Miért nem jutnak be az országba amerikai újságírók, pláne a google kamerás autója, ellenben Karafiáth Orsolya simán? Látom, hogy vannak törekvések, konferenciák, létezik a Liberty in North Korea amerikai emberi jogi szervezet, nem teljes csend övezi a kérdéskört, de megoldás nincs. Meg kell mondanom, hogy ebben a témában is meglehetősen tájékozatlan vagyok, bár egyenes kézből hallottam már néhány valódi sztorit, járt Phenjanban egy ismerősöm, de akkor még zsenge és eszetlenke voltam, nem értettem és nem is érdekelt a téma, de majd most a könyv segít tisztábban látni.
* Napi 60 perc olvasás. Reggel 10 perc metró, 20 perc busz, délután ugyanez. A gyaloglás, átszállás, várakozás, átszállás, gyaloglás kitesz még 20 percet, de az időpocsékolás.
Azt hiszem, pont tavaly tavasszal olvastam (még tán írtam is róla?) - egyszerűen minden eddigi tudásom mellett is teljes döbbenet, hogy ez lehetséges (holott nincsenek illúzióim, túl sok minden lehetséges, és annál közelebb is). Ezért is járok vonattal és nem autóval, mert van garantált időm olvasni (majdnem garantált, mert ha szardíniaként utazom reggel, akkor max. gondolkodni)
VálaszTörlésAkkor kezet foghatunk: vonaton/buszon olvasásunk.
TörlésRakhatnál oldalsávot a blogodra azokkal a könyveiddel, amelyeket melegen ajánlasz!
Hu, lanyok, ezt most mar tenyleg el kell olvasnom!!
VálaszTörlésja, és mi volt a másik két (unalmas) könyv?
TörlésNa azt nem árulhatom el, mert kiderül, hogy világít a negró a számban.
TörlésHalkan, suttogva:
Tőled loptam az ötletet, hogy kiolvassak egy Patrick Modianót, de az Éjfű kifogott rajtam. Viszont rögtön hármat kaptam a megalomán barátnőmtől, ezért lehet, hogy a Kis Bizsu jó lesz, anyukámnak tetszett.
A másik pedig Amélie Nothomb, Stupeur et tremblements. Ez utóbbi állítólag egy nagyon, de nagyon vicces, könnyesre röhögős könyv, de úgy néz ki, nem elég, hogy sötét vagyok, de még humorom sincs.
En meg soha nem tudtam Modianot vegigolvasni... Szoval en sem vagyok jobb piskota nalad :)) nothomb-ot meg meg soha nem vettem a kezembe.
Törlés