Már megint kórház? Te nem bírsz magaddal? - kérdezhetnétek.
Most a szemészetre kellett vinnem a fiamat, mert az iskolában a védőnő úgy látta, hogy indokolt megnzézetni. A kórházban kiderült, hogy semmi baja.
Most csak azért írok mert az sérvműtétes poszt egészen sok kattintást hozott a konyhára, hogy leírhassam, teljesen elégedett vagyok a Heim Pál Gyerekkórházzal is, kedves volt a doktornő és az asszisztense is.
Amikor telefonon érdeklődtem, hogy a kerületünk szerint egyáltalán hova, kihez, hányra kell menni, tájékoztattak, hogy csak áprilisra tudnak időpontot biztosítani, de ha gondolom, sorba is állhatok, hétfőtől csütörtökig 9-11 óráig van rendelés. Uccu neki, hétfőn már fél 9-kor a recepciónál álltunk. Sor nem volt, a recepciós kedves volt. Onnan aztán felmentünk az első emeletre, ahol nem hittem a szememnek, annyian voltak, de nem aggódtam, szabit vettem ki, ráértünk.
Mondjuk balek voltam, mert nem vittem se könyvet, se kártyát, mint mások, akik ezek szerint már ismerik a terepet. Ellenben hála az ég, hogy valaki * feltalálta a telefont, aztán az okostelefont, tudtunk mesét nézni, mégsem kellett magunkat kockásra unni. Most a Play Mobilos animációkat szoktuk nézni, sőt, egyszer megpróbáltam én is csinálni egyet, de nem sikerült túl jól, több idő kellene hozzá, hogy finomítsak, amin finomítani kell (például a háttereken, mekkorát mozduljanak a figurák, aztán ott van egy halom rejtett trükk az applikáción...). Elkanyarodtam.
Csak egy órát kellett várnunk, és bekerültünk, megvizsgálták a fiamat, pontosan úgy, ahogy a felnőtteket szokták, kivétel, hogy nézni kellett egy plüssmackó orrát is, szemüveg nem kell, a viszontlátásra.
* az ember már semmiben nem lehet biztos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.