Egy kufferral hány lovat lehet megülni?

Közben idén kiolvastam két könyvet, kereken dupla annyit, mint tavaly. Kellemetlen leírni, de igaz. Ami jó, hogy már belekezdtem a harmadikba. A gyerekeimet ma felraktam a buszra, táborba mentek, mindketten. Így most van kerek négy napom saját magamra. Még az is lehet, hogy befejezem ezt a harmadikat. Igazából a legjobb az lenne, ha készülnék az órákra, mert megráztam magam, és lettek tanítványaim. Az egyik adagról még nem akarok írni, mert olybá tűnik, muszáj egy kicsit babonásnak lenni. Amikor elpofázok valamit, az nem sül el jól, így most inkább hallgatok. De azért sejthetitek, hogy miről van szó, ti, akik olvassátok a kommentárokat... Azért azt elmesélem, hogy amikor az első megbeszélésre mentem, máris vittem magammal három óra kész anyagot a tanmenetből, és az igazgató csak pislogott, hogy így felkészültem, nagyon jól esett, mert a munkahelyemen ritka a pozitív visszacsatolás. Megfeszülhetek én, akkor is inkább elnyomnak, mint a cigicsikket. 

Ez így pont jó, hogy megtartom magamnak az őskövület munkahelyem (mindentől függetlenül egy biztonságos hely, rendesen fizetjük az adót, mehetek a gyerekeimért, amikor kell, meleg van télen, hideg van nyáron), mellette ott a friss cég, a szuper főnökkel (kár, hogy még annyira fiatal cég, hogy nem tud alkalmazni rendes 8 órában), a szombati tanítványka és ez az új hely. Ez így jó. Most érzek magamban annyi erőt, hogy ezt tudjam csinálni. Sok, de értelmes. Tetszik, hogy végre van valami, amit szeretek csinálni. Így azért könnyű. Ettől persze vannak olyan részek az életemben, amik nem működnek... El is felejtettem mesélni, pedig akartam, hogy hamut szórok a fejemre. Tavaly nyáron írtam, hogy anyósom háza botrányosan rendetlen és koszos, hát most lepipáltam őt, az ő háza hozzám képest a patyolat és a múzeum egyvelege. Valahogy nem tudok megküzdeni a nálunk felhalmozodó kupival és retekkel. Na majd most, a négy nap alatt megpróbálom. Ráadásul lomtalanítás is lesz, hálleluja, én biz kidobom, amit már évek óta csak kerülgetünk. A jófogás.hu-n például nem kell senkinek az étkezőgarnitúrám, már 5.000 forintért sem (pedig nem is annnnnyira csúnya). Természetesen inkább moziba mennék, mint otthon súrolni a konyha, szőnyeg, tükrök stb-t. Látjátok? Ma este tehát moziba megyek, olvasok és nagytakarítok, közben készülök az órákra. Jah, és bevállaltam egy tolmácsolást is, számomra teljesen idegen terep a nyelvezete, szóval arra is illene készülnöm.