Fagyi a moziban

Elolvastam az indexen egy cikket a mozis pattogatott kukoricáról. Még, hogy nem érek rá?!? Erre tessék, leragadok ilyen "fontos" cikkeknél. Bevillant, hogy annak idején, Rómában (A.D. MCMLXXXII - MCMLXXXVIII) hogy volt. Bementünk a moziba és jött a mozis ember, nyakba akaszthatós tálcával*, ami tele volt pakolva

FAGYIVAL.

Kezdjük ott, hogy a moziban nem volt helyjegy, oda ültünk, ahová akartunk. Tudom, ilyen még ma is létezik Budapesten, szeretem is. Aztán, ha a film már elkezdődött, és valaki későn érkezett, akkor a "l'uomo con la torcia", azaz az elemlámpás ember keresett neki egy helyet. Bár lehet, hogy voltak helyjegyek is, már alig emlékszem.
Az elemlámpás embert igazából úgy hívták, hogy "maschera". Ne kérdezzétek, hogy ez honnan ered, nem tudom. Utána kellene néznem, nagyon szeretem az etimológiát. Lehet, hogy a betörőktől, akiknek a fején maszk volt, kezükben elemlámpa? 

Vissza a fagyihoz. Én nagyon szeretem a fagyit, ezért dumálok ennyit róla, nézzétek el nekem. :D

A moziban a "bomboniera" volt a legmenőbb. Ezek kis bonbonok voltak, fagyibonbonok, benne egy bonbonos dobozban.

Nagyobb képet nem találtam az interneten.

A fagyin kívül lehetett kapni "lupini-t", azaz farkasbabot, valamint tökmagot (Rómában "bruscolini") és még sült krumplit (mint a chips), biztos volt más is, de nem emlékszem, ezeket is a tanárommal "emlékeztük össze".

Nincs még vége! Egy mozijegy árából kétszer is megnézhetted ugyanazt a filmet, és meg is nézték. Képzeljétek, Olaszországban nem ritkán fordult elő, hogy beestek az emberek a filmre, de nem ám az elejére, hanem mit tudom én, a közepére, de a film elejéről mindenképpen lekéstek, és onnan nézték végig a filmet, vagy hogy is volt? Volt szünet. Amikor megint jött a fagyis ember. Lehet, hogy a második félidőre ültek be az emberek, akik késtek. De semmi baj, mert ugye maradhattak a következő vetítésre is, és akkor megnézték a film elejét. Én a saját szemeimmel is láttam egy csomó ilyen esetet, de azért, hogy ne dumáljak nektek itt hülyeségeket, rákérdeztem a profnál is, aki megerősítette, hogy igen, ez teljesen normális volt Olaszországban. A józan ész megáll. :D

A prof, aki nápolyi, elmesélte, hogy imádta a nyitott, kerti mozikat. Kis baseball sapkában, derékra kötött pulcsiban mentek és a mamma által készített szendvicsekkel felpakolva, sült krumplival és dobozos Coca Colával (1975 körül). Még a földön is ültek emberek, annyira tele volt a kertmozi. Micsoda idők lehettek!

Én nem jártam kertmoziban Olaszországban, zömében a Cinema Farnesebe jártunk. Ott történt, hogy Comencini Pinocchiója miatt már a hideg is ráz a sztoritól. Féltem és azóta is utálom a hülye rókát és macskát.

Ez a Campo de' Fiori téren van, hát mit csináljak, ez volt a legközelebb eső mozi. Általában így nézett ki a környezete annak idején, ezért rakom ide nektek ezt a fotót.
Reggelente, amikor mentünk az iskolába (Via dei Giubbonari), fintorogtunk, mert a halas kofa előtt kellett elmennünk. Ahol halszag volt.
Mi meg akkoriban még nem bírtuk a kardhalat, a polipot, a rákocskákat. Fintorogtunk, rögvest megőrülök. Most meg mit nem adnék egy jó polipért! 

A kedvenc fagyim a Cucciolone volt, egyrészt, mert finom, másrészt a viccek miatt. Mutatom:

Mindegyik fagyin más poén.

Tesóm kedvence a Calippo volt. Egyszer meg is csípte a száját egy darázs, mázlik mázlija, hogy nem lett belőle nagy baj.

A szüleim kedvence a Coppa Ricca volt, meggyes fagyi.

Vera kedvence a Cremino volt, tisztán emlékszem. 

Na jó, az örök kedvenc a Cornetto, de ezt mindenki ismeri. Most, hogy így valagásztam a képeket, azt látom, hogy 1959 óta piacvezető a Cornetto. Őrület.

Én a legjobban a tölcsér alját imádom, a csoki miatt.



Nem is értem, mi ez a nosztalgiaest... nyilván öregszem.


(Ezt a posztot kb. februárban írtam, de akkor nem jutottam a végére.)


* se régi, se új fotót nem találok az ilyen fagyis emberekről.