Tegnap találkoztunk a gitáros fiúval, átadás-átvétel rendben megtörtént, teljesen jót dumáltunk egy órán át, aztán egyikünk balra, másikunk jobbra el.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy rendes fiú, és bennem nincs semmiféle harag. Nem vagyok egy drama queen.
Aztán képzeljétek mi történt... Elment leereszteni a fáradt olajat és kifizetni a számlát, és mindeközben, de tényleg pontosan ekkor, jött egy messenger üzenet. De ezt hogy??? Miért pont akkor??? Ki a tököm figyel, és adja le a drótot, hogy most üzenj bezzegnek, nehogy megegye a bánat? Én ezt nem értem. Nem tíz perccel korábban, nem tíz perccel később, hanem pontosan akkor, amikor a gitáros fiú bement egy pillanatra a bisztróba, míg én a teraszon vártam. Pontosan akkor jött az üzenet. Most sem értem.
Van egy távoli ismerősöm, aki tegnap délelőtt bejelölt a fb-on. Hozzávetőlegesen 2003 óta tudunk egymásról, de soha nem beszéltünk két mondatnál többet. Erre ez a figura tegnap bejelölt, aztán írt, dumáltunk egy órán keresztül, a végén elhívott meginni egy kávét. Péntek este 7-re.
Szeretném leírni, hogy ki ő, de nem merem. Ebben a mi budapesti olasz mikrovilágunkban egy elég ismert szereplő.
Remélem, van felesége, és nem randira hívott. Franc tudja mi ez... Mi a tökömért nem 2016. június 29-én írt? Vagy mittomén', holnap.
Ja, és képzeljétek, a gitáros fiú, a búcsúzásnál megölelt. Állati jól esett. (Amíg "jártunk", nem ölelt. Voltak dolgok, amik hiányoztak, pl. ez is, de erről nem írtam, mert... mittomén'... nem akartam). Aztán leszegeztem a pillantásom a járdára, elindultam, és elkezdtek patakokban folyni a könnyeim, egészen hazáig. Ülök a bringán, tekerek, és a könnyeim csak folynak, folynak megállíthatatlanul. Már csak az eső hiányzott volna, hogy szép legyen a film. Remélem, magatok elé képzelitek, bezzeg teker a bicaján, ami tök lapos, mert nem találja sehol a pumpát, a szemei vörösek, mint az izzó parázs, a könnyei folynak, mint egy manga képregényben a matrózblúzos lánynak, esik az eső, mit esik, zuhog! Gyerekek, jó ez így, hogy kijött a feszültség. Aztán az is jó, hogy közben meg már várta valaki, hogy írjak végre.
Otthon válaszoltam a talján figurának és körülbelül egy órán át beszélgettünk. Végül leráztam, mert inkább felugrottam Annához... Lehet, hogy berezeltem. Ugyanitt megjegyezném, hogy százszor megígértem magamnak, hogy olasszal NEM!!! Soha többet. Túlságosan ismerem mindet :D. Hülye sztereotípia, de ez van. Áh, lehet, hogy ez nem randi lesz, hanem egy szimpla kávé (na ja... ha volna felesége, kurvára nem hívott volna el... azóta csekkoltam, elvált... meg amiket mondott, szerintem ez nem annyira csak egy kávé... de én hülye vagyok ehhez, lehet, hogy csak kávé... de akkor miért mondott olyanokat? Most akkor kávé vagy kávé habbal? Fasztudja. Mindenesetre tök zavarban vagyok.).
Amikor hazaértem, úgy fél éjfélkor, folytattam a beszélgetést egy másik tinderfiúval... ledobott a ló? Visszaszállni! Meg kutyaharapást szőrével. Meglátjuk. Az érdekek találkoznak. Van gyereke, nem akar összebútorozni, egyelőre kölcsönösen érdekesek vagyunk. Ma találkozunk, és megnézzük egymást magunknak, mint a lókupecek a lovak fogait.
A vikingbánatról a gitáros fiú húzott le. A főfészekhajbánatról a viking. Most a gitáros fiúról ki fog lehúzni? A vagy B? Kell valaki, mert kettőt pislogok és 80 éves leszek, az utolsókat rúgom, nem akarom, hogy a farkaskutyák megegyék a tetememet a nappalimban. Elhalálozás oka: bánat. Na ne.
Pár napja említettem, hogy
történt valami. Aznap mondta el a gitáros fiú, hogy valami nem kerek, és pontosan, de pontosan akkor írt a viking, hogy menjek vele koncertre Finnországba (neki már megvan a koncertjegye). Nem megyek, túl drága a repjegy (nem, eszem ágában sincs értésére adni, hogy esetleg perkálja ki a repjegy árát... brrr!), ráadásul nem megfelelő napokon vannak járatok. Mindenesetre meglepődtem, hogy hívott. A viking, aki rideg volt, amikor elbúcsúztunk, gondolta, eltölthetnénk egy hétvégét Nokiaországban. Beszarás.
Asszem' más pletykám nincs.
