Pletykalap

Én olyan szappanoperában dolgozom, hogy megnyalnátok a tíz bajuszotokat, ha elmesélhetném.

De nem mesélhetek.

Na jó, annyit igen, hogy már úgy szimatolom, hogy egyre többen jelzik, tudják, van ez a románc a ti is tudjátok, kivel. A múlt héten el kellett jönnünk a veszprémi üzemünkbe, ott is kellett aludnunk. Az anyacégnél maradt emberek pedig, amikor rájöttek, hogy aznap nem leszek, sőt másnap sem, megkérdezték a szép lánytól, hogy kivel ment Bezzeg Veszprémbe, és amikor ő mondta, hogy ti is tudjátok, kivel, akkor megállt bennük az ütő és elmosolyodtak. Na jó, csak két ember volt, aki elmosolyodott. De vannak olyan infóim, hogy mások is tudják, vagy tudni vélik. Ami jó, hogy nincs szarkavarás, egyszerűen tudomásul veszik, sőt, mintha áldásukat adták volna. Persze, mert mindkettőnket csípnek. Gondolom ezért nem köpnek le. Gondolom. 

A pöccsel békét kötöttem magamban. Azzal a fickóval, aki megkérdezte, menni fog-e lefordítani egy szakmai anyagot. Azzal a fickóval, aki ugyan tudja és hallott már olaszul tárgyalni, de kétségbe vonta a nyelvtudásomat. Persze, mert azért annyira régen nem ismer, nem egy régi bútor a cégnél, nem ismerhette a munkámat. Azt hitte, hogy nő vagyok, magyarul fénymásolásra pont alkalmas vagyok és nem többre. Igen, volt olyan, hogy odaadott egy oldalt, hogy vigyem, fénymásoljam le. Ott sült ki az agyam, és onnantól betartottam neki. Aztán rájöttem, hogy háromszor és félszer annyit keres, mint én és felteszi az asztalra a lábát és úgy polírozza a majmot, hát gondoltam egyet, oldja meg ő a feladatokat, én nem rugózom többet a munkáin, amiket napokig szart megcsinálni, vagy csak töprengeni rajta. Van nekem saját munkám, én azzal foglalkozom és simán lerázom őt: gyere te pöcs, megmutatom a gombot a fénymásológépen. Megértette az üzenetet. 

Békét kötöttem vele. Nincs szükségem harcra, nincs szükségem egy ellenségre. Újra cuki vagyok vele, és szigorúan úgy csavarom a dolgot, amikor bepróbálkozik a gender elmélettel (hogy divatos kifejezéssel éljek), hogy ne forrjon fel az agyvizem. Lerázom. Közlöm vele, hogy most le kell fordítanom a ppt-t és utána meg kell szerveznem az olaszok érkezését, nem fogom tudni lefénymásolni neki a papírkáját.

Francba, túl sokan mászkálnak mögöttem, elveszítettem a fonalat. Vagy a kályhát. Tudtátok, hogy honnan ered ez a "vissza a kályhához" dolog? Onnan, hogy régen a tánciskolában a kályhától indult a tánclépés begyakorlása, és a tánctanár mindig felkiáltott, hogy "vissza a kályhához". Lehet, hogy ezt mindenki tudta?

Képzeljétek, elhagyta a hajót a cégünk legszebb férfija. Nagyon csíptük egymást. Igaz, hogy piszkosul nehéz volt vele két mondatot váltani, mert ő melós srác, nem pont ugyanaz az érdeklődési körünk, mégis volt köztünk egy kis feeling. Sajnálom, hogy elmegy. Nem, nem volt köztünk soha semmi, nem olyan feeling. 

Mennem kell, futnom, nincs idő, soha nincs, állandóan rohanok.