Nem akarok én közönséges lenni

Kaptam egy nagyon kedves, aggódó privát levelet egy olvasómtól. Az előző posztban írtam a házinyúlról, semmi különlegeset, de mégis. Inkább kitöröltem az egész posztot, és mostanáig töprengtem. A barátnőmmel is levelezgettünk erről, ő nem szó szerint, de úgy fogalmazott, hogy véleménye szerint közönséges, ahogy kiteregetem az életemet, még ha névtelenül is teszem. Ezért már megint elment a kedvem az írástól. Pedig szeretek teregetni. Nem a ruhát a fregolira.

Íme a posztból egy szelet, a házinyúl törölve:

"Mennyire komplikált AdSensezni? Nekem most ajánlotta fel a blogger, hogy keressek pénzt a blogolással, csak regisztrálnom kell és dől a lé. Úgy olvastam, hogy akár hárommillió-akárhány forint is lehet, aztán feltettem a szemüvegem és láttam, hogy háromezer forintról van szó. Lapozzunk. 

Én annyira fáradt vagyok. Az egész hetem és hétvégém azzal telt, hogy felébresztett valaki, amikor én már aludtam. A legjobb az volt, amikor apjuk ébresztett fel azzal, hogy - kapaszkodjatok meg! - "hol a töltő?". A telefontöltő, amiből körülbelül 4-5 van forgalmomban. Már ideges sem tudtam lenni, már arra sincs energia. 

Azért nem szép dolog folyton szidni ezt az embert (apjukat), hiszen egész héten járt bevásárolni. Szerdán, tehát az landolása utáni napon, és miután én hazaértem a bányából, hozzávetőlegesen 10 percen belül közölte, hogy ki kell ugornia a boltba vajat és Coca Colát venni, mert az hiányzik az éléskamrából. El is ment, vissza is jött. Vett hónaljdezodort, sonkát és sajtot. Vajat és Coca Colát nem. Mindig ez volt, amikor még együtt éltünk. Egyszerűen nem tud a seggén ülni, mindig mennie kellett vásárolni. Vá-sá-rol-ni! Te! Lehet, hogy én vagyok elviselhetetlen és nem ő? Ezért menekült shoppingolni? :/

Azon felül, hogy rendületlenül vásárolt, és nemcsak élelmiszert, hanem csizmát, ruhát, játékot is,  de azért itt ne gondoljatok elrugaszkodott árakról, Decathlonos basic csizma, szóval nem kopasztottam meg, szóval ezeken felül kifizette a 3D mozijegyet is, ami viszont borzalmasan drága, én nem is tudtam eddig, hogy ekkora lehúzás. A Füvészkertbe is ellátogattunk, még mindig nem szakadt le a kisfiam a Pál utcai fiúkról. 

A gyerekekért is elment az ovi/isibe. Most nem volt olyan, hogy ottfelejtette volna a kislányunkat, mint a múltkor. 

A családi pótlékos papírt persze nem hozta, de a francia államkincstár sem küldte még el, hívhatom fel őket újból, hogy hol a francban van már.*

Holnap utazik vissza Bezzegországba. Igazából örülök neki, de az is igaz, hogy baromi defektes ez a dolog. A gyerekek imádják őt. Persze ettől még mindkettő azt akarja, hogy én altassam el őket esténként, én vigyem őket az oviba/isibe, nekem kiabálnak, hogy éhesek és töröljem ki a feneküket.

Volt nagy összekapás. Én hétvégén is reggel 6 és 7-kor keltem a gyerekekhez, megreggeliztettem őket, ruhát készítettem neki, közben kimostam, kiteregettem, elpakoltam a konyhát, tettem-vettem, ő pedig 10-ig aludt. Ezen elpattant az agyam. Ő meg nem értette, hogy mi a franc bajom van. Elmondtam neki. Nem értette. Legyintettem, hagyjuk, lapozzunk. Na jó, vasárnap próbált segíteni, nekiállt vasalni, de na, olyan dolgokat, amiknek nem sok értelme van kivasalni. Nekem pedig nem volt már erőm és kedvem cukin rávezetni, hogy mit érdemes kivasalni." 

* Képzeljétek! Megérkezett a családi pótlékos papír Franciaországból. Pontosan az apjuk elutazásának napja előtt. Micsoda nagy filmrendező az élet, beszarás! Apjuk természetesen kibontotta. Ugyan az én nevemre volt címezve, naná, hiszen én diktáltam be a komplikált utcanevemet betűről betűre a telefonban, de ha már valami Franciaországból érkezik, nyilván köze van hozzá. Feltételezem, hogy így gondolt a dolgokra. Vagy úgy érzi, mi még egy pár vagyunk? Mert akkor igazán felbonthatná a Telecomos számlát is, és ha már, be is fizethetné. Valamint a gázt, villanyt és a többit is. 

Szóval, kibontotta. Amikor hazaértem, örömmel mutatta és rákérdezett, hogy én hívtam-e fel a francia államkincstárt, én intézkedtem-e. Pffff. Nem mertem neki mondani, hogy apukám, csak 2,5 éve kérem, hogy ha már gyerektartást nem fizetsz, akkor a családi pótlékos papírt intézd el, de te kurva nagy ívben szartál rá. Egyszerűen még mindig fosok tőle (bocsánat, hogy trágár vagyok), így inkább kerülöm a konfliktust. 

A papír azért kell, hogy bizonyítani tudjam itthon, hogy nem kapja senki a csp-t Fr.o-ban. 

A cseresznye a tortán az, hogy azt hazudta, hogy nem igaz, amit a papíron írnak, miszerint 2015. júliiusáig kapta a csp-t, mert ő biz' 2014-ig kapta. Pfff!