Hogy mennyire fontos a követési távolság

A gyerekeim táborban voltak, mindketten. Azért az elég jó, meg is terveztem a napjaimat, hétfőn Kati, kedden Mari, szerdán Csabi, csütörtökön Fradi. Péntekre senkit, mert ilyenkor délután kettőre érnek haza a táborozók. Igen ám, de hétfőn kipurcantam, nem mentem én sehova, otthon döglöttem a tévé előtt, ami azért nem volt rossz, mert ciki, nem ciki, de Jóbarátokat néztem. Kedden elmentem a Random Trip koncertre, ami most jó volt (nem mindig tetszik), aztán mit ad isten, mit nem, megláttam az okos fiú haját, hátulról. Simán felismerem a hajáról. Ja, tudom már, fészekhajúnak hívtam, beszéltünk is róla annak idején itt a blogon, hogy akkor ezt egyben, vagy külön kell írni. :D A barátnőm noszogatott, hogy menjek oda hozzá. Én nem akartam, hiszen már eltelt egy év, hogy nem szexeltünk találkoztunk. De aztán mégis odamentem, hiszen nem vesztünk mi össze, egyszerűen csak... elmúlt. Nem bántam meg, mert igazán törökméz* volt: puszi, puszi, ölelgetés, mizu, mizu, ölelgetés, puszi, puszi. De én nem is erről akarok mesélni...
Szerdán délelőtt 11 órakor telefonált a tanárnő, hogy a fiam hányt, mehetek érte, és akkor tudtam, hogy vége a hétnek. Beültem az autóba és elautókáztam a táborba, ami a Dunakanyarban van, így hát az M2-es úton mentem, szépen, lassan, mint mindenki, mert útfelújítás folyik. Előttem egy gázpalackot szállító teherautó ment, és egyszer csak hopp, lepattant egy gázpalack és átpattogott a szemben lévő sávba. Egyrészt marha mázli, hogy jelentős követési távolságot tartok, különben lehet, hogy már halott ember lennék, másrészt mázli, hogy a szembe sávban is észbe kapott az autós, különben ő is halott ember lenne. Emlékszem, pár hónapja egy lányt ölt meg egy elguruló autókerék, hát akkor erre képes lett volna egy gázpalack is, gondolom. Mindenesetre elég alaposan megijedtem, de nemcsak én, a mögöttem lévők is, hirtelen mindenki lelassult 20-ra (oké, lehet, hogy csak miattam, mert én is nyomtam egy kövér féket, annyira betojtam). Ezt akartam elmesélni.
Csütörtök semmi, péntek semmi. Így telt el az én gyerekmentes hetem.




* nem merem leírni, hogy cuki :D